Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

306 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. könnyítéseket állit fel. Mindenekelőtt az első ilyen könnyítéssel kívánok foglalkozni. Az első pontra nézve Hegymegi-Kiss Pál és Létay Ernő t. képviselőtársam tett módosító indítványt. Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam indítványához abban a módosított formában, hogy csak országgyűlési képviselőkről beszéljünk, hogy igy az egész javaslat szövegével összhangban maradjunk, a magam részéről hozzájárulok. Létay Ernő igen t. képviselőtársam javaslata nézetem szerint teljesen felesleges és csak tautológiát jelent, amennyiben az 1. pontban a közintézetek fel vannak sorolva. Ugy látszik, ez elkerülte igen t. képviselőtársam figyelmét, mert azt hiszem, ő maga sem fogja kétségbevonni, hogy a balesetbiztosító és betegsegélyző pénztárak közintézetek, mert hiszen törvényen alapszanak, és ezek alkalmazottaira a törvénynek ebben a pontjában foglalt könnyités mindenesetre alkalmaztatni fog. komolyabb problémát vetettek fel az igen t. képviselő urak akkor, amikor a hadifoglyok részére megállapított könnyítést tették szóvá. Őszintén megvallva, egyáltalán nem vagyok abban a helyzetben, hogy a képviselő urakat okfejtésükben követni tudjam, mert először is azt hangsúlyozom, amit az előbb mondani bátor voltam, hogy hogyan lehet ezt az intézkedést ugy beállítani, hogy mi a hadifoglyokkal szemben, azokkal szemben, akik a háború folyamán kötelességüket teljesítették és súlyos helyzetbe jutottak, itt nehézségeket állítunk fel. (Propper Sándor : Igazolósdit játszanak velük!) Ellenkezőleg, előnyről, könnyítésről van szó, olyan könnyítésről, amelyet magadunk minden hadifogolynak, aki arra rászolgált. (Propper Sándor : Amikor elmentek, nem igazoltatták őket !) Ha az igen t. képviselő ur azt kívánja, hogy minden feltétel nélkül terjesszük ki ezt a könnyítést minden volt hadifogolyra, az igen t. képviselő ur nagyon rossz bizonyítványt állit ki arról a politikáról, amelyet követ. A hadifoglyokkal szemben való igazolási eljárás ugyanis két tényállást állapit meg. Az egyik az, hogy az illető csakugyan kényszerű okból került-e hadifogságba és nem önként, áruló módon került-e oda, (Peyer Károly : Ezt ma meg lehet állapítani?) a másik pedig az', hogy az illető kint, a hadifogságban miként viselkedett. Elkövethetett az illető közönséges bűncselekményeket, amelyek nem teszik méltóvá az igazolásra. Az igazolás legnagyobbrészt olyanoktól tagadtatik meg, akik Oroszországban a szovjeturalom politikájában aktív részt vettek és magukat ott a legtöbb esetben gyilkosságokkal és egyéb súlyos, épen a magyar hadifoglyokkal szemben való bűncselekményekkel terhelték meg. (Peyer Károly : Ezt a biróság állapítsa meg !) A képviselő ur nagyon furcsát követel tőlünk, ha azt kívánja, hogy előnyt, könnyítést, majdnem azt mondhatnám, kitüntetést adjunk azoknak, akik a hazafiság szempontjából kétség alá esnek, azoknak, akik magukat a vörös uralommal azonosították. (Dénes István : Tessék a biróság elé állítani őket !) Nevetséges volna azt kívánni, hogy a biróság állapítsa meg ezeket a dolgokat. (Pe"yer Károly : Hát ki állapítsa meg?) Ezek az ország területétől beláthatatlan távolságra lefolyt események, amelyeket bírói eljárással tisztázni nem lehet, tanukat megidézni nem lehet, ténykörülményeket megállapítani, helyszíni szemléket tartani nem lehet. (Peyer Károly : Akkor minek az alapján igazolnak?) Epen azért, rnert a biróság nincs abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, annak idején igen helyesen megállapították az igazolásnak oly formáját, amely legalább is végrehajtható volt .'Ezt tisztességes emberek kötelességük és felelősségük tudatában (Propper Sándor : Denunciáns alapon !) folytatták le és kihallgatták azokat a tanukat, akiket kihallgathattak, akik valószínűleg épen azok a tanuk voltak, akik maguk is felháborodtak egyes hadifoglyoknak az ellenséges államban való viselkedésén. Könnyű ezeket denunciánsoknak nevezni, de ezen az alapon minden tanú, aki bűntettessel szemben tanúvallomást ad, a t. képviselő urak szemében, ugylátszik, denunciáns. (Peyer Károly : ,Nem is lehet végrehajtani közigazgatásilag !) Én a magam részéről nem vállalkozhatom rá, hogy felmentést adjak azoknak, akik hazaárulók voltak, (Ugy van ! jobb felől) akik a vörös uralom alatt vörösekké váltak és idehaza azután Kun Béla szerepére vállalkoztak. (Peyer Károly : Senki sem akar azoknak felmentést adni !) A magam részéről hozzájárulok Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam indítványához. T. í. ebbe a szakaszba ez az »egyesület« szó annak idején került bele, amidőn az 1918. évi törvényhozás folyamán egyáltalában az egyesületi működésnek a választói javaslat bizonyos előnyöket akart biztosítani, amikor a nők választójoga is ilyen egyesületi működéstől volt részben függővé téve. Azóta ezt az alapot elejtettük és nèm is tudom szervesen beilleszteni ebbe a törvényjavaslatba a képviselő ur által kifogásolt ezt/a kitételt, annál kevésbé, mert hiszen ha végiggondoljuk ennek következményeit, akkor el bírjuk képzelni azt, hogy esetleg alakul egy társulat külön arra a célra, hogy minden ok és érdekeltségi cél nélkül a kétévi helybenlakás igazolása alól felmentést biztosítson azok részére, akik ezzel az egyesülettel érintkezésbe lépnek. De ha tovább megyünk, végeredményben az egyesületek alkalmazottai nem is mindig egészen önzetlen alkalmazottak, nem is mindig tiszteletreméltó szerepekre vannak alkalmazva ; hogy csak egy példát említsek, bizonyos egyesületek croupíerjei vagy a kártyacsaták körül funkciót teljesítő alkalmazottai is ilyen kivételt képeznének. Ezen az alapon a képviselő ur indítványát elfogadom. (Helyeslés.) Peyer Károly t. képviselőtársam tett még egy inditványt, kérvén, hogy hagyjuk ki azt, hogy ezek az alkalmazottak állandó alkalmazottak legyenek. Létay Ernő t. képviselőtársunk kérdezte aztán, hogy bűntettes-e az, aki nem lakik állandóan egyhelyben. Mi nem a bűnösöket akarjuk kizárni, mi azt keressük, kinek van állandó exisztenciája, mert ha valakinek állandó exisztenciája van, ez mindenesetre biztosíték arra, hogy az illető egy kiegyenlített, egyensúlyban lévő kedélyállapotban fog dönteni az ország sorsa felett is és ezért az Ítélete megbízhatóbb lesz, mint azé, aki magának állandó exisztenciát még nem tudott teremteni. (Dénes István : Csak a beérkezettek, a jólakottak szavaznak !) A képviselő ur már beérkezett, ne panaszkodjék ! (Dénes István : Nem rólam van szó, minister ur, ne csavarja a dolgot !) Nem nehéz azt megállapítani, hogy ki az állandó alkalmazott ; ez egy immár elfogadott jogi nomenklatura. Állandó alkalmazott az, aki vagy csak fegyelmi eljárás során mozdítható el, vagy pedig akinek felmondási ideje van. De aki napról-napra, bizonytalan időre van felvéve, nem állandó alkalmazott. Az összeíró küldöttségek és a közigazgatási biróság döntenek ebben a kérdésben, ne tessék tehát a dolgot mindig ugy beállítani, mintha itt bármilyen közigazgatási önkényeskedésnek helye lenne, elvégre a közigazgatási biróság ítéleteiben, esetleg elvi jelentőségű határozataiban mindenesetre megnyugodhatunk. Én tehát tisztelettel kérem, méltóztassék a szakaszt elfogadni Petrovácz Gyula és HegymegiKiss Pál képviselő urak módosításaival. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.