Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. dalmát tettek a kisgazda-képviselők arra, hogy Nagyatádinak ezt a 16 pontból álló követelését, mint örökséget veszik át és becsülettel be fogják tartani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Látjuk !— Vanczák János : A ministerelnök is megesküdött ott a ravatalánál erre !) Ha van politikai •— nem akarom azt mondani, hogy becstelenség-— de eltévelyedés, akkor ez a politikai eltévelyedés ott van a kisgazdáknál. (Farkas István : " Megtagadják saját fajukat !) Mert olyan indokokkal megtagadni a titkosságot és a választójog általánosságát, hogy majd fokozatosan megcsinálják, ez mindent jelent, csak azt az egyenes és becsületes politikát nem, amelyet a kisgazdák méltán elvárhatnak a kisgazda-képviselőktől. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Most fenn vannak a t. kisgazda-képviselők az uborkafán (Rothenstein Mór : Majd lejönnek onnan !), de hogy meddig tudnak ott maradni, azt én nem tudom. (Farkas István : Ameddig megérik az uborka !) Jósolni nem akarok, de az bizonyos, hogy a falusi kisgazdáknak, kisembereknek az utálata el fogja őket onnét söpörni, vagy le fogja i őket szedni erről az uborkafáról s ha ez a választó- ! jogi törvényjavaslat törvény lesz, ennek alapján csak az kerülhet be ide kisgazda-képviselőnek, akit a kormány akar. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) | T. Nemzetgyűlés ! Nekem harminc vagy harmincötesztendős multam van pártom mozgalma- j ban. Ha én igy árultam volna el pártom programm- j pontjait, akkor vagy kivándoroltam, vagy öngyilkos lettem volna, de nem élnék és nem lehetnék ott, ahová engem a közbizalom állított. Tudom, hogy azok az urak, akik uralmukat minden körülmények között fenn akarják tartani, törhetetlen hi vei a nyilt szavazásnak. Azt is tudom, hogy azért törhetetlen hivei ennek a rendszernek, mert tudják, hogy nyilt szavazás mellett csak azok kerülhetnek be nagyobb számban a parlamentbe, akik őnekik tetszenek és akik az ő szekerüket tolják ugy politikai mint gazdasági téren. De ez nem lehet kiinduló pontja egy országos nagy politikának. Egy országos nagy politika. — amely helyes és jó gazdasági életet akar megteremteni, — kiinduló pontjának mindig annak kell lenni, hogy mindazok, akik ennek az országnak polgárai, munkásai, mindazok akik itt dolgoznak s akik munkájukkal ennek a hazának hasznot hajtanak, ennek az országnak becsületet szereznek, amikor rákerül a sor arra, hogy megválasszák embereiket, akik majd törvényeket hoznak, amelyeket nekik be kell tartamok : ezekben az időkben és pillanatokban egységesen, szabadon és titkosan adhassák le szavazataikat. T. Nemzetgyűlés ! Én ismerem a népet. Köztük élek, belőlük való vagyok, érzésemben és tapasztalataimban hozzájuk tartozom. Magyarország népe munkaszerető, dolgos, szerény nép, igényei majdnem egyenlők a nullával és még ilyen körülmények között sincsenek ezek az igények kielégítve. (Vanczák János : Ugy van !) És amikor nincs kenyér s amikor már nincs remény sem, akkor előáll a kormány és a háta mögött lévő párt egy olyan választójogi törvényjavaslattal, amely ismét csak keserűséget szül, amely ismét csak elkeseríti azokat, akiknek amúgy is tele van a lelkük keserűséggel. Ez lehet politika, de kijelentem, hogy semmiesetre sem jó politika, mert a jó politikának abban kell megnyilatkoznia, hogy fokozatosan bár, de mindig előbbre és előbbre viszi a nincsteleneket és az ő érdekeiket. T. Nemzetgyűlés ! Egy nemzet, egy ország akkor élhet, virulhat és fejlődhetik, ha annak az országnak lakossága, annak az országnak népe részben fel van ruházva politikai jogokkal, másNAPLÚ XXXIH. évi június hó 4-én, csütörtökön 25 részt gazdasági téren sem nyomorog. Ha körülöttünk lévő államok felruházzák embereiket — mint ahogy felruházták — választójoggal, amit titkosan gyakorolhatnak és ebből fakadva, azok ott egészen más gazdasági viszonyok között élnek : vájjon visszavágyódnak-e azok ide, ebbe az országba, ahol politikailag jogfosztottak lennének, mikor még azok sem gyakorolhatják szabadon jogaikat, akiknek van joguk, mert nem szavazhatnak meggyőződésük szerint. Ne tessék elfelejteni azt — hisz az urak mindig mondják s én is mondom — hogy egy agyonsanyargatott, megkínzott, megcsonkított kis országban élünk. Elvették tőlünk termőföldjeink egy részét, vasbányáink egy részét, szenünk egy részét, elvették legacélosabb búzánkat. Én azt akarom, hogy ne maradjon ez az ország ilyen csonka ország, hanem legyen ismét belőle egy boldog, nagy Magyarország. (Helyeslés.) Csakhogy ehhez az kell, hogy megszerettessük az itteni politikai rendszert, az itteni politikai és közgazdasági állapotokat megszállott területeken élő testvéreinkkel, hogy az az erő, amely ott megnyilatkozik, ide gravitáljon, az az erő pedig, amely megnyilatkozik itt a jogegyenlőségben, oda gravitáljon, hogy igy ezzel a két erővel sikerüljön azután ezeknek az elszakított területeknek legalább bizonyos részeit visszavenni a hazának. T. Nemzetgyűlés ! Miután én ezt a törvényjavaslatot helyesnek és jónak nem tartom s nem tartom olyannak, amely itt a nyugalmat és biztonságot állandósíthatná, épen azért azt még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Bodó János jegyző : Rothenstein Mór Î Rothenstein Mór : T. Nemzetgyűlés ! A választójogról szóló törvényjavaslat tárgyalása tulajdonképen az első nemzetgyűlés feladata lett volna, azonban ezt a feladatot többek között azért, mert az első nemzetgyűlés élete csak két évre volt megszabva, nem teljesítette. Ennek természetes következménye volt az, hogy amikor az ország választópolgárai ismét megválasztották a törvényhozó testület tagjait, újból csak nemzetgyűlés ülhetett össze. A nemzetgyűlés nem más, mint alkotmány ozó gyűlés. Constituantenak nevezik idegen nyelven, ami azt jelenti, hogy ez a testület olyan alkalomkor, amikor az állam formája nagy átalakulásokon megy keresztül, összeül, hogy az átalakulást legalizálja, törvényesítse, megalapozza az alkotmányt és ha ezt a feladatát teljesítette, uj választások utján a megteremtett uj választójog alapján átalakul nálunk országgyűléssé. Mindazokban az államokban, amelyekben a háború után nagy átalakulások történtek, — Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában és mindenütt — már nem a nemzetgyűlésnél tartanak, hanem Reichsrath, Reichtag Nationarath stb. tehát rendes, normális törvényhozó testületek munkálkodnak már. Csak nálunk nincs még igy. Nálunk már a második nemzetgyűlés is a harmadik évében van és csak most tartunk ott, hogy a választójogi törvényjavaslatot tárgyaljuk. Hogy pedig itt tartunk ezt véleményem szerint annak köszönhetjük, hogy az ellenzék nagyrésze passzivitásba ment. A paszszivitás szerinteni ha mást nem, legalább azt meghozta, hogy végre tárgyaljuk az alkotmány egyik erős pillérét, a választójogi törvényjavaslatot. Ha a passzivitás nem következett volna be, még ma sem tartanánk itt. Ezzel bizonyítékot akarok szolgáltatni arranézve, hogy nem ugy áll a dolog, amint ezt sokan be akarják állítani, hogy az ellenzék passzivitása nem járt semmi haszonnal, nem hozott semmi kézzelfogható eredményt, mert íme, most végre tárgyaljuk a választójogi javaslatot, mint a passzivitásnak egyik gyümölcsét. 4