Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

3Ö2 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. nem magyar állampolgárok. Azt hiszem, hogy ezt semmiféle érdek nem irja elő és nem parancsolja, sőt ellenkezőleg, óvatosan csak arra- kell töreked­nünk, hogy csakis magyar állampolgárok vétesse­nek fel a választói névjegyzékekbe és könnyítéseket csakis a fennálló törvények keretein belül olyan vélelmekkel adhatunk, amelyek alapján csakugyan feltételezhető, hogy az illetők a magyar állam­polgárságot megszerezték, illetőleg nem veszítet­ték el. Tisztelettel kérem, ezekre való tekintettel, a szakasz változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. A 3. § harmadik és negyedik bekezdéseit, mint meg nem támadottakat, elfogadottnak jelentem ki. Az első és második bekezdéssel szemben módositó indít­ványok adattak be, tehát az első és második be­kezdésre külön fogom feltenni a kérdést. Az első bekezdéssel szemben clr. Györki Imre képviselő ur adott be módositó javaslatot, amely ellentétben áll az eredeti szöveggel, tehát szembe fogom állí­tani vele. Kérdem, méltóztatnak-e a 3. § első bekez­dését eredeti szövegezésben, szemben Györki Imre képviselő ur módosító indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) Az eredeti szöveg fogad­tatott el s igy Györki Imre képviselő ur módositó indítványa elesik. A második bekezdéssel szemben beadott Sza­kács Andor képviselő ur részéről két módositó indítvány, Bâtiez Gyula képviselő ur részéről pedig egy indítvány, amely azonos Szakács Andor képviselő ur második módositó indítványával. Az összes indítványok ellentétben állanak az eredeti szöveggel, tehát szembe fogom állitani őket az eredeti szöveggel. Amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, ugy a módositó indítvá­nyok elesnek, amennyiben pedig nem az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, ugy külön-külön fogom feltenni a kérdést az egyes módositó indít­ványokra. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 3. § második bekezdését eredeti szövegezésében, szemben a benyújtott módositó javaslatokkal elfogadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a kép­viselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatott el s igy a vele szem­ben beadott összes indítványok elesnek. Következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Pctrovies György jegyző (olvassa a törvény­javaslat 4. §-át). Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Baross János ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, törölteiik ! Következő szónok ? Petrovits György jegyző : Batitz Gyula ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik ! Következő szónok ? Petrovits György jegyző : Petrovácz Gyula Î Petrovácz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Ebben a szakaszban a törvényjavaslat a választójoghoz szükséges két évi helybenlakás alól mentésit bizonyos kategóriákat. A magam ré­széről helyesnek és elfogadhatónak tartom azt, hogy a két évi helybenlakás bármely közalkalma­zottnál elengedtessék, illetőleg vélelmeztessék, hozzájárulok még ahhoz is, — bár nem őszinte szív­vel, — hogy ez a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottai részére is kiterjesztessék, de semmifélekép sem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy ez az egyesületek alkalmazottaira nézve is kiterjesztessék. Az egyesületek sokfélék ; vannak társadalmi, sport, ifjúsági, sőt vannak szak­egyesületek is és igy én nem vagyok hajlandó hoz­zájárulni ahhoz, hogy mihelyt egy egyesületnek akár tiz, száz vagy ezer tagja is van, akár fizetéses, akár önkéntes alkalmazottjának a két évi helyben­lakása elengedtessék, mert vannak tényleg létező és lehetnek fiktiv egyesületek is és tényleg létező egyesületeknek lehetnek valóságos és lehetnek fik­tív alkalmazottai, akiket talán épen abból a szem­pontból vesznek fel, hogy a két évi helybenlakás bizonyítása alól az illetők felmentessenek. El tudom képzelni azt az esetet, hogy egy felvidéki kaftános bejön és valamelyik chevra-kadisánál kap pénz­beszedői állást. Ezt felmentsem minden további igazolása alól a két évi helyberilakásnak ? Vagy valamely szakszervezetben . . . (Peyer Károly : Vagy valamelyik Pödör lejön Kassáról ! — Propper Sándor : Okolicsányinak megadná ugy-e ? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Petrovácz Gyula : Azt tehát, hogy valaki egy egyesületnek alkalmazottja, e tekintetben nagyon labilis, kiterjeszthető, igen tág fogalomnak tartom, és ezért kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a szót törölni. Indítványozom, hogy a 4. § második bekezdésének első pontjából az »egyesület« szó töröltessék. (Rothenstein Mór : Petrovácz volna csak egy jó belügyminister ! — Derültség.) Elnök : Szólásra következik? Petrovits György jegyző : Létay Ernő ! Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló képviselő ur fejtegetésére kénytelen vagyok egypár szóval válaszolni. Az igen t. képviselő ur azért, mert e szakasz révén esetleg egy-két kivé­teles esetben olyan valaki kaphat választójogot, akinek közfelfogás szerint talán nem volna ele­gendő érettsége vagy megbízhatósága arra, az egész törvényszövegezést el akarja ejteni és azo­kat az általános jogszabályokat, amelyek egyes ilyen egyénekre is vonatkozhatnak, törölni akarja. A törvényalkotás nem lehet sújtó erejű, ami­kor közjogi kérdésről van szó, a törvényalkotás­nak nem lehet az a bántó ereje, hogy egyeseket stigmatizáljon. (Felkiállások a középen : Az igaz­ság !) Ez nem igazság, vagy nem igazságtalanság kérdése. A politikai jogokat épugy nem lehet igazság vagy igazságtalanság szempontjából tag­lalni, mint ahogy nem lehet az igazság vagy igaz­ságtalanság szempontjából taglalni az állammal szemben tanusitandó áldozatkészséget sem, mert az épen olyan kötelezettség, mint amilyen köte­lezettség áll fenn etikailag az állam részéről az állampolgárokkal szemben, hogy aki terheket visel, az jogokban is részesüljön. Ezt a kérdést tehát nem lehet az igazság és nem igazság szem­pontjának rigorózus alkalmazásával eldönteni. Kifogásolom ennél a szakasznál azt, hogy a két évi helybenlakás kötelezettsége alól nem men­tetnek fel azok, akik jelenlegi lakóhelyüket meg­előzőleg valahol már két évi egyhelybenlakást mutathattak fel. Legyünk tisztában azzal, hogy milyen indok késztetheti az embereket arra, hogy lakást változtassanak. Talán valami bűncselek­ményt követnek el azok, akik kénytelenek arra, hogy két éven belül esetleg háromszor vagy négy­széf is lakást változtassanak? (Rakovszky Iván belügyminister : Nincs állandó exisztenciájuk !) A világháború rettenetes forgatagában az emberek gazdasági elhelyezkedése olyan rettentő nehézzé vált, hogy a gazdasági kényszerűség viszi rá az embereket arra, hogy lakóhetyüket megváltoz­tassák. Nem jószántukból teszik, ez nem külön elhatározás, hanem a gazdasági kényszerűség következménye. Hogy ennek közjogi konzekven­ciái is mutatkozzanak a törvényalkotás révén, ennek ennélfogva semmiféle értelmét a világon nem látom. Ez épen azokat az osztályokat sújtja legjoto-

Next

/
Thumbnails
Contents