Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 303 ban, amelyek gazdasági helyzetük folytán a leginkább elkeseredettek. Aki arra kényszerül, hogy néhány éven belül 5—6 izben is lakást változtasson s igy munkahelyet keressen az amúgy is elkeseredett ember. Ha még máskülönben, közjogi téren sem érzi a többi állampolgárral való egyenértékét, akkor még elkeseredettebbe válik és ha előmozdítjuk, ellenségévé tesszük annak az állameszmének, annak a nemzeti eszmének, amelynek érdekében mindnyájunknak össze kell fogni. A második bekezdésnél kifogásolom azt, hogy a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár alkalmazottait a törvény szövegezése nem menti fel a két évi helybenlakás kötelezettsége alól. Épen Petrovácz Gyula t. előttem szóló képviselő urnák fejtegetésére akarok utalni. Ezeknek a balesetbiztositó pénztáraknak alkalmazottai legalább is olyan nemes funkciót teljesitenek, mint a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek alkalmazottai. Ha azokat felmentik a két évi helybenlakás kötelezettsége alól, nem találnék semmiféle jogcímet arra, hogy ezeket a pénztári alkalmazottakat is felmentsük a heíybenlakás igazolásának kötelezettsége alól. (Rakovszky Iván belügyminister : Benne van, tessék figyelmesen végigolvasni !) Erre nézve nem óhajtok módosítást beterjeszteni. Ami a szakasz nyolcadik bekezdését illeti, bármennyire óhajtja is a belügyminister ur, hogy szakszerűség szempontjából ezek a kérdések biráltassanak el, nem hiszem, hogy a választójog kérdése bármely állam törvényhozásában szakszerűség szempontjából lenne elbírálható. A választójog kérdése nem szakszerűség kérdése, hanem politikai előrelátás kérdése, a politikai előrelátás mögött pedig politikai bölcselkedés szokott meghúzódni, nem szakszerűség. A törvény szövegezése, szerkesztése igenis kritika tárgyává tehető szakszerűség szempontjából, de nem tehetők ilyen szempontból kritika tárgyává a politikai megérzések. (Zaj.) Ennek a törvényszakasznak nyolcadik bekezdésében az van, hogy a két évi helybenlakás kötelezettsége alól felmentetnek azok is, akik orosz vagy bármilyen más hadifogságból tértek haza. Magam is osztom azt a nézetet, hogj" ennél a kérdésnél rigorózus óvatossággal kell eljárni. Tudom azt is, hogy a megfelelő szervek megfelelő módon vannak összeállítva arra, hogy az igazolást teljesítsék. Abban a tekintetben sincs skrupulusom, hogy rigorózusan járnak el az igazoltatásnál, még is fel kell hívnom ennél a kérdésnél az illetők figyelmét arra, hogy nagy körültekintéssel kezeljék azokat a kérdéseket, amelyek az orosz hadifogságból hazatért egyénekre vonatkoznak. Magam is többet ismerek, aki a társadalomban hasznos munkát fejt ki, de vörösőr szolgálatot teljesített, a vörös hadsereg kötelékébe tartozott Oroszországban, hazajőve azonban a bolsevizmus legélőbb ellenzőjévé, az ellene folytatott propagandának legélőbb harcosává vált. Azok az emberek, akiknek módjuk és alkalmuk volt Oroszországban személyes tapasztalataik révén meggyőződni arról a siralmas helyzetről, arról az éhenpusztulásról, amelyet a bolsevizmus veszedelme Oroszországra nézve jelentett, ebben az életben nem lehetnek mások, mint a legélénkebb, a leghevesebb ellenzői minden bolsevista megmozdulásnak. Abból tehát, hogy valaki Oroszországban vörös szolgálatban állott, nem következik az, hogy ő hive lenne az ottani viszonyoknak. A kényszerűség vitte bele őket abba, hogy saját fizikai létük fentartása végett ott szolgálatba lépjenek. Sokszor lelki, de legtöbbször fizikai kényszer hatása alatt tették ezt. Ezért ezeknek kérdésében a legrigorozusabban és a legkörültekintőbben kell eljárni, nehogy azokat az embereket, akik saját tapasztalatuk révén itthon a propagációnak szellemi téren való folytatására leginkább alkalmasak, épen ezeket tegyük a magyar állameszme ellenségévé azáltal, hogy őket, habár rövid időre is, kizárjuk a közjogok alkalmazásából. Erre a pontra nézve nem terjesztek elő módosítást, hanem az előbb elmondottakra nézve vagyok bátor a következő módosításokat ajánlani. Javasolom, hogy a 4. § első bekezdésének szövegéből az utolsó előtti sor »ha« szavánál kezdődő többi szöveg elmaradjon. Javasolom továbbá, hogy a 4. § második bekezdése 1. pontjának harmadik sorában levő ezen szó után : »közüzem« zárjelben a következő szakák vétessenek be : »a betegsegélyző és balesetbiztositó pénztárakat is beleértve«. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György Jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Nemzetgyűlés ! Csatlakozom Létay t. képviselőtársam indítványához s a magam részéről is kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az első bekezdést illetőleg a kihagyásra vonatkozó javaslatot elfogadni méltóztassék. Ebben a szakaszban tulajdonképen a kedvezményezettek vannak felsorolva, akikre nézve a két évi helybenlakásnak a törvényben megállapított kötelezettsége nem terjed ki. Én ehhez a kedvezményezett listához nem szólok hozzá, mert hiszen ugy látom, hogy a köz alkalmaztat ás az oka annak, hogy a törvény ezt a kedvezményezettséget biztosítja. Bátor vagyok azonban a t. Nemzetgyűlésnek pótlásként még egy javaslatot tenni, mely az országgyűlési képviselőkre vonatkozik. Javaslom, hogy a 4. § 2. bekezdésének 1. pontjánál az első sorban az »állam« szó elé tétessenek a következő szavak : »országgyűlési képviselő«. Szóval az országgyűlési képviselőket is ezek közé a kedvezményezettek közé kivánom beilleszteni. Ennek magyarázata az, hogy az utóbbi idők parlamentjei annyiban feltétlenül demokratikusak, hogy sokkal kevesebb vagyonos ember kerül be a nemzetgyűlésbe s ezek a szegényebb emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy régi lakásukat is fentarthassák. Mivel pedig az országgyűlési képviselői kötelesség ellátása úgyszólván teljes egészében igénybe veszi az embert, a vidéki képviselők tehát kénytelenek Budapestre költözni és régi vidéki lakásukat felhagyni. Nem akarnám tehát, hogy közkötelesség teljesítése az országgyűlési képviselőket abba a helyzetbe hozza, hogy velük szemben a két évi helybenlakás feltétele fennálljon. így tehát őket is azok közé a kedvezményezettek közé kívánnám helyezni, akik közé helyezi a törvény a közalkalmazásban levő funkcionáriusokat. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat ama rendelkezésének, hogy az egyesületek tagjai, vagy alkalmazottai kapjanak-e szavazati jogot vagy nem, az esetben, ha nem birnak két évi helybenlakással, igazán nincs jelentősége és én ez alkalommal Petrovácz képviselő urnák szívességet teszek s a legnagyobb készséggel járulok hozzá ahhoz, hogy indítványa elfogadtassék. Már csak azért sincs ennek semmiféle jelentősége, mert hiszen az illetőnek igazolnia kell, hogy két év alatt egyszer változtatta lakóhelyét, már pedig, aki valamely egyesület alkalmazottja, az nem minden két hónapban változtatja lakóhelyét. Ami pedig azt illeti, hogy valakit szívességből vesznek be egy egyesületbe alkalmazottnak, — én nem tudom, hogy más egyesületekben mi a gyakorlat, de mi az alkalmazottaknak fizetést szoktunk adni s fizetése után az adót le szoktuk róni. Az állandó alkalmaztatást tehát adólistával kell igazolni. Nem lehet a kérdést olyan egyoldalú szempontból beállítani, hogy csak a Ghevra Kadisának —