Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

24 A 'nemzetgyűlés 421. ülése 1925. joga volna arra, hogy ilyen multu emberre, mint Garami azt kiáltsa itt közbe, hogy hazaáruló. Ez ellen tiltakozom, s miután Kuna P. András képviselő ur elnöki megrovásban nem részesült, azért hoztam ide a dolgot, mert be akarom igazolni azt, hogy az a támadás, amely egy jelen nem levő ember ellen történt, nem tekinthető másnak, mint orvtámadásnak. (Saly Endre : Nem is kell komolyan venni !) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy rátérjek magára a választójogi törvényjavaslatra. (Halljuk ! Halljuk !) Őszintén megmondom, hogy most már nem akarok belemenni ennek komplexumába, nem pedig azért, mert hiszen ennek a javaslatnak tárgyalása folyamán jóformán pontrólpontra, szakaszról-szakaszra mindenki megtette a maga észrevételeit. Én tehát ennél a kérdésnél ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, nekem ez nem szándékom. Ha mégis felszólalok ennél a javaslatnál, akkor csak nagy vonásokban akarok erről a kérdésről beszélni. Magyarország népének, Magyarország munkásságának háta mögött több, mint 30 esztendős küzdelem van, amely 30 esztendős vagy talán idősebb küzdelem az általános és titkos választójog jegyében, az azért való harcban telt el és folyt le. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az a szervezett munkásság, amely a választójogért, annak általánosságáért és titkosságáért ilyen hatalmas, ilyen nagy, ilyen gigászi küzdelmet folytatott és folytat ma is, azt gondolja, hogy neki az általános és titkos választójog cél. Nem cél -ez, hanem csak eszköz arra, hogy Magyarország munkálkodó népe célját elérje. Ha a nép, a munkásság azt mondja, abban a gondolatban él s az az ő lelki meggyőződése, hogy ezt az országot pedig demokratizálni csak parlamentáris utón lehet és kell, akkor ne zárkózzanak el az urak ez elől, mert ha elzárkóznak és lehetetlenné teszik a parlamentáris utón való előrefejlődést, akkor bekövetkezhetik egy olyan eset, egy olyan állapot, amely azután ismét vagy a forradalom kezdetét vagy azt jelenti, hogy már benne is vagyunk a forradalomban. Én tudom, hogy vannak itt ebben a nemzetgyűlésben neves, nagymultu és régi politikusok, akik valamikor elzárkóztak a választójog általánosságától és titkosságától, de ma belátják, hogy a fokozatos fejlődés utján járó országokban egyik legnagyobb erő a nép elégedettsége, a nép szeretete és ha ez nincs meg, akkor bekövetkezhetik a reakció. Ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy Apponyi Albert gróf, aki — s ugy gondolom az urak közül mndenki meg van győződve erről — nem szociáldemokrata, talán nem is demokrata, mégis itt a nemzetgyűlésen ezelőtt néhány nappal tette azt a kijelentést, hogy nem zárkózhatik el a kormány és a nemzetgyűlés, a törvényhozó testület attól, hogy a népnek megadja az őt megillető jogot, sőt nem zárkózhatik el attól sem, hogy a nép ezt a jogot titkosan gyakorolhassa. Én nem tudom, hogy miért félnek az urak oly nagyon a titkosságtól. Hiszen szerte az egész világon — már t. i. a művelt világon — mindenhol általános és titkos a választójog. Mindenhol, az egész művelt világon, ahol igy, titkosan és általánosan választanak az államok polgárai, megvan a legteljesebb harmónia, sehol a világon nem hallunk semmi néven nevezendő forradalmi megnyilatkozást, hanem inkább minden törvényhozás, minden parlament arra törekszik ezeken a helyeken, hogy a gazdasági életet, a nép megélhetését ugy szanálja, ahogy az a nép érdekeinek legjobban megfelel. Ha Magyarországon ezt az urak nem akarják belátni, és ha ennek azután meglesznek a maga következményei, akkor természetszerűleg mi majd itt mossuk kezeinket és az eseményekért évi június hó 4-én, csütörtökön a felelősség ennek a nemzetgyűlésnek többségét terheli. Itt nem a jogkiterjesztésről van szó, hanem jogfosztásról. 1920-ban Magyarországnak volt 4,080.107 nagykorú lakosa. Ebből a Friedrich-féle választói rendelet 3,042.000 lakost ruházott fel választási joggal, a jogfosztottak száma tehát ekkor is 1,042.000 volt. Ma ez a javaslat, amely előttünk fekszik, 2,242.471 felnőtt lakosnak adja meg a választói jogot, tehát a Friedrich-féle választókból már kivesz 800.000-et, úgyhogy itt nem előrefejlődés van, hanem visszafejlődés. És ha továbbmegyünk ezen az utón, akkor bizony elérhetjük azt, hogy nem lesz itt választójoga másnak, csak annak, akinek vagyona, vagy birtoka van. Ami a titkosság kérdését illeti, itt is hivatkozhatom egy koronatanura, aki ismét sem nem szociáldemokrata, sem nem demokrata, és ez Gömbös Gyula t. képviselőtársam. O intézte az 1922-es választásokat s igy tudja, hogy a nyilt és titkos szavazás között micsoda óriási különbség van. S mivel azt jól tudja, a fajvédők egyik pártértekezletén kijelentette, hogy : Igenis, én csináltam azokat a választásokat, s mert én csináltam, igen jól tudom, hogy a terror, a szolgabiró, a csendőr, minden hivatalos erőnek a felhasználása volt az az erő, amely létrehozta azt a többséget, amely ma a kormány hátamögött ül. Azt is mondotta, hogy a nyilt választás nem egyéb, mint egy olyan erő, amely nem az igazságon alapszik, hanem a mindenkori kormányok háta mögött áll. Azt is mondotta, hogy a nyilt választáshoz ragaszkodó kormány csak azért ragaszkodik a nyilt választáshoz, mert belátja, hogy ha titkosan szavazhatnak a választópolgárok, akkor neki egyszerűen megszűnt a létjogosultsága, mert azok nem küldik be azt a többséget, amely ma az ő háta mögött van. Ezt nem én mondom, hanem Gömbös Gyula t. képviselőtársam mondja. Én is az egyik nyiltan választó kerületnek vagyok a szerény képviselője. Kijelenthetem őszintén, hogy kerületemben nagyobbfajta terror a választásokon nem fordult elő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ilyesmi ott nem fordul hatott volna elő, mert ez csak a szolgabirótól függött. Kerületem szolgabirája abban a választási küzdelemben semleges hivatalnokként viselkedett s azt mondotta, hogy : Aki pedig oda szavaz, az szavazzon oda, aki ide szavaz, az szavazzon ide, semmi közöm hozzá. De hány ilyen szolgabirája van ennek az országnak? Hiszen ez ritka kivétel. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha megnézzük azután a tarpai, meg a többi választókerületekben lezajlott választási küzdelmeket, arra a meggyőződésre kell jutnia mindenkinek pártkülönbség nélkül, hogy becsületesen, tisztán, bátran és igazán csak ott adhatják le szavazatukat az emberek, ahol titkosan szavaznak. Ugy gondolom, hogy önöknek is van tudomásuk arról, hogy vasutasokat elhelyeznek, villamos alkalmazottakat állásukból kidobnak, kisgazdákat pedig robotra küldenek, ha nem oda szavaznak, ahova a szolgabírónak vagy a kormánynak tetszik. Az a sok könny, keserűség, üldöztetés, amely a nyilt választójog alapján jelentkezik, mindazt bizonyití'a, hogy mint mindenütt, itt is csak az általános és titkos választójog az, amelynek alapján becsületes meggyőződésük és lelkiismeretük szerint s minden félelem nélkül leszavazhatnak az emberek. Van a kormány hátamögött egy csoport, és ezek a kisgazda-képviselőtársaim. Boldogult Nagyatádi minister ur volt a vezérük, s halála előtt közös megállapodással, megbeszéléssel felállitottak eg}? 10 pontból álló programmot, amelynek egyik pontja az általános és titkos választójog követelése volt. Nagyatádi halálakor majdnem esküt és foga-