Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. évi június hó 4-én, csütörtökön 5 vallási rendszer, ez a számlálólap kitöltési rendszer már egyszer végérvényesen csődöt mondott. Ezzel a rendszerrel szemben mi a jobboldalon azt álla­pítottuk meg, hogy gyártotta a jogosulatlan sza­vazókat, a baloldalon viszont azt állapították meg, hogy a revízió irtotta a jogos szavazókat. (Pakots József : Irtottak is, gyártottak is ! — Homonnay Tivadar : Tessék bizonyítani ! — Pakots József': Üres háztelkeken egy csomó szavazó ! — Fábián Béla : Király-utca 103 ! — Homonnay Tivadar : Az Angyalföldön ! Sokat beszélhetnénk erről ! Az üres telek tényleg megvan ! A szavazók tucat­számra tényleg megvannak, az első nemzetgyűlési választásnál leszavaztak, de azok az emberek sohasem léteztek ! Nem a mi tömegeink között történt ! — Elnök csenget.) Konstatálom és már a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott beszédemben aktaszerüen is igazoltam, hogy igenis üres telkeken, gyárhelyiségekben, nemlétező he­lyeken egész csomó választó volt benn a névjegy­zékben. Ha még hozzáteszem, hogy méltóztassék megnézni ezeket a számlálólapokat, meg fogják látni, hogy ezek azonos kézzel irt, tehát gyárilag készült számlálólapok, amelyeket nem az illető egyén töltött ki, hanem amelyeket egy rutinirozott irásu iroda töltött ki. Méltóztassék a központi választmánynál meg­nézni ezeket a lapokat s akkor konstatálni fogja velem együtt, hogy a számlálólapok rendszerénél, tehát a bevallási rendszernél nem bizonyos tények­nek fenforgása ad az embereknek választójogot, hanem választójogot ad a lelkiismeretlenség. Az, aki lelkiismeretlenül bevallja azokat a kritériu­mokat, amelyek a választójog alapjául szolgálnak, választó lesz, ha nem is forognak fenn ezek a kri­tériumok. Akkor, amikor találtam egyetemi vég­zettséget bevalló választókat, akikről az után­keresés során kiderült, hogy nemcsak hogy egye­temet, de még elemi iskolát sem végeztek, mikor találtam egy csomó hivatalnoknak beirt embert, akik egyszerű napszámosok és munkások voltak, akkor ahhoz sem tudok hozzájárulni, hogy bizo­nyos katogóriáknál vélelmeztessenek bizonyos fel­tételek. Mert ha a választóiogi javaslat szerint mindazokra, akik magukat tisztviselőnek vagy magántisztviselőnek vallják be, már vélelmezni kell azt, hogy ők a négy elemi osztályt elvégezték, akkor ennek az eredménye az lesz, hogy mindenki polgári foglalkozásának a magántisztviselőt fogja beírni mert igy további vizsgálat nélkül választó lesz. Épen ezért én és pártunk is ragaszkodunk ahhoz, hogy csakis okmányi igazolással, hatósági osszeiiás alapján lehessen valakit a választók névjegyzékébe felvenni. Azok a módszerek, ame­lyeket "javaslatában Vázsonyi képviselő ur ajánl, mind elfogadhatatlanok, illetve arra vezetnének, hogy az a rendszer, amelyet most mi szeretnénk, közös erővel jobbról és balról kiküszöbölni a név­jegyzékből, megmaradna. Az, hogy a munkásbizto­sitó pénztár jelentse be az ott levő választókat, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara jelentse be a választókat, ilyen adatoknak a választójog alap­jául való szolgálásához a magam részéről nem tudok hozzájárulni. Más a dolog talán vidéken, ahol az embereket ismerik, ahol senki sem meri magát orvosnak beirni, ha nem az, és más a helyzet a székesfővárosnál, ahol tudatosan és szándékosan orvosnak és ügyvédnek irták be magukat az illetők saját személyükre nézve, akik pedig napszámosok. (Homonnay Tivadar : Egyedüli helyes megoldás, az uj népszámlálás — Fábián Béla : Helyes, adjuk be a javaslatot, együtt fogunk szavazni !) Az ilyen rendszerből nem kérek és teljesen osztom mind­azoknak álláspontját, akik kijelentették, hogy ez a mostani választói névjegyzék teljesen hamis alapon indult el, teljesen hibás. (Fábián Béla : Ezen javítani nem lehet !) Ezen javítani nem lehet, ennek következtében ragaszkodunk egy uj név­jegyzék összeállitásához, de nem bevallási alapon, hanem okmányok alapján. (Fábián Béla : Bizott­ságot kell kiküldeni !) Hozzájárulok, mert a keresz­tény politika nem szorul szorrogátumokra, a ke­resztény politika az igazságosság alapján kell, hogy álljon és én nem féltem a mi keresztény poli­tikánkat a legigazságosabb névjegyzéktől, a leg­igazságosabb választói eljárástól és a legigazsá­gosabb ajánlási eljárástól sem, mert meg vagyok róla győződve, hogy a mi politikánkat mellék­trükökkel nem kell igazolni, az igazolja önmagát, a saját programmjában. Ügyanigy vagyok az ajánlásra vonatkozó rendelkezésekkel is. (Fábián Béla : Csődöt mon­dott !) Azt mondják, hogy csődöt mondott az ajánlószelvény-rendszer. Ez nem igaz, de csődöt mondott igenis a kézbesítési rendszer. Meg vagyok róla győződve, hogyha a kézbesítést nem bízzák kézbesítőkre, alkalmilag felfogadott egyénekre, nem bizzák házmesterekre, akiket nagyon szeret­nek, különösen a székesfővárosban, közjogi funk­cionáriusoknak előléptetni, ha ezeket a dolgokat kiküszöbölik, és ezeket az ajánlási, illetve a válasz­tási igazolványokat a megbízható posta utján kézbesitik az illető címzetteknek, akkor azok a visszaélések, amelyeket abszolúte kiküszöbölni nem lehet, mindenesetre redukáltatnak annyira, hogy nem kell az ajánlószelvény csődjéről beszél­nünk akkor, mikor a választásnál kiderül, hogy azok a pártok, amelyek nem fair alapon dolgoz­tak, az ajánlók számánál lényegesen kevesebb szavazatot kaptak. Hiszen láttunk mi 23.000 ajánlásos pártot, amely csak 18.000 szavazatot tudott produkálni, láttunk kerületet 1300 ajánló­val, és 560 leszavazottal, ugy, hogy nincs az aján­lási rendszerben semmi veszedelem, az ajánlási rendszerben csak benn van az a veszedelem, amely a nyilt szavazásban van, hogy t. i. az egyes válasz­tók a terror hatása alatt kénytelenek ajánló­szelvényeiket leadni, viszont a titkos szavazásnál meggyőződésük szerint adják le a szavazatukat. (Kiss' Menyhért : Ezért kell megszüntetni a nyilt szavazást !) Amellett leszek. Hiányzik ebből a javaslatból a kerületi be­osztás, pedig igénytelen véleményem szerint a kerületi beosztás egy választójogi javaslatnak igen integráns része. Hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a fővárosi választójogi javaslat tárgyalásá­nál köztünk és a t. kormánypárt között az ütköző­pont épen a kerületi beosztás kérdése volt. Ha szükségesnek látta a mélyen t. kormány abba a javaslatba belevenni a kerületi beosztást, miért hiányzik ez ebből a javaslatból? Mert a kerületi beosztással mindazokat az előnyöket, amelyeket a választójog ad, paralizálni lehet, és mindazokat a hátrányokat, amelyeket egy választójogi javas­lat magában tartalmaz, fokozni lehet. Kerületi beosztással lehet irányítani teljesen a választás eredményeit. Méltóztassék itt megengedni, hogy szerény­telen legyek és hivatkozzam a fővárosi törvény­javaslat tárgyalásánál elmondott felszólalásaimnak ama részletedre, amelyeket én a 22 kerület beosz­tás ellen és a közigazgatási kerületek szerinti vá­lasztás mellett felsorakoztattam. Akkor hajszál­pontosan meg lehetett jósolni, hogy mit okoz ez a kerületi beosztás, azt okozza, hogy a destruktív oldal fog erőre kapni. Én akkor számadatokkal igazoltam be ezt. Ha megméltóztatnak engedni, 1924. évi november 14-én tartott beszédemnek egy­két mondatát felolvasom. Azt mondottam akkor (olvassa) : »Méltóztatnak látni, hogy a választók között az első mandátumok száma tekintetében olyan diszparitás van, amely hajszálpontosan ked­vez a gettónak és feltétlenül hátrányos a keresz­ténv választókra. Nagyon természetes dolog, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents