Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
À nemzetgyűlés 412. ütése 1925. évi május hó 20-án, smrdan. 03 Vassá fel a képviselő ur Szilagyi levelét!) Nem akarom, hiszen nem vagyok barátja annak, hogy itt pikantériákkal szolgáljak. (Zaj. — Berki Gyula: Azt a levelet olvassa fel a képviselő ur, amelyet Szilágyi képviselő ur önhöz irt! — Elnök: Csendet kérek! — Berki Gyula: Mikor minister volt, irt neki levelet 1 ? — Zaj.— Szilágyi Lajos: Persze, hogy írtam! — Elnök: Csendet kérek! — Mayer János: Én nem akarom felolvasni ezt a levelet! — Nagy zaj és felMáltások a jobboldalon: Irt levelet? -—. Szilágyi Lajos: Mindennap irok! — Folytonos zaj a jobb- és baloldalon.) A t, képviselő ur kiáll itt mint purifikátor és az intaktság tógájában tetszeleg nem először, nem másodszor, hanem mindenkor. (Szilágyi Lajos: Nem utoljára!) Beszél itt kijárásokról, kivitelekről, panamákról (Szilágyi Lajos: Ugy van! — Zaj.) és mindent panamának minősít, ha egy képviselő valahol eljár, valahol, bármely fórumon, ministeriumnál valamely ügyben közbenjár. At. képviselő urnák több levele van nálam (Szilágyi Lajos: Van hát! — Mozgás.), amelyben kiviteli engedélyt kér (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ahá! Ahá!), szénakiviteli engedélyt, mindenféle kiviteli engedélyt, (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Az ön levelei megvannak. (Szilágyi Lajos: Elő vele! — Farkas István: Rothadt ez a parlament! — (Folytonos nagy zaj.)" Szórói-szóra olvastam fel ezt a naplórészletet, amelyben az én állításaim igazoltaknak látszanak. (Rassay Károly: De volt annak további része is: Szilágyi beszéde!) A magam megnyugtatására ez mindenesetre elegendő, és én ezek után kijelentem, hogy mindazok az invektivák, amelyekkel engem Szilágyi Lajos t. képviselőtársam illetett, teljes egészükben visszaszállnak azö fejére. (Rassay Károly: Csak őróla volt szól) Van ennek a, dolognak egy másik oldala is. A lapok vesszőfutásról irnak. Vesszőfutásra olyan embereket ítélnek, akik nyilvánvalóan bűnösök, és amikor az Ítéletet végrehajtják rajtuk, akkor rendelik el a vesszőfutást. Nevetséges dolog engem arra itélni akarni, hogy vesszőfutást tegyek azért, mert amit állítottam, az tény. (Rassay Károly: Mi az a tény? — Hegymegi-Kiss Pál: Nem bizonyított semmit! — Zaj.) Nekem nincs módom arra, hogy ebben a kérdésben az újságírókkal hadakozzam, de igenis, van módom arra, hogy felhívjam az újságírók figyelmét arra, hogy ők is emberek és tudják azt, hogy ártatlan emberek becsületében gázolni politikai szempontból mégsem emberséges dolog. Én appellálok az újságírók jobb emberségére. (Zaj. — Szilágyi Lajos szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Szilágyi Lajos: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: A képviselő urat a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján a szó megilleti. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Dinich Ödön képviselő ur Karcagon azt mondotta, hogy azért hagyta el az ellenzéket, mert itt bizonyos tapasztalatokat szerzett, Ebből következik, hogy neki bizonyítania kell azt, hogy annakidején, amikor itt volt a mi sorainkban, amikor itt küzdött az ellenzék padjain (Dinich Ödön: Nem is volt róla szó! Szőrszálhasogatás,!), azt észlelte, amit mondott, hogy t. i. az ellenzéki képviselők hétrét görnyednek kint a folyosón a ministerek előtt. (Rassay Károly: Kikre mondotta ön ezt? — Dénes Istyán: Tessék idejönni vele! — Lendvai István: Tessék megnevezni őket! — Zaj.) Elnök: Lendvai István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Dinich Ödön: Ez nem sértés, csak izlés dolga! — Dénes István: Az a kérdés, kapott-e sápot ezért Szilágyi?) A t. képviselő urnák bizonyítania kellett volna azt, hogy annakidején voltak itt olyan ellenzéki képviselők, akik bent az ülésteremben támadták a ministereket, a folyosón pedig hétrét görnyedve járultak elibük, amikor szükségük voll rájuk. (Dénes István: Sápot mondott!) Ez volt az egyik kijelentése; majd sorra veszem a többit is. De ha a képviselő ur a hétrét-görnyedés alatt azt értette (Zsirkay János: Egy kis tornagyakorlat nem árt! — Derültség. — Dinich Ödön: Nem fizikai értelemben gondoltam! — Lendvai István: Lelki görnyédesről beszélhetünk! — Zaj.), mely állításának bizonyítására különben semmit sem tudott felhozni, hogy az ellenzéki képviselők az ülésteremben támadták a ministereket, a folyosón pedig tisztelettel járultak eléjük, ugy az állásukat és személyüket megillető tiszteletet igenis megadták nekik. (Felkiáltások balfelöl: Kötelességük! ) Ha azt kifogásolná a képviselő ur, hogy ellenzéki képviselők kellő tisztelettel járultak a ministerek magas személye elé, akkor a képviselő ur egészen helytelen álláspontot foglalna el. Az ellenzéki képviselőknek egyenesen dicséretére válik az, hogy a politikai ellentéteket, amelyek fennállanak és amelyek élesen elválasztják őket a kormánytól, nem viszik túl az ülésterem ajtain. (Lendvai István: Neki, mint tánctanárnak ismernie kellene az illemet!) A képviselő ur azt mondotta: „ha az ellenzéki képviselőknek szükségük van a ministerekre". Ennél a pontnál az a kérdés, hogy magánérdekeink céljából, vagy pedig választókerületünknek vagy bármely választópolgárnak, bármely magyar állampolgárnak érdekében volt-e szükségünk a ministerekre. (Lendvai István: Ezentúl nem fogadom el a ministerek kézfogását, — Zaj). A t, képviselő ur azt állitotta, hogy „kunyoráltunk", s most helyesbítette tegnapi állítását, és azt mondotta, hogy: „sápot kértünk". (Zaj.) Kijelentem, hogy kivétel nélkül azon az állásponton vagyunk, hogy ezáltal a kifejezés által épen olyan súlyosan sértve érezzük magunkat, mint az előbbi által. (Ugy van! a bal- és a szélsőbal oldalon. — Dinich Ödön: Én nem általánosítottam, hanem konkretizáltam: Szilágyi Lajosra értettem! — Kiss Menyhért: Az beszél, aki választási pénzeket fogadott el! — Zaj). Mivel épen oly súlyosan sértve érezzük magunkat ez által a kifejezés által (Felkiáltások balfelől: Sőt!), vártuk erre is a bizonyítékokat. Megállapítjuk, hogy a képviselő ur egyetlenegy bizonyítékot sem tudott egyetlenegy ellenzéki képviselőre nézve sem felhozni (Dénes István: Csak egy naplórészletet olvasott fel! — Dinich Ödön: Szilágyi Lajosra értettem, tessék tudomásul venni!), amellyel bebizonyította volna, hogy sápot kért valamelyik ellenzéki képviselő. (Nagy zaj. — Dinich Ödön: Szilágyira értettem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy ellenzéki képviselők állást kértek. Megállapítom, hogy egyetlenegy bizonyítékot sem tudott felhozni arra, hogy ellenzéki képviselők állást kértek volna, a kormánytól.
