Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

04 À nemzetgyűlés 412. ülése 1Ù25. évi május hó 20-án, szerdán. (Lendvai István: Aki megtette,, az pusztuljon 1 - Zaj.) A t. képviselő ur még azt is állította, hogy azok a képviselők, akik a ministerektől valamit kértek, lia kérelmük teljesítve nem lett. ugyanabban az ügyben itt bent az ülésteremben támadták a kormányt. Megállapítom, hogy a képviselő urnák ez a vádja közönséges

> zsarolást jelentene a mi rovásunkra, • azt jelentené, hogy mi zsaroljuk a kormányt. Ez azt jelenti, hogy ha mi kérünk a kormánytól valamit és azt nem teljesiti, akkor támadjuk itt bent az ülésteremben. Meg állapítom, hogy a t, képviselő ur egyetlenegy ellenzéki képviselő ellen egyetlenegy bizonyítékot sem tudott felhozni, hogy ilyen dolog megtörtént volna. (U ay van! Ugy van! half elől. — Rassay Károly: Sokkal férfiasabb lett volna bevallani, hogy nem tudta, mit beszél!) Ami a képviselő urnák azt az állítását illeti, hogy ugy látszik, én vártam az alkalomra (Dinich Ödön: Ugy is van!), hogy bosszul álljak a képviselő úron azért, mert a pártonkivüliek csoportjából kilépett (Lendvai István: Örült az egész!), erre az a megjegyzésem, hogy a pártoukivüliek csoportja így is, ugy is feloszlott, s igy nem volna okunk arra, hogy bosszul álljunk azért, hogy ön t. képviselő ur, nincs közöltünk, de azonfelül tanukkal tudnám igazolni, hogy a képviselő ur önmaga sem hiszi azt, hogy én készültem ellene valami akcióra. Én a képviselő urat a legutóbbi alkalommal, amikor az ellenzéket gyalázta, a^zt mondván, hogy azért van passzivitásban, mert megszokta a kocsmai hangot és ezért ilyen uri társaságban, mint a képviselő ur társasága, az ellenzék nem érzi jól magát, jóindulatukig figyelmeztetem arra, hogy ha a képviselő ur még egyszer támadja az ellenzéket, vagy ilyen módon gyalázni meri, nyomban felállók és kellő értékre fogom leszállítani a képviselő ur vádaskodását (Din ich Ödön: Sikerült!) A képviselő ur tehát jóindulatulag figyelmeztetve lett arra, hogy többé ugyanabba a hibába ne essék. (Dinich Ödön: Kukoricára nem kell térdepelnem'? — Zsirkay János: Azt gondolta, hogy az ellenzék karcagi ökör s azt is fel lehet falni, mint a hat ökröt Karcagon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Nagy elégtétel volt most nekem, hogy ugyanaz a Dinich Ödön képviselő, aki a passzivitásban levő ellenzékre azt fogta rá, hogy a kocsmai hang miatt nem tud beilleszkedni ennek az ülésteremnek az atmoszférájába, tegnap Lendvai képviselőtársunkat „szemtelen disznó" kifejezéssel illette. (Lendvai István: Gratulálok a nívóhoz,uraim! Előkelő nivó! — Kiss Menyhért: Ez nem kocsmai kifejezés! — Zsirkay János: Legalább sertést mondott volna! — Derültség.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Én tegnap azt állapítottam meg és azt bizonyítottam, hogy a képviselő ur hamisan informálta a karcagi hallgatóságot az ellenzékből való kilépésének okairól. Bebizonyítottam, hogy egész más indokokat sorakoztatott fel hozzám intézett levelében, egész más indokokat az Almásy Lászlóhoz intézett levelében, egész más indokokat a karcagiak élőit tett kijelentéseiben s végül pedig én hoztam nyilvánosságra azt, hogy annakidején azzal gyanúsítottak — nem én, hanem mások —, hogy a testnevelési főiskola tanári állására pályázott és azért hagyott itt bennünket (Zaj.) Tegnap, amikor beszédemet elkezdtem, | rögtön azt kérdeztem a képviselő úrtól, kikre értette, melyik ellenzéki párt körében tapasztalta azokat, amiket Karcagon emiitett. A képviselő ur sietett átkiáltani onnan ide nekem, hogy ez nem énrám vonatkozott (Rassay Károly: Ugy van!) és nem a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportjára. Megállapítom tehát, hogy a képviselő ur tegnap azt mondotta,hogy nem énrám érti s azután pedig azt kiáltotta, hogy nem a pártonkivüli képviselők parlamenti csoportjára érti megjegyzéseit (Hegymegi-Kiss Pál: így volt ez, képviselő ur!), ma pedig azzal jön, hogy egyedül és kizárólag énreám értette. (Dinich Ödön: Ugy van!) A képviselő ur felszólalásából meg kell állapitanom azt, hogy nem tudta bebizonyitani Cfy adattal sem, hogy én valaha valamelyik ministert itt benn támadtam volna, kinn pedig hétrét görnyedve járultam volna elébe; megállapítom, hogy nem tudta bebizonyitani, hogy valamelyik ministertől kunyoráltam volna: nem tudta bebizonyitani, hogy valamelyik ministertől sápot kértem volna; nem tudta bebizonyítani, hogy valamelyik ministertől állást kértem volna, végül pedig nem tudta bebizonyítani azt, hogy valamely ministert, aki nem teljesitette kérelmemet amiatt mert nem teljesítette kérelmemet, itt benn az ülésteremben támadtam volna. A képviselő ur tehát koncentrálta vádjait most már az én személyem ellen, ugyanakkor azonban egyetlen egy bizonyítékot sem tudott személyem ellen felhozni. (Dinich Ödön: Hát ez a napló micsoda, amit felolvastam'?) Az, amit a képviselő ur a naplóból felolvasóit, teljesen és tökéletesen igaz. Egész irodám van, amely a ministerekhez intézett leveleken dolgozik. (Felkiáltások balfelöl: Természetes!) Parlamenti' működésem folytán nemcsak saját választókerületemből, hanem — s erre büszkén hivatkozhatom — az egész ország területéről fordulnak^ hozzám. (Dinich Ödön: Kiviteli engedélyekért?) Ha a képviselő ur még nem tudja, szívesen tájékoztatom, hogy például a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák az ország egész területéről fordulnak hozzám. (Dinich Ödön: Nem egyedül a képviselő úrhoz! Mindnyájunkhoz), továbbá a közalkalmazottak, a nyugdijasok tömege igenis, az egész ország területéről fordul hozzám. (Dinich Ödön: Kiviteli engedélyekről volt szó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rassay Károly: Miért nem teszik le a Ház asztalára az erre vonatkozó jegyzéket már három év óta'? Mégis csak furcsa dolog! — Dénes István: Hozzák ide a kiviteli engedélyek jegyzékét!) Csendet kérek! (Kiss Menyhért: Sőt az Eskütt-ügyet is agyonütötték! — Rassay Károly: Ez nem arraváló, hogy gyanúsítsanak! Tessék letenni a jegyzéket! — Rakovszky István: A ministerelnök megígérte! — Rassay Károly (az ülésteremből távozó Dinich Ödön felé): Ne szökjék meg! Tessék leülni! Nem lehet támadni, gyanúsítani és elmenni!) Szilágyi Lajos: Igenis, a ministeriumok irattárában egész tömegének kell lenni leveleimnek. De mivel a levél, az írás tárgy, amely megvan és igy felmutatható, idehozható, követelem a képviselő úrtól, járja végig az összes ministereket, kérje el mindegyiktől összes leveleimet tanulmányozza át mindegyiket s akkor majd — azt hiszem —- a képviselő ur mélyen le fogja emelni kalapját előttem, hogy milyeln sok szegény ember jogos kívánságát közvetítettem. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő