Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
A nemzetgyűlés il2. ülése 1925, szerű, inert esak annak alapján nyilatkozhatik meg: az igazi valóság. Abban az esetben, ha a választójog- biíurkálva van a titkossággal, természetesen erre nézve csak a városok alkalmasak, ahol magasabb intelligenciájú emberek vannak. (Friedrich István; Miért _ volnának a városokban magasabb intelligcnciajuakl — Za,i a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! . -s Kószó István: Miután általános követeles, hogy a titkosság-' hozassék be — mint mondottam —, ha már bifurkálva van a választ*) i jog, ugy hogy titkosság is van egyes helyeken, ebben az esetben ennek csak a városokban, tehát csak a magasabb intelligenciájú helyeken van jogosultsága. (Friedrich István: A budapesti napszámos miért intelligensebb, mint a foldmives?) Elnök: Friedrich István képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! (Friedrich István: A budapesti • csatornatöltelék intelligensebb, mint a földmivesl) Friedrich István képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Kószó István: Miután a titkosság és nyílt szavazás alapján bifurkálva, továbbá az általános választójog szem előtt tartásával, a demokratikus elvek és megfelelő jogkiterjesztés mellett a fokozatos jogfejlesztés lehetősége alapján épült fel ez a javaslat, azt általánosságban és részleteiben a tárgyalás alapjául elfogadom. Mielőtt • azonban beszédemet befejezném, egy tiszteletteljes kérésem van ennek a Háznak minden tagjához, különösen pedig az ipari munkásság képviselőihez, a szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő urakhoz! Ne a vörös kalapácsot mutogassák az ekével, a kapával, az ásóval szemben, ne az Internacionálé leg-yen a nemzeti daluk, ne a külföldről kérjenek tanácsot politikai szökevényektől magyar politikai kérdésekben (Ugy van! a jobboldalon.), hanem az ezeréves alkotmány, a nemzetiszínű lobogó, a Szent István koronájának fénye által átitatott nemzeti érzésben fogjanak kezet az államfentartó polgári elemekkel és akkor neni ( forgácsolódik el az az értékes nemzeti erő az egymáselleui harcban, amelynek alkotnia kellene és akkor közös érzelemmel együtt teremtjük meg- az nj Magyarországot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) ( Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Lendvai István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Andrássy Gyula gróf!_ Gr. Andrássy Gyula: T. Nemzetgyűlés!^ En eredetileg nem akartam ebben a vitában résztvenni, mert abban a meggyőződésben voltam, hogy gróf Apponyi Albert, t. barátom az ő nagy politikai erejével, érveinek súlyával, egyéniségének nagy tekintélyóvel úgyis kivívja számunkra az erkölcsi győzelmet, ennél többre pedig igényt nem tarthatunk. Meg voltam győződve arról, hogy hiába ..minden erőfeszítés, mert a t. többség nem fog azon tény hatása alól szabadulni, hogy a titkosság behozatala és a nagyobb jogkiterjesz.tés az ö pártjának bukását fogja eredményezni, öngyilkosság volna, szép szavak és argumentumok kedvéért pedig ilyen öngyilkosságot elkövetni nem fog. Ezért valóban nem vettem volna részt. a vitában, ha a ministereinök ur nem kényszeritett volna arra azzal, hogy a múltkor gróf Âpponyi Albert t. barátom nagyszabású objekévi május hó 20-án, szerdán. 83 tiv beszédére egy szubjektív kirohanással válaszolt és pedig olyan szubjektív kirohanással, amely inkább ellenem volt irányítva, mint gróf Apponyi Albert ellen, mert azon javaslatokért, amelyekkel védekezett és amelyekkel minket vádolt, elsősorban én vagyok a felelős, mert én készítettem azokat és én tartozom azokért helytállani. A t. ministerelnök ür beszédében azt mondotta, hogy ha mi nem vagyunk reakciósok, akkor ő sem az, mert egy nyomon haladtunk, a mi előbbi javaslataink és a mostani egy nyomon haladnak. Határozottan tiltakozom ezen beállítás ellen; óriási különbség van az ő és a mi politikánk és javaslataink között. Az övé reakciós visszalépés, a szó szoros értelmében vett visszalépés, a miénk pedig nagyon erős haladás, nagyon erős lépés volt előre. Amikor én a plurális javaslatot beterjesztettem, tulajdonképen még" az 1848-iki választójogi törvény volt érvényben; évek óta semmi jogkiterjesztés nem volt és a pluralitást, amely az általános választójog elve alapján állott, az ország legnagyobb részében kockázatos előrelépésnek tartották. Már nem emlékszem arra, hogy a ministerelnök ur — aki akkor, ugy hiszem, velem együtt volt, az én pártomban volt — kifejezte-e akkor előttem azt a véleméT nyét, hogy ez a javaslat nagyon is veszedelmes haladás, nagyon is kockázatos lépés, tudom azonban azt, hogy Tisza István, akivel ő a választójogi kérdésben körülbelül egyetértett egész életén át, abban az időben felkeresett engem és melegen üdvözölte a pluralitás alapelvét. Azt mondotta, hogy nagyon örül, hogy erre az alapra helyezkedtem, inert ez az egyetlen mód, amely mellett az országot a végveszélytől megmenthetjük, azt tartja azonban, hogy a garanciák nem elég erősek, azoknak szigorúbbaknak kellene lénniök. - Kijelentette, hogy engem támogatni fog ennél a javaslatnál." azonban _ a főrendiházban — mert akkor nem volt tagja a képviselőháznak — ujabb korlátozó intézkedéseket fog beterjeszteni. Tehát ez volt a felfogás akkor a pluralitásról és később maguk a szocialisták is azt mondották: bátesak keresztülment volna, mert akkor a Házba bejöttek volna. Tehát ez egy nagy lépés volt az adott viszonyok között, A másik javaslat pedig, amelyért szintén elsősorban én érzem magam felelősnek, a paktumos megegyezés volt Vázsonyi, a szocialisták és én közöttem. A t. ministerelnök ur a bizottságban, azt hiszem, kereste, hogy kivel* egyezett meg Vázsonyi, önmagával, vagy más1 sal 1 ? Én bejelentem, hogy elsősorban vejem. Akkor már láttam, hogy a választójog nagyobbmérvü kiterjesztése szükséges. Akkor a' Tiszakormány már a bukás szélén állott, -épen a választójog miatt és akkor láttam én szükségét annak, hogy az akkori ellenzék vegye át a hatalmat. Tisztában akartam lenni azzal, vaj-, | jon a választójog kérdésében lehet-e a szocialistákkal is egy olyan közös plattformot találni, amely az ellenzék összemííködését biztosítja, és a háborúban olyan fontos egységes frontot a munkásság és a polg'árság között is helyreállítja. Ebből a célból fordultam Vázsonyihozés kerestem a szocialistákkai is az összeköttetést. Vázsonyi lakásán jöttünk össze és ott nagyrészt az ő közvetítő indítványai alapján jött létre annak a javaslatinak kerete, amelyet később ő, mint minister; kidolgozott-és beterjesztett, Ugy, hogy itt is én vagyok a bűnös, én vágyóik az, aki a kérdéses javaslat alapelveit elkészítette. De, mint mondottam, ez is óriási lépés volt
