Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

84 A nemzetgyűlés 412. ülése 1923, előre, mert akkor a tényleges jogi helyzet ezzel szemben az utolsó, háború előtt hozott Tiszaféle törvényjavaslat volt, amellyel szemben haladás volt a titkosság' elve, amely először került volna a törvénykönyvbe, másodszor pedig* a jog-kiterjesztés tekintetében is nagy lépés volt ez előre. Ezzel szembon mi a mostani törvényjavaslat! A mostani törvényjavaslat direkt és határozott visszalépés, direkt reakció szemben azzal a törvénnyel és jogi állapottal, amely nemcsak papiro'n volt, hanem életbe is lépett, szemben a Friedrich-féle választójoggal, amely általános, egyenlő és titkos volt az egész vonalon, amely a nőkre is kiterjeszkedő választójogot valósitóttá meg és amely tényleg már alkalmazásban is volt. A mostani törvényjavaslatot ehhez kell hasonlítanom, ezzel szemben kell mérlegelném. (Un ÍJ van! balfelöl.) Ezzel szemben egészen határozott, nem is vitatható visszalépés, retrográd lépés ez, törvénybeiktatása annak a páratlanul erőszakos és merész, rendeleti uton történt jogfosztásnak, amelyet a választások előtt követett el a t. kormány. Nem lehet tehát összehasonlítani az ő eljárását a mienkkel, amint nem lehet összehasonlitani a haladást a visszaeséssel. A t. ministerelnök ur azt is szemünkre vetette, hogy következetlenek voltaink a választójog tekintetében, hogy mi a titkosság ellen foglaltunk állást, ma pedig mellette foglalunk állást. Ebben a tekintetben igaza van, a körülmények azonban annyira megváltoztak, hogy a következetesség következetlenség volna. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Mert a viszonyok most teljesen mások. Eltekintve a világháborútól, eltekintve attól, hogy a tömegerő a világháborúban megnyilatkozott, a tömegönérzet megerősödött és hogy az az államférfiú, aki ezzel nem számol, az nem látja a világot, a tényeket, az ideális politikát követhet, de reálisat nem, mert neki mindig számoimia kell a létező körülményekkel, mondom, eltekintve ettől, azért is egészen más a helyzet most, mert akkor nemzetiségeink voltak, jelenleg pedig nincsenek. (Erdőhegyi Lajos: Reméljük, hogy lesznek!) Ma itt van az az idő, amikor egész őszintén lehet erről a kérdésről nyilatkozni. Én voltam akkor, mint belügy minister felelős a törvényjavaslatért, amelynek indokolásában felsoroltain mindazokat az érveket, amelyek a titkosság ellen szóltak. Mi volt az igazi okom, amely vezetett és döntött eljárásomban'? Az; hogy féltettem az országot azok befolyásától, akiknek nagyrésze a magyar állameszmének ellensége volt. (Halász Móric: Ma is azok! Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Kik azok? — Szilágyi Lajos: Ne "rágalmazzon! — Meskó Zoltán: A szocialistáknak megadják!) Elnök: Csendet kérek! (Rakovszky István: Paktálnak a szocialistákkal! — Erdőhegyi Lajos: Reméljük, hogy még lesznek nemzetiségek! — Dénes István: Akkor majd hozunk egy uj törvényt!) Gróf Andrássy Gyula: Önök ma a magyaroktól féltik Magyarországot, nem Magyarország ellenségeitől. Én, mint belügyminister, betekintettem a nemzetiségi pártok belső életébe is. Láttam, hogy egyes nemzetiségi pártoknál — Istennek hála, nem mindenütt — a vezérek nagyrésze direkt irredenta politikát folytattál?. Féltem attól, hogy ha ezek nagyobb politikai hatalomhoz jutnak, ha nagyobb politikai párt élére állanak, akkor veszélyes percekben a magyar államnak nagy kárt okozhatnak, megakadályozhatják akaratnyilvánítását ép akkor, mikor gyors cselekvésre, gyors elhatározó léévi május hó 20-án, szerdán. pésekre van szükség. Ettől féltem, ettől való félelemben határoztuk el azt. hogy a titkosságot nem adjuk meg. (Az elnöki székei' Zsitvay Tibor foalalja el.) De tisztában voltunk azzal, hogy ez hatalmi eszköz, tisztában voltunk azzal, hogy ez azért szükséges, hogy a magyar állameszmét megvédjük. Azóta azonban minden megváltozott. Ma idegen nemzetiségeink nincsenek és ha volnának:, akkor sem volna szabad azokhoz az eszközökhöz nyúlnunk, amelyekhez a múltban nyúltunk. (Uau van! Ugy van! balfelöl.) Engem ma is az az alapgondolat vezérel, amely akkor vezetett. Akkor féltettem az integritást, ma helyre akarom állítani az integritást. Másmás politika kell tehát a nemzetiségi kérdésben. Ha azt akarjuk, hogy nagyobb vonzóereje legyen a magyar államnak, ha azt akarjuk, hogy azok a tőlünk elszakított nem magyar testvérek visszavágyjanak hozzánk, akkor be kell bizonyítanunk tényekkel azt, hogy a múlttal szakítottunk, s ha ide visszajönnek, akkor a teljes jogegyenlőség biztosítva van számunkra, akkor nemzeti öntudatuk szerint szabadon szavazhatnak, nem lesznek kitéve semmi elnyomásnak, hanem mint románok, mint tótok, mint szerbek szavazhatnak és csinálhatják a maguk nemzetiségi politikáját Magyarországon is. (Ugy van! bal felől.) Szükséges, hogy ezt előre tudják, előre lássáik, hogy tisztában lehessenek vele, mennyivel ^'obb dolguk lesz itt. mint van ott. Mert a mi politikánk a múltban ugyan mindig az volt, hogy az integritást megvédjük s ellenségeinknek hatalmat ne adjunk, de sohasem volt az, hogy nyelvüket elnyomjuk, hogy mesterségesen magyarosítsunk. Most ezen az iskolán átmennek, most életéért küzd ugyanazoknak a nemzetiségeknek nagyrésze, amelyek alattunk voltak. Roppant fontoLs tehát, hogy lássák, hogy nálunk semminemű ilyen veszedelemnek többé nem lesznek kitéve, hogy itt olyan európai állammal van dolguk, aminő minden más európai állam, hogy itt szabadon lelkiismeretük szerint szavazhatnak és nem fogja kormányzati presszió őket arra kényszeríteni, hogy esetleg magyar nemzeti pártokra szavazzanak nemzetiségi pártok ellenében. (Uay van! balfelöl.) Ezzel befejeztem azt, amit a t. ministerelnök ur felszólalására mondani szükségesnek tartottam, természetes azonban, hogyha már felállottam és szót kértem, akkor az egész törvényjavaslathoz is hozzá akarok szólani. (Halljuk! Hallhik! balfelöl.) Mindenekelőtt ki akarom fejteni azt a célt, amely szemem előtt lebeg ennél a javaslatnál, szemem előtt lebegett egész politikai pályámon és fog is lebegni, mig egyáltalában politikailag működöm. Nekem sohasem volt jelszavam

1 sémi a demokrácia, sem az arisztokrácia, sem az agrárizmus, sem az indusztrializmus, sem a konzervatív politikára, sem a liberális politikára nem fektettem nagy súlyt. Nekem csak egy célom vau és ez: a magyar faj, a magyar nemzet, a magyar állam megerősitése és fentartása. (Helyeslés balfelöl.) Én mást nem akarok. Ami ehhez vezet, azt védem és még ha reakciós, akkor is mellé állok. (Taps balfelöl.) Minden politika meg-i telesén él ez adja számunkra a mértéket, ez a mérvadó tekintet. Ebből a szempontból a választó jogi kérdésben is a legfontosabb az, hogy a vezetés, az irányítás állandóan az intelligencia kezében legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudom, hogy ebben egyetértünk mindnyájan. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a