Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
82 A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. egyiknek hazudik, vagy a másiknak, de annyi bizonyos* bogy a lelkiismeretét megterheli. (Hegymegi-Kiss Pál: De meggyőződése szerint szavaz!) Nagyon sok ember nyugtalanabb lelkiismerettel jön ki a^ szavazófülkéből, mint aminővel oda bement és nagyon sok ember, amikor bemegy, azt se tudja tulajdonképen melyik pártra is fog szavazni, mert összezavarták érzelmi világát* Egyrészt bántja az, hogy nyíltan lekötötte magát Ígéretével, másrészt titkos szavazásnál lehetne kedve, hogy titkosan szavazzon, de akkor azt mondja: „nini, akkor én. ott hazudtam!" és ez lelkinyomást idéz elő nála, (Rassay Károly: Ez a megtért bímös! •Derültség bal felöl.) .. - Az a körülmény,, amelyet felhozni szoktak, hogy a nyilt szavazás nem a szavazó jellemére épül, hanem a gyávaságra, véleményem szerint épen megfordít va áll, mert hiszen, aki nyiltan szavaz, az nem gyáva (Derültség és zaj balfelöl.), az a gyáva, aki bujkál és aki titokban cselekszik (Ugy van! jobbfelöl.), mert annak oka van valakitől félni. Vegyük a szociáldemokrata pártot. (Halljuk! balfelöl.) A szociáldemokrata párt emberei szakszervezetben vannak tömörítve', azok félnek a következményektől, hogyha a szakszervezeti megállapodásokat nem teljesitik (Felkiáltások balfelöl: Ezért kell a titkosság!), miután gazdasági alapon vannak összeforrva, félnek attól, hogy abban az esetben gazdasági hátrányokat fognak szenvedni. (Meskó Zoltán: r A mezőgazdasági munkás nem fél ettől?) És- én sokkal többre becsülöm azt az embert, aki lelkiismerete és meggyőződése szerint nyiltan és őszintén mondja meg azt, amit érez (Meskó Zoltán: És elveszíti a kenyerét!), mint azt az embert, aki titokban bujkál. Azonkívül pedig, ha azt vesszük» hogy milyenek a választások eredményei, én láttam már nyilt szavazás mellett egészen becsületes és tisztességes parlamentet és titkos szavazás mellett kevésbé értékes parlamentet. Méltóztassék, például megnézni Keletet, (Zaj balfelöl. — Rassay Károly: Keletet'? Nézzük Angliát, Franciaországot, A meri kát ! ) Ezek alapján én nem tudom akceptálni azokat az indokokat, amelyeket a titkosság mellett felhoztak és azt hiszem, hogy épen ellenkezőleg: a nyilt szavazás az, amely sokkal tisztábban juttatja érvényre az emberek összakaratát, Részben saját álláspontom, részben pedig a kisgazdapárt állásfoglalásának igazolására kötelességemnek tartom felhozni azokat az indokokat, amelyek megváltoztatják az emberek véleményét, mert hiszen a Bismarck-féle mondást nagyon jól ismerjük, hogy csak az ökör következetes, a körülményekhez kell azonban az embereknek alkalmazkodni ok, mert hiszen a politika az exigenciák tudománya. A múltban, akkor, amikor Magyarország Ausztriával közjogi és gazdasági kapcsolatban állott, mindén kormánynak tulajdonképen a feladata volt — mert másképen a királytói megbízást iiem is kapott — az Ausztria és Magyarország közötti, ugy közjogi, mint gazdasági kapcsolatot fentartani. Miután pedig ugy az ős(érmelőkuek, mint a kereskedőknek és az iparosoknak jó nagy része, de a hivatalnokoknak is jó nagy részé a múltban azt kívánta, hogy Magyarországnak önálló gazdasági berendezkedése legyen és váljon külön Ausztriától, ebben a tekintetben tehát a kormány, hogy többséget tudjon magának szerezni, felhasznált minden eszközt, és ilyen módon à múltban a titkosságot azért kívánták,;mert azt gondolták, hogy ez lesz anúák a biztosítéka» hogy olyan többség lesz a parlamentben, amely: többség a gazdasági különválást, a gazdasági külön berendezkedést ! fogja kívánni és rá fogja szorítani. Ausztriát arra, hogy önálló gazdasági berendezkedésünkhöz hozzájáruljon. Ez a helyzet és állapot megszűnt, igaz, hogy egy nagy világháború folytán szűnt meg; ennélfogva tehát meg kell szűnnie annak az okozatnak, annak a következménynek is. amely a múltban volt s amely szerint a titkosságot kívánták a gazdasági téren működő emberek is. Azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy a legutóbbi választások alkalmával a kormány részéről bármilyen bosszú is működött volna azért, mert egyik vagy roásik ember ide vagy oda szavazott. (Derültség és ellentmondások balfelöl.) A választópolgároknak ilyen elbírálása, ilyen szekretálása egyáltalában nem volt és most sincs. (Rassay Károly: Az én választásemnál 30 embert tartóztattak le, velem szemben, mint kommunistával szemben!) A falu népe, általában a mezőgazdasági munkával foglalkozó emberek legalább is túlnyomó részben, nem kívánják a titkos szavazást (Meskó Zoltán: Honnan tudja, hogy nem kívánják!), hanem csak a szakszervezetbe beszorított munkásság, amelyet ott nevelnek, kívánja, mert beszuggerálják neki azt, hogy az ő szegénységén csak az segít, a munkaalkalmak megteremtése szempontjából egyesegyediil csak a titkosság fogja őt előbbre vinni; ez a beszuggerálás az, amely olyan hangos kivül a Házon; azonkívül pedig olyan polgárság, amely polgárság kivül nem is panaszkodik, fogadatlan politikai prókátorok utján hirdeti itt a titkosság roppant nagy előnyeit és hirdeti, hogy meny nyíre szükség volna a titkosságra, (Mozgás balfelöl. — Dénes István: Apponyi, mint fogadatlan prókátor! — Felkiáltások jobbfelöl: Nem őt értette, legyen nyugodt!) Én személyeskedésre abszolúte nem vagyok hajlandó és erre nem fognak engem rá vinni. Én Apponyi Albert grófnak a politikai álláspontjáról, azonkívül meggyőződéséről, becsületes, tiszta, igaz, magyar, hazafias törekvéséről meg vagyok győződve (Sándor Pál: Szép, hogy elismeri!) és körülbelül 30 éven keresztül alkalmam volt tapasztalni,, hogy ő min tien tudását, minelen törekvését, minden jóakaratát és minden tehetségét iparkodott a haza javára érvényesíteni (Úgy vem! jobbfelől. — Rassay Károly: Helyes!), szélsőségre és kívülről jövő, csak beképzelt hangok továbbadására azonban sohasem volt hajlandó. A magyar nép legszebb jellemvonása a nyíltság, A titkosság demoralizáló hatású. Minden rossznak szülőoka a titkosság és az, alattomosság volt a múltban; a titkosság és az alattomosság volt az, amely a háború ideje alatt demoralizálta a hadseregünket, aminek most iszszuk a levét (Derültség balfelöl. — Zaj.); felismerte ezt a kormány is akkor, amikor a proletárdiktatúra után épen az egyik ilyen alakulatnak, a szabadkőmivességi alakulatnak, amely elfajult gondolkozásmódjával annyi kárt okozott ennek a nemzetnek, páholyát, feloszlatta. (Ugy van! jobbfelől.) Az ellenzék részéről történő azon igazán ko. molytalan beállitásra, hogy egyes esetekben a nemzetgyűlés is titkosan választ és dönt, az a megjegyzésem, hogy épen a legfontosabbaknak tartott kérdésekben mindig az ellenzék kívánja a nyilt szavazást (Meskó Zoltán: Házszabály irja elő sok kérdésben!), ő maga is több garanciát lát a nyíltságban, mint a titkosság*ban r . Ami a titkosság mellett való szavazást illeti, az sokkal bonyolultabb is. Pedig nekem az a véleményem, hogy az az igazi, ami egy-
