Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
À v nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. 81 helyen még a csendőrök mm tudják őket odahajtani!) Tudom nagyon jól, hogy a polgári elemhez tartozó asszonyok, azonkivül pedig a mezőgazdasággal foglalkozó nők is nem nagyon lelkesednek a választói jogért, sőt most mondhatom azt — hiszen a budapesti törvényhatósági választások alkalmával közvetlenül tapasztalom és látom —, hogy a nők irtóznak a választástól. (Rassay Károly: Elég szomorú jelenség! — Meskó Zoltán: Elég rosszul teszik, "ha nem mennek mindnyájan szavazni! Minden asszonynak szavaznia kell!) Nem zárkózom el a választójognak e kiterjesztésétől azért, mert tagadhatatlan tény, hogy a háború ideje alatt a nők olyan szerepet vállaltak és töltöttek be, hogy megérdemlik azt, hogy a; választói jog rájuk is ki terjesztessék. Azonkivül pedig a nők a közjótékonyság terén olyan propagandát fejtettek ki a háború alatt, a hadiözvegyek és az elhagyott gyermekek felsegélyezése céljából, aminő propaganda kifejtésére bizony a férfiak sohasem lennének képesek. Ebből azonban nem következik az, hogy ők a választójognak rájuk való kiterjesztését nagy többségükben kivannak, de nem zárkózom el attól, hogy a választójog az ő részükre is megadassék. Ennek elbírálásánál, a nők választójogának kérdésénél különös fi gyeimmel kell lenni arra a körülményre, hogy a nők száma, különösen a háború óta jelentékenyen meghaladja a férfiak számát, ennélfogva — miután azt hiszem, senki sem kívánná azt, hogy női parlament alakittassék — vigyázni kell a választójog megállapitásánál. Az előttünk fekvő választójogi javaslat azért kontemplálta ugy, hogy a választójog a nőknek csak bizonyos megszorítással és azonkivül a 30. életévük betöltésekor adassék meg, hogy txílsúlyba ne jussanak, mert mégis csak furcsa helyzet volna, ha a kormányzatot a nők vennék a kezükbe, A választójogi javaslat mindenesetre az általános választói irányzatot foglalja magában és a múlthoz képest erős kiterjesztést mutat. A 24. éven felüli összlakosság 54 százalékának ad választójogot, ami az 1918. évhez képest 48 százalékos, az 1913. évhez képest 161 százalékos és az 1871. évi törvényhez képest 386 százalékos többlétnek felel meg. Apponyi képviselő ur kijelentette, hogy a közszabadságok annál biztosabban állanak, minél szélesebb körökre terjesztik ki a közjogot. Ezt elfogadom,, magamévá teszem, de csak azok részére, akik ennek gyakorlására képesek, méltók, és akiknek az állami és társadalmi rend fentartása érdekükben áll. A választás mikéntje a nyilt szavazás és a titkosság kérdése körül forog. Előrebocsátom, hogy véleményem szerint a szavazati jog közjog; ebben a tekintetben Apponyi Albert képviselő úrral egy véleményen vagyok és vele egy álláspontot foglalok el, mert hiszen legutóbbi gyönyörű beszédében ő is azt mondta, hogy „a közszabadságok annál biztosabban megállnak, minél szélesebb körökre terjesztik ki a közjogókat", tehát ezek közé a közjogok közé sorozza a; választójogot is. Abban az esetben pedig, ha ez közjog, nem egyéni érdekből gyakorlandó, hanem a köznek érdekéből, az állam érdekéből. De nemcsak hogy gyakorlandó, hanem kényszeríteni is kell az illetőt arra, hogy ezzel a jogával éljen, mert hogy ezzel a jogával élt-e vagy sem, az a közt érinti előnyösen vagy hátrányosan. Ily körülmények között tehát nem lehetek azon a véleményen — amint Kiss Menyhért képviselőtársam tegnap mondotta —, hogy a legnagyobb igazságtalanság az, hogy rákényszerítik az embereket arra, hogy szavazzanak le és a szavazó polgárságot büntetés terhe mellett kötelezik a leszavazásra (Rassay Károly: Nyíltan! — Friedrich István: Egy párt nem tud jelöltet állítani és mégis kell a hívének szavazni!), hanem azt mondom, minden embernek kell annyi önállóságának, bátorságának lennie, hogy véleményét nyíltan is megmondja. Azt mondják, hátrányos következmények állanak elő azzal, ha valaki nyíltan szavaz. Én azt mondom, hogy a magyar jellemmel épen az függ össze, hogy a magyar ember bátran, őszintén és nyiltan megmondja a maga véleményét; Hiszen épen abból származik a turáni harc, ami közöttünk van, hogy minden ember mindenkor megmondja a maga véleményét és nem tartózkodik ennek kimondásától. (Meskó Zoltán: Ugy van! Csak bátran 1 előre!) Ennélfogva azt mondom, nincs ok arra, hogy valaki tartózkodjék a szavazástól, mert hiszen azoknak a kifogásoknak, mint a terror, a nyomás stb., amelyeket felhoztak és amelyeket Apponyi Albert képviselőtársam különösen kiemelt, jórésze képzelődésen alapul. (Derültség balfelől. — Rassay Károly: Optikai csalódás!) Közalkalmazott, állami hivatalnok mindig ki van téve annak, hogyha a szolgálat érdeke azt kívánja, hogy egyik helyről a másikra áthelyeztetik- Ezeket az áthelyezéseket igen gyakran annak következményéül tudják be, hogy az, illető nem a kormány kedve szerint szavazott. (Meskó Zoltán: Ön, mint volt függetlenségi párti nagyon jól tudja, mi történt!) Én is tudom nagyon jól, hogy sokszor panaszkodik egyik-másik és azt mondja (Zaj jobb- é.s balfelől. — Elnök csenget.), hogy azért helyezték át, mert nem szavazott a kormánnyal. A közhivatalnoknak mindig meg kell alkudnia azzal, hogy közhivatalnok mivoltánál fogva az állam, amelynél szolgálatot teljesít, oda fogja állítani, ahol a szolgálat teljesítésére a legalkalmasabbnak találja. Az ellenzék általános, titkos választójogot kivan. Én a nyílt szavazásnak vagyok a híve és voltam a múltban is, azonkivül az általános többség alapján való választásnak. Ebben nyilatkozik meg igazán és őszintén a magyar karakter, a magyar jellem és abban az esetben, ha általánossá tennék azt, hogy nyiltan kell szavaznia mindenkinek, a magyar karakter és magyar jellem még inkább kifejlődnék. Véleményem^ az, hogy a választójog, amely közjog, nyilvánosan gyakorlandó. A nyilvánosan gyakorolt jognak pedig tűrni és birni kell a kritikát. Lehet, hogy amikor leszavaz a polgárság, utána még beszélnek arról» hogy vájjon helyes álláspontot foglalt-e el egyik vagy másik a szavazata leadásánál, de én azt mondom, ez olyan kritika, amelyet tűrnie kell mindenkinek, A titkos választójog látszólag mintha megvédené az illető választót abban a tekintetben, hogy oda szavazhat, ahová akar. Ez tény és igaz. Oda szavaz, ahová akar. Hogy azonban a gyakorlati életben ez keresztülmegy-e, az másik nagy kérdés. Nem tekintek mást, csak a mostani budapesti választásokat. Azt látom, hogy ott vannak a pártirodák, a pártgyülések, kapacitálások, házalások és Isten tudja, mi mindenféle módja a korteskedésnek (Rassay Károly: És a szelvénycsalások ! ), ami Összehozza az embereket és bekötelezi valamelyik párthoz; aláírási iveket készítenek (Rassay Károly: Sőt hamisítanak!) és ily módon mintegy erkölcsi presszió alá helyezik az, illetőt. (Rassay Károly: Halottakat feltámasztanak!) Ilyen előkészítés után megy az illető titkosan szavazni. Mi történik itt? (Rassay Károly: Megvédi a függetlenségét!) Az történik, hogy vagy az 13*
