Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-412
BO A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. ein május hó 20-án, szerdán. hatállyal felruházható nem volt. Kellett egy törvényjavaslatot készíteni, amely a fokozatos jog-fejlesztés alapján nyugszik, tehát olyan, amely legalább egy időre képes lesz nyugvópontra hozni a választói jognak (Kassay Károly: Nagy tévedés!) és a választói jog gyakorlása mikéntjének kérdését. Gondos mérleg-éléssel megadja ez a javaslat a választói jogot mindazoknak, akikről az annak g-yakóriásához szükséges Ítélőképességfel tételezhető, és akiket tartós érzelmi és érdekkapcsolatok fiiznek ehhez a hazához. Mert olyan fontos kérdés ez ma, amelynél ezekét a tulajdonságokat és körülményeket különösen figyelembe kell venni. Végtelenül sajnálom, hogy akkor, amikor egy ilyen rendkivül fontos törvény megalkotási munkájával foglalkozunk, épen azok vannak távol ebből a nemzetgyűlésből, akik pedig a munkáselem képviselőiül nevezik meg- magukat és ugy gerálják magnkat, mintha az ujonnaui választói jogért küzdő társadalmi tömegnek volnának a képviselői. Én ezt a magatartást, ezt a passzivitást elitélein. Helytelennek tartom azt, hogy egy katona ott hagyja az őrhelyét akkor, amikor nagyobb erővel áll szemben, amikor tehát minden erejét, minden tehetségét ki kell fejtenie arra nézve, hogy érvényesítse az ő akaratát. Azt hiszem, senki sem tagadhatja azt, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával olyan konciliáns magatartást tanúsított az ellenzékkel szemben maga a kormány egyrészt, másrészt pedig- a bizottságnak az egységes párthoz tartozó tagjai, hogy minden egyes alkalommal respektálták az indokolt felszólalásokat és indítványokat (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. — Hegymegi-Kiss Pál: Ezért lett rosszabb a javaslat!), úgyannyira, hogy lényeges változásokon ment keresztül az eredeti javaslat, amelyet a kormány a bizottság- elé terjesztett. (Hegymegi-Kiss Pál: Rosszabb lett!) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is körülbelül azt juttatta kifejezésre, amit Peyer képviselő ur állítólag Újpesten mondott, hogy t. i. ebben a taposó malomban nem érdemes dolgozni. (Friedrich István: Apponyi ilyet nem mondott!) Peyer Károly mondotta; mingyárt tisztában leszünk a kérdéssel. Peyer mondotta, ezt; azonban épen ezzel szemben Apponyi Albert képviselő ur az ellenkezőt tette, mert habár mondotta azt, hogy olyan ellenzékkel, illetők g az egységes pártnak olyan erejével áll szemben, amellyel reménytelen ugyan a. küzdelem, a küzdelmet azonban mégis fi Ivetté. Épen azért én ezt az álláspontot, amelyet Apponyi Albert t. képviselőtársam elfoglalt, végtelenül nagyrabecsülöm. Ö kifejti a harcot minden tekintetben és u tolnára tényleg mondhatja azt —- ha esetleg meggyőzőelése szerinti, nem megfelelő törvény készül —, hogy: Salvavi animam meam, tehát megtettem mindent, amit lehetett, így kell tenni s erről kellene példát venni; akkor nem volna passzivitás, akkor nem volnának itt üresek azok a padok velem szemben, pedig- roppant szeretném, ha a szélsőbaloldali t. képviselő urak, akik a polgárság-, a választók megbízásából mandátumhoz jutottak, élnének az ezjzel járó joggal és teljesítenék a vele járó kö1 élességet is. Általános közóhaj az uj választói törvény megalkotása. Ennek a törvénynek megalkotásánál különösen fontos annak a kérdésnek elbírálása, hogy a választói jog határai hol legyenek.. Természetes dolog, hogy a nők választói jogának megállapítása, az ipari és mezőgazdasági munkásoknak a választói jog körébe való bevonása, ezek azok a momentumok, amelyek különösen szükségessé tették ennek a kérdésnek megoldását. Ennélfogva amidőn a választói jog határai megállapításának kérdésével foglalkozunk, nagy körültekintéssel kell eljárnunk, és pedig abban a tekintetben, hogy ne legyen az olyan szűk, hogy abból egyes társadalmi rétegek, egyes társadalmi osztályok kimaradjanak, másrészt pedig ne legyen olyan bő, amely a demagógia uralmához vezet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a körültekintés szükséges itt a magyar nemzet különleges állapota és fejlőelése szempontjából. Ezt a fejlődóst nem lehet összehasonlítani és nem lehet kapcsolatba hozni, hogy ugy moneijam, nem lehet ugyanazon elbírálás alá vonni, mint a nyugati államok jogfejlődését, mert hiszen mi egy egészen speciális helyzetet foglaltunk el mindig itt Európa közepében. Bennünket egyik oldalról ostromolt a Balkán, másik oldalról iparkodtunk a nyugati műveltséget megszerezve arra a fokra feljutni, ahova a nyugati államok kulturális fejlődése folytán azok polgárai jutottak. E törvényjavaslat készítésénél szem; előtt tartotta, a kormány azt, hogy lehetőleg tág keretet aeljon a választói jognak. Ennélfogva a 10 éves állampolgárság, az életkor tekintetében pedig a 24 év, nőknél pedig a 24, illetőleg 30 év, az elméleti képesítés tekintetében pedig a 4, illetőleg 6 elemi iskolának elvégzését, azonkívül pedig a kétévi helybenlakás a kritériuma annak, hogy valaki a választói joggal felruháztassék-e. Én azt hiszem, bogy e keret megállapitása mellett olyan lényeges haladás történik a választói jog kiterjesztése tekintetében, amely a mostani igényeket kielég-itheti és teljesen elégséges arra nézve, hogy a fokozatos haladás elve mellett megalkottassék egy olyan uj törvény, amely ki fogja elégíteni Magyarország polgárságát. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A fejlődés természetesen továbbra; is a jogkiterjesztés irányában fog történni. Annak a megítélése, hogy mikor és milyen mérvben terjesztessék ki majd a későbbi időben a választói jogosultság, a politikai vezetőség feladata. Itt figyelembe kell venni azokat a változásokat, amelyek koronként előállnak, mert hiszen tudjuk nagyon jól azt. hogy az egyes kérdések elbírálásánál vannak olyan változások, amelyeket kellő mérlegelésre kell méltatni, mert ezeknek az elbírálása állapítja meg azután azt, hogy vájjon időszerü-e az egyik vagy másik változtatás. A liberalizmusról, a demokráciáról, a radikal izmusról való fogalmak időközönként változnak. Látjuk, hogy az utolsó időben, csak az utolsó 20 év alatt, e fogalniak elbírálása olyan változásokon ment keresztül, amelyek az egész politikai életet — hogy ugy mondjam — átalakították. Feltétlenül szükséges, hogy a történelmi jogfejlőelés előtérbe lépjen, mert ennek kellő elbírálása és ismerete mellett lehet csak a kormányzati tényezőknek egyes cselekményét kellő elbírálás tárgyává tenni. A választói jog kiterjesztése tekintetében egyik leglényegesebb körülmény a női választójog megállapitása. A múltban idegenkedtek a nőknek a választók sorába való bevonásától, most azonban a nőknek is meg-adják a választói jogot, bár a magam részéről kijelentem, hogy határozott tudomásom van arról, hogy ha megszavaztatnák a nőket arra nézve, hogy legyen-e választójoguk vagy sem, a nők túlnj r omó része nemleges választ adna. (Ugy van! Ugy van! jobb felől. — Gnbicza András: Falu-
