Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Áz országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A belügyminister írásbeli válasza Dénes István interpellációjára, bizonyos felsőbb hatóságok törvénytelen és alkotmányellenes magatartása és a földmunkások sanyargatása tárgyában. — Interpellációk : Hegymegi-Kiss Pál a kultuszniinisterhez, a debreceni egyetemi ópitkezósek félbeszakítása tárgyában. — Sándor Pál a kereskedelemügyi ós pénzügyministerhez, a m. kir. postaautomobií-javitómühely felépítése tárgyában. — A kereskedelemügyi minister válasza. — Kiss Menyhért a pénzügyministerhez, a magántisztviselők nyugdíja és az életbiztosítási kötvények valorizációja tárgyában. — A pónzügyminister válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Bud János, Rakovszku Iván, Walko Lajos, gr. Csáky Károly, Vass József. (As ülés kezdődik d. e. 11 óra 15 perckor.) (As elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A m ai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Láng János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző ur. .Bemutatom Szijj Bálint képviselő ur levelét, amelyben háromheti szabadságidő engedélyezését kérelmezi. Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. Bemutatom Fejér vármegye közönségének feliratát az alkotmányjogi reformoknak a kormány f által tervezett megvalósítása tárgyában ; Nógrád-Hont vármegye közönségének feliratát, a közalkalmazottak fizetésrendezése érdekében. A feliratok a házszabályok 226. %-a, értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvény! bizottságnak. Mielőtt az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására áttérnénk, a házszabályok 204. §-a alapján jelentein a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a statisztikai részben esetleg szükséges felvilágosítások megadása végett a belügyminister ur dr. Kovács Lajos h. államtitkárt ministeri megbízottként bejelentette, aki a választójogi törvényjavaslat tárgyalásán a szükséges felvilágosítások magadása végett megjelenhetik. Tudomásul vétetik. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kósző István! NAPLÓ XXXII. Kószó István: T. Nemzetgyűlés! Örök törvényt alkotni nem lehet, mert a viszonyokhoz és a körülményekhez mérten minden emberi alkotás és miden törvény változásokon kell hogy keresztülmenjen. Örök törvény csak a természet törvénye, ámennek alapját az isteni rendelés képezi. így van nálunk is a választói jogra vonatkozó törvénnyel, és igy van az eeész világon, ahol mindenütt állandó küzdelmek tárgyát képezi a választói jog megállapítása és a választói joggyakorlásának mikéntje. Nálunk is az 1848 : V. te. alapján megalkotott választói jog változásokon ment keresztül, de nem olyan változásokon, aminőket megkívánt volna Magyarországak gazdasági, kulturális és szellemi fejlődésének változása. Ilyen körülmények között tehát 1874-ben, midőn a XXXIII. teikket megalkották, az a törvénycikk tulajdonképen nem fejlesztése volt az 1848 : V. tc-nek — amely törvénycikk a foglalkozáshoz, jövedelemhez és vagyoni állapotokhoz, mérten állapította meg a választói jogosultságot —, hanem tulajdon képen egy megszorítást képezett, és az utána létrejött törvények, nevezetesen az 1913 : XIV. te. némi módosítással, az 1918 : XVII. te. pedig nagyobb módosítással látta el azt és bizonyos tekintetben a választói jog kiterjesztését kontemplálta, azonban ezek a törvények soha kipróbálva nem lettek, ezeket a gyakorlati életbe nem vitték át, ennélfogva ezeknek gyakorlati eredmé| riyét nem is ismerhetjük. Az 1919. és az 1922. évi. a nemzetgyűlési választásokra vonatkozó 5985/1919. és 2200/1922. M. E. számú rendeletek szükségrendeletek, amelyek tehát nem is képezhetik a választásnak továbbra is alapját, ami szükségessé teszi azt, hogy törvényes intézkeelések történjenek e tekintetben. Nyilvánvaló tehát, hogy az emiitett két utolsó törvény tervezői maguk sem tartották azokat a törvényeket olyanoknak, amelyeket a gyakorlati életbe átvinni indokolt lett volna. A két ministeri rendelet pedig, amelyeknek alapján a választás történt, egyáltalában egy alkalomra jóváhagyásban részesülhetett ugyan a törvényhozás által, azonban törvényt helyettesítő