Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

72 A nemzetgyűlés 411. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. 15-én összeüljiink, véglegesen határozzunk és annak rendje és módja szerint a csoport feloszlatását kimondjuk, hanem a képviselő ur sietett. Sietett érdemeket szerezni. Egyedül a képviselő ur sietett, mert egyetlenegy más képviselő sem csatlakozott a kormánypárthoz, mielőtt a csoport kimondta volna feloszlását. A t. képviselő ur sietett csak azért, hogy erdemeket szerezzen, már november ho 4-en Almásy Lászlóhoz is, hozzám is levelet intézni. Mi nem követjük a képviselő urnák azt az eljárását, mellyel képviselőket gyanúsít, csak megjegyezzük, hogy akkoriban a képviselő ur lépését önző politikai elhatározásnak tartották országszerte, mert azzal gyanúsították, hogy a Testnevelési Akadémia egyik tanári állása csáhitja a képviselő urat az egységespárti oldalra. Tehát nem azok vádolhatók meg, akik itt vannak, hogy állást keresnek (Zsirkay János: A másik Dinich méltóságos lett! — Lendvai István: Tehát nem mindig igaz, hogy: mens sana in corpore sano!), hanem legfeljebb a képviselő ur önmagáról következtetett Karcagon, mikor arról beszélt, hogy a képviselők állások után futkosnak. Azzal se foglalkozom, hogy néhány héttel kilépése előtt a képviselő ur lehívott engem Ráckevére (Dinich Ödön: Én is ott voltam az ön beszámolóján!) és ott saját választótömege előtt a községháza udvarán a szó szoros értelmében hűséget fogadott nekem. (Derültség a baloldalon.) Ez a csalódás a képviselő ur ragaszkodásában engem nem renditett meg, erre el voltam készülve, mert én a képviselő úrról mielőtt a parlamenten kivül álló képviselők csoportjába meghivtam, már Friedrich Istvántól .és gróf Andrássy Gyulától — a képviselő .ur előző vezérétől — kellő információkat^ kaptam. (Derültség a baloldalon. — Dinich Ödön: És meghívott ennek ellenére is, tehát mégsem lehettek awok az információk olyan rosszak!) Ezek az információk pedig megcáfolták Karcagon tett amaz állitását, hogy önnek a képviselőválasztásokon az Istenen kivül nem segitett senki. (Derültség a baloldalon.) Elnöki Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezxii, mert beszédidejének utolsó periíe elérkezett. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Hogy t. képviselő ur támadását viszaverhessem, meg kell említenem, hogy ellenzéki oldalról Istenen kivül igenis még Andrássy Gyula, Friedrich István, továbbá Rassay Károly képviselő urak is segítettel: a képviselő urnák a választáson. ÍDinlch Ödön: Ez a felhánytorgatás igazán szomorú. Olyan kicsinyes dolgok ezek, mint a képviselő ur egész beszéde!) Elnök: Dinich képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szilágyi Lajos: Ha a t. képviselő ur kétségbe vonná az állítás aimiat, hajlandó vagyok itt a nemzet szine előtt azokat a pénzösszegeket számjegyekkel meghatározni (Felkiáltások balfelöl: Ohó! .— Dinich Ödön: Látni szeretném!), amelyet a képviselő ur a választások előtt kapott, majd azon számjegyet is hajlandó vagyok megmondani, amely azon összegről szól, amelyet a képviselő ur már a választás után kapott Andrássy Gyula gróftól. (Derültség a baloldalon. — Hedry Lőrinc: Szóval az ellenzéken is van pártkassza! Ott is pénzen választanak! Nem szerelemből szavaznak! — Derültség a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Ebből kifolyólag annak a 15 képviselőnek a nevében, akik a pártonkivüliek parlamenti csoportját alkották, melynek működösét részben irányítani volt szerencsém és amelynek tagja volt a t. képviselő ur is, a leghatározottabban visszautasítom a képviselő ur ezen kijelentéseit s azokat — nem használhatok más kifejezést — rágalmaknak kell minősítenem. Ez a kijelentés azonban nemcsak az említett 15 képviselőjére vonatkozott, itt érintve van az egész ellenzék. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.-—Felkiáltások: Tessék névszerint megnevezni őket!) Érintve van azáltal, hogy a képviselő ur csupán homályosan nyilatkozott, nem konkretizált, nem nevezett meg személyeket, pártokat vagy csoportokat, hanem csak az egész ellenzékről beszélt és pedig olyan közönség előtt, amely a mi ügyeinkről nem lehet tájékozva, tehát a vidék előtt, és a mmisterelnök ur jelenlétében, hogy nagyobb súllyal essék a latba az. a megállapítás, amelyet a képviselő ur tett, de amelyet letagadott, bár az megtörtént. (Dinich Ödön: Amit mondtam, azért helyt is állok! — Rassay Károly: Azt mondta a képviselő ur, hogy hajlandó megnevezni őket! Ez a legsúlyosabb! Hát nevezze meg őket! — Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nevezze meg őket! Ebből kifolyólag az összes ellenzéki pártok és az, összes ellenzéki párton kivül álló képviselők nevében — nemcsak azok nevében, akik a nemzetgyűlés üléstermébe naponta bejárnak, hanem a távollevők nevében is, mert hiszen a blokk elnöki minőségében is szót kérhetek — felszólítom a képviselő urat, hogy nevezze meg névleg azokat a képviselőket (Ugy van! balfelől. — Lsndvai István: Akkor elhisszük, hogy komolyan beszélt!), „akik hangos szóval támadják a kormányt, a Ház folyosóján hétrét görnyednek a ministerek előtt, ha valamire szükségük van" (Dinich Ödön: Ez, azt hiszem,nem becsületsértés!); nevezze meg azokat „a nagyszájú ellenzékieket, akik sápot keresnek" (Zaj. — Csontos Imre: Ez pedig így igaz!); nevezze meg azokat az ellenzéki képviselőket, akik „állásra járnak" (Halljuk! balfelöl.) és nevezze meg azokat a képviselőket, akik „kunyorálnak titokban (Ugy van! balfelöl.) és ha nem kapják meg, akkor nyilt színen támadják a kormányt", vagyis magyarán mondva, zsarolják a kormányt. (Lendvai István: Tessék megnevezni!) Én, t. Nemzetgyűlés, fentarthatnám addig, amíg' a választ megkapom, a képviselő ur eljárása fölött a kritikámat; mivel azonban a képviselő ur ezt már nem először teszi, hanem másodízben teszi, hogy az ellenzéket gyalázza és mivel a képviselő ur visszavonta az állitását és most letagadta az állításokat (Dinich Ödön: Ezért felelni fog!), amelyeket tett — tehát annak a közlése mellett, hogy a képviselő urat Karcagon tett nyilatkozataiért... (Eassay Károly: Először bizonyitani kell! — Dinich Ödön: Először támadni nem volna szabad! —- Kassay Károly: Ki támadott? Ön támadott, ön feleljen ezért, a támadásért! — Lendvai István: Megártott neki az ökörhus! — Derültség.) ... a független bíróság elé állítjuk (Ügy van! balfelöl.), tehát etekintetben i» intézkedünk és részben már vannak közöttünk olyanok, akik intézkedtek is (Lendvai István: Ugy van! Én már intézkedtem. — Derültség) —, most csak arra szorítkozunk, hogy az egységespárt igen tisztelt képviselőinek a jó érzésére (Hegymegi-Kiss Pál: A ministerelnök úréra is!), ízlésére apellálunk; eszükbe juttatjuk, hogy hányszor és hányféleképen kifogásolták az ellenzéki oldalon elhangzott beszédeket, eszükbe juttatjuk, hogy hányszor emlegették a nívóját, sziuvona-