Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-411
70 'A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. ëûi május hó 19-én, kedden. minősítését sértésnek nem lehet minőhileni. De ha sem ebből, sem beszédem egész tendenHajából kifolyólag Drozdy barátom meg nem győződött volna arról, hogy sértem, nem akartam, teljes őszinteséggel kell kijelentenem, hogy ilyen szándékom nem volt és ha sértve érzi magát, azért bocsánatot kérek. Soha életemben nem szoktam senkit sérteni ugy, hogy azért elégtételt ne adjak és különben is a személyes sértéseket a politikai vitákból kizárandónaií i"'s Mellőzendőnek tartom. (Élénk helyeslés ) Elnök: A házszabályok 205. §-ának aj pontja értelmében Dinien Ödön képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Lendvai István: Halljuk az én sápomat! Ne sápogjunk! — Derültséa.) Dinich Ödön: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök és a belügyminister urak tiszteletére Karcagon rendezett ebéden több képviselőtársammal együtt én is résztvettem. Ott az ebéden többek felhívására magam is beszéltem. Erről az ebédről a lapok olyan közleményeket adtak le, amelyek a tényeknek nem felelnek meg. Tartozom kijelenteni, hogy én olyan kijelentést, amely szerint akár egyes ellenzéki képviselők, akár több ellenzéki képviselő, vagy általában ellenzéki képviselők, a kormánytól sápot szedtek vagy sápot nyertek volna, nem mondottam. Ennyit akartam csak mondani. (Lendvai István: Ezt majd a biróság fogja megállapítani, mert én önt bepereltem a rágalmazásért! — Zaj.) Elnök: Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a házszabályok értelmében a képviselő urnák a házszabályok 205. §-a alapján nem lett volna joga felszólalni, mert e címen csak a Házban elhangzott észrevételekre lehet reflektálni. Ilyen felszólalásra a házszabályok és a gyakorlat értelmében napirend előtti felszólalás alakjában kellett volna a képviselő urnák engedélyt kérni. Dénes István képviselő ur a házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján kért szót. (Szilágyi Lajos: Én iratkoztam fel Huszár Károly alelnök urnái!) A képviselő uraknak feliratkozását láttam itt. Megkérdeztem, hogy mi címen kivannak felszólalni, mert az elnök ur azt irta a nevek mellé, hogy „napirendhez kivannak szólni". Azt a választ kaptam tőle. hogy esetleg fognak csak felszólalni. Időközben azonban Dénes István képviselő ur jött fel hozzám ós kért szót. Nem tehettem mást, mint hogy legjobb belátásom szerint a jelentkezések sorrendjében adjam meg a szót. Tudomásul veszem, hogy a képviselő ur most jelentkezett. Dénes István képviselő urat illeti meg a szó. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Csontos Imre képviselőtársain két dolgot próbált cáfolni. Az egyik cáfolata az volt, hogy nem fogták össze Karcagon a munkásokat, nem hajtották be a rendőrségre azért, mert Kálmán Imrével, a földmunkásság egyik vezetőjével szóbaállottak. (Csontos Imre: Azért semmiesetre sem fogták el őket! Nem igaz egy betű sem belőle!) Csontos képviselőtársam magú mondotta beszédében, hogy a rendőrség a földmunkássággal szemben állandó permanenciában van. (Csontos Imre: Maga miatt! A maga beszélgetése miatt! Ezt majd bebizonyítom! — Drozdy Győző: Mindegy, hogy mi miatt! Fő. hogy bántják őket! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek a baloldalon is, képviselő urak! Dénes István: Felolvastam precízen azt is, hogy mikor, melyik órában és milyen okból hajtották be. a piacon talált földmunkásokat, akik Kálmán Imrével beszélgettek. Behajtották a rendőrségre és egyenként kihallgatták őket, kifaggatták, mit beszéltek Kálinián Imrével. Kálmán Imre Karcagon van és munkástestvérei számot tudnak adni erről. (Csontos Imre: A birónál kell számot adni!) Vigye ezt az ügyet a biróság elé, de ne a rendőrségre, amely állandóan zaklatja, üldözi őket ós permanenciában van ellenük, ugy hogy a karcagi földmunkásságnak megmoccannia sem szabad (Csontos Imre: Nim igaz!), annak ellenére, hogy hazafias, nemzeti és erkölcsi alapon álló földmunkásmozgalomról van szó. Ez a Kálmán Imre Karcagon lakik, a képviselő ur nagyon jól tudja, hol lakik és hogy mindig rt ndelkezésre áll. Elhiszem, hogy az a rendőrség, amely behajtotta a földmunkásokat a piactérről, mert Kálmán Imrével beszéltek és faggatta őket, nem fogja azt mondani, hogy behajtotta őket. Ami pedig a másik állításomat illeti, kijelentettem. — amit nem is iparkodott megcáfolni —, hogy Csontos Imre képviselőtársam a forradalomnak egyik vezérembere volt, és amikor Kálmán Imre elbocsátásáról volt szó, követelte, hogy Kálmán Imrét ne bocsássák szabadon, hanem hnzzák fel, mert meg-érdemli. Kálmán Imre Karcagon van. Singer, a direktórium elnöke Budapesten; méltóztassék Kálmán Imrét a rendőrségre idéztetni és tőle megkérdezni, ő meg fogja ezt mondani a rendőrségen Karcagon. Kijelentem önnek t. képviselőtársam, hogy Kálmán Imre a bíróság előtt önökkel szemben vállalja mindezeket. (Csontos Imre: Dénes István kell nekem, nem Kálmán Imre, aki itt beszél! Dénes Istvánra van szükségem!) Ön nem engem akart felköttetni, hanem Kálmán Imrét. (Csontos Imre: Ön nem mond igazat, ön hazudik!— Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom!) fin azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés presztízse és közérdeke szempontjából egy a fontos és ez az, igaz-e, hogy Kálmán Imrével szemben ezt követelte vagy nem követelte'? Nem az a fontos, hogy, kit állit ön biróság elé, a fontos az, igaz-e az egész? Kálmán Imre közölte velem ezeket az adatokat, tanuk vannak reá, nem állok itt elő molesztálni a nemzetgyűlést értéktelen nyilatkozatok felolvasásával, tessék a mai napon Kálmán Imre ellen megtenni a feljelentést, majd a biróság előtt fogjuk igazolni a tényeket. Ezekben voltam bátor válaszolni. Elnök: A házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján Szilágyi Lajos képviselő ur kért szót! A szó a képviselő urat megilleti. Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Dinich Ödön egység'espá.rti nemzetgyűlési képviselő ur Karcagon, az ellenzékről a következő kijelentést tette (olvassa): „Ellenzéki programmal választottak meg, de otthagytam az ellenzéket, mert arról győződtem meg, hogy az ellenzéki képA 7 iselők, akik hangos szóval támadják a kormányt, a Ház folyosóján hétrét görnyednek a I ministerek előtt, ha valamire szükségük van. ) (Rassay Károly: Igaz ez!) Ez nem ment bele a ] meggyőződésembe. (Lendvai István: Mert azzal i el van látva nagymértékben! — Dinich Ödön: i Lelki szegény, aki igy beszél!) A nagyszájú el-' i lenzékiek sápot keresnek, állásért járnak, kuI. nyorálnak titokban és ha nem kapják meg, nyilt ! szinen támadják a kormányt. Ez késztetett arra, ? hogy beálljak közkatonának a kormánypártba. I A választásokon nem segitett az Istenen kivül ' senki stb,"
