Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés 411. ülése 1925. évi' május hó 19-én, kedden. 71 Ezt az ügyet maga a képviselő ur hozta ide a nemzetgyűlés száné elé. Mivjel idehozta, jogom van a házszabályok alapján is foglalkozni vele. ELső válaszom, hogy nem igaz az, amit a képviselő ur most itt, a nemzetgyűlés szine előtt mondott. (Zaj a Ház minden oldalán.) Es hogy bebizonyíthassam, hogy a képviselő ur a nemzetgyűlést most megtévesztette, rámutatok itt, ebben a teremben arra a férfiura — ott ír az a szemüveges gyorsiró, nem tudom hogy hívják, akinek zsebében vannak tudomásom szerint jelenleg is a jegyzetek a képviselő ur beszédéről. Gondunk lesz rá, hogy az illető gyorsiró úrtól a gyorsírói jegyzetek az elnök ur kezébe kerülhessenek. Tény az, hogy ëzek a gyorsírói jegyzetek igazolják, hogy a képviselő ur itt most nem mondott igazat, és a nemzetgyűlést megtévesztette. (Lendvai István közbeszól. — Dinich Ödön: Öntől majd számonkérem ezt! Majd akkor kérem számon, amikor lehetséges! Ezért felel! — Hegy meg i-Kiss Pál: A becsületünkről van szó! Azi nekünk is drága!) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Szilágyi Lajos: Tehát nem volt t elég az, hogy a képviselő ur Karcagon brutális támadást intézett az ellenzék összessége ellen, hanem azonfelül nem átallotta a képviselő ur... (Lendvai István közbeszól.) Eliíök: Lendvai István képviselő urai kénytelen vagyok rendreutasitani. Szilágyi Lajos:.'.. mindezt itt letagadni itt, a nemzetgyűlés szine előtt. (Lendvai István: Ez az ő stílusa!) Elnök: Ismételten nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, úgyis elég szomorú, hogy a képviselőház idejének jelentékeny részét ismét személyes ügyek veszik igénybe. Szilágyi Lajos: Ismételten állítom, hogy azok a kijelentések, amelyeket felolvastam, amelyek a „Magyarság" hasábjain jelentek meg és teljesen azonosak a „Szózat" című politikai napilapban megjelent közleményekkel, mindenben egyeznek annak az előttem ismeretlen gyorsiró urnák a zsebében levő gyorsírói jegyzeteikkel. Van tehát okom és jogom állitani, hogy a képviselő ur itt most néni mondott igazat, mikor visszavonta állítását. Nem az első eset az, hogy Dinich képviselő ur az ellenzék összességét, vagy annak nagy részét ilyen brutálisan megtámadja. Elsősorban azon a címen kérek szót, mert én voltam ügyvezető képviselője annak az úgynevezett pártonkívüli parlamenti csoportnak, amelynek a képviselő ur is tagja volt és amelyből közvetlenül lépett át az egységespártba. Következésképen, ha a t. képviselő urnák ilyen tapasztalatai voltak akkoriban az ellenzék működését illetőleg, akkor az elsősorban minket, a képviselő ur közvetlen munkatársait érinti, tehát azt a 15 nemzetgyűlési képviselőt, akinek közvetlen közelében _dolgozott itt az ellenzéki oldalon. (Dinich Ödön; Ne tessék rabulisztikával élni! — Lendvai István: Karcagon is franciául beszélt!) Felolvasom, hogy kik voltak azok a nemzetgyűlési képviselők, akik a pártonkivüliek csoportjába tartoztak és akik a képviselő úrral együtt voltak: Zichy János gróf, Ugrón Gábor, Strauss István, Panpera Ferenc, östör József, Gaal Gaston, gróf Jankovich Bésán Endre, Forster Elek, Farkas Tibor, gróf Cziráky József, dr. Beck Lajos, Bárczy István. Baross János, gróf Apponyi Antal, Létay Ernő és csekélységem. Elsősorban .tehát mi vonjuk felelősségre az ország szine előtt a képviselő urat, hogy velünk való érintkezése alapján szerzett-e ilyen tapasztalatokat az ellenzék működéséről. — (Dinich Ödön: Nem! — Lendvai István: Akkor kikről? Tessék konkrét adatokat mondani! — Dinich. Ödön: Ha kívánják a képviselő urak... — Felkiáltások a baloldalon: Kivanjuk! — Rassay Károly: Sőt, követeljük! — Eörí-Szabó Dezső: Követeljük, tessék megnevezni!) A t. képviselő ur, amikor a pártonkívüli képviselők parlamenti csoportjából kilépett, bozzám egy négyoldalas levelet intézett. Ez a levél megvan a mai napig is, sajnos, nem tudom a nemzetgyűlés szine előtt most még felmutatni, mert nem voltam elkészülve ilyen brutális támadásra és nem hordozhatom a képviselő ur elleni bizonyítékokat a zsebemben. Ebben a négyoldalas levélben a képviselő ur a leghizelgőbb szavakkal búcsúzott tőlem, (Dinich Ödön: Nem bántottam én a képviselő urat!) s a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott mindazokról a képviselőkről, akikkel àz ellenzéki oldalon együtt működött. (Dinich Ödön: Állom ma is!) Elhatározásának indokolásául azonban nem azt mondta, amit Karcagon a jó ebéd után mondott. (Zsirkay János: A hat ökör bőgött belőle! — Derültség a baloldalon. — Dinich Ödön: Ostoba csirkefogó! — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Rendre! — Csik József: Lehet azt mondani valakinek, hogy csirkefogó!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Csik József képviselő • urat kérem, méltóztassék csendben maradni! A képviselő urak azt mondják, hogy sértő kifejezés hangzott el, amit én nem hallottam! Gondoskodni fogok róla, hogy erről a gyorsírói jegyzetekből meggyőződést szerezzek! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A képviselő ur abban a levélben, amelyben kilépését nekem bejelentette, indokul nem azt hozta fel, amit Karcagon emlegetett, hanem egyedül és kizárólag a pártonkivüliek parlamenti passzivitását kifogásolta, tehát azt, hogy nem elég intenziven dolgoznak az ellenzéki oldalon. De tovább megyek. A képviselő ur már akkor is kétszínű játékot űzött és nekem jogom és alkalmam lett volna a képviselő urat megbélyegezni, t. i. teljesen máskép indokolta kilépését a hozzám intézett levélben, mint indokolta belépését az egységespártba, Almásy Lászlóhoz intézett levelében. (Derültség a baloldalon. — Lendvai István: Keresztrejtvény!) Míg ezen az oldalon azt kifogásolta a képviselő ur, hogy nem vagyunk elég intenzivek ellenzéki harcmodorunkban, az Almásy Lászlóhoz intézett levelében azt a kifogást hozta fel, hogy a szenvedélyeket az ellenzéki oldalon ülő képviselők nem tudják semmiféle korlátok közé szorítani és ezért vált meg tőlünk. (Derültség a baloldalon.) A képviselő ur kijelentései annyira különböztek egymástól, hogy már akkor sem tudtuk megítélni, hogy a két levél közül melyiknek adjunk hitelt. De most sem tudjuk, mert most meg egy harmadik magyarázatot adott, t. i. Karcagon olyannak tüntette fel az, egész, ellenzéket, hogy az ellenzék hitványsága miatt volt kénytelen belépni az egvségespártba. (Zaj a baloldal T. Nemzetgyűlés! Nem akarok most arra kitérni, hogy a pártonkívüli képviselők miként Ítélték meg akkor a képviselő ur eljárását. Egyéb okokból t. i. a kezemben lévő bizonyítékok szerint a parlamenti csoport már október 15-én tanácskozott a csoport feloszlatásáról és csak elhalasztotta végleges döntését november 19-én, hétfőn délután 5 órára, a nemzetgyűlés ülését megelőző napra. A képviselő ur azonban nem tudta türelemmel bevárni, hogy mi október