Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. 69 pártpolitika emberei örök időkre a hatalom : tetőpontján maradnának, ezt a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem tudom elfogadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítjuk. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Csontos Imre képviselő ur a házszabályok 205. $ a) pontja alapján szót kért, A képviselő urat a szó megilleti. Csontos Imre: T. Nemzetgyűlés! Május 14 én — amint az egyik lapból olvastam — Dénes István képviselő ur itt történt felszólalásomra, amikor felszínre hoztam itt a karcagi dolgokat, a túlsó oldalról reám vonatkozólag a következő kijelentést tette (olvassa): „Karcagon valósággal üldözik a munkásokat, A legkisebb csoportosulás esetén bekísérik, letartóztatják őket. Ez ellen Csontos Imre, -a város képviselője, sohasem emelte fel szavát, sőt ő a legfőbb vádaskodó a nép békés szervezkedését illetőleg". Elmondja azután, hogy (olvassa): „Csontos Imre a karcagi rendőrséggel összefogatta a földmunkásmozgalom vezetőit". (Zaj a baloldalon.)„Azt mondta igenis Dénes István (olvassa): „Összefogdostatta őket, mint a kutyákat. Az a Csontos Imre, aki 1918-ban a nemzeti tanács élére akart állani, továbbá a kommün kitörése után résztvett a direktórium ' munkájában is, tehát kommunista volt és mint ilyen, Karcagon egy direktóriumi gyűlésen dobogón állva követelte több polgári egyénnek, közöttük dr. Kálmán Imre ügyvédnek akasztását is". (Szilágyi Lajos: Igaz vagy nem igaz? — Szabó Sándor: Nem igaz! — Hálása Móric: Várjuk meg! — Szilágyi Lajos: Ez az egy érdekel bennünket. — Zaj.) Azért állok fel, hogy a képviselő ur megtudja. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt mondja azután Dénes István képviselő ur (olvassa): „A fejfa borzalmas vád Csontos Imre ellen: a kommün alatt fel akarta akasztatni dr. Kálmán Imre ügyvédet". (Lendvai 4 István: Az a kérdés, kinek a politikai fejfája!) Erre kijelentem: ez nem borzalmas vád, hanem gazember vád. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Rendre! — Brozdy Győző: Hát ezt nem utasítják rendre! — Lendvai István: Miért nem hallotta ezt rögtön? — Za[j.) Nem hallottam a zajban, hogy akkor mit kiabálnak az urak, csak másnap tudtam meg, amikor ezt a lapot olvastam, miért máskülönbéin azt nem hagytam volna szó nélkül. T. Nemzetgyűlés! Amikor én Karcagon ezt a lapot kézhez kaptam, azonnal elmentem a rendőrséghez, megkérdezni a kapitányságot, h~gy bántja-e a rendőrség a karcagi munkásság* bármely tagját, igen vagy nem, mert igy szól Dénes István nyilatkozata. Ott volt a rendőrhatóságnak négy vezető tisztviselője, ezek azt mondták: soha. Igaz, hogy figyelemmel kell kisérniök annak a munkásvezetőnek eljárását, mert utasításuk van arra, hogy kísérjék figyelemmel, mi történik Karcagon. (Derültség a balközénen.) Ne méltóztassék nevetni ezeken! Az urakat Kálmán Imrének esete bántja. Ki kell jelentenem, hogy nálunk Kálmán Imre dr. nevű ügyvéd nincs, nem is volt. (Lendvai István: Nem is lesz! — Derültség. — Dénes István: ' Kálmán Imre van, arról beszéljen! Tudja miaura azt nagyon jól!) Kálmán Imre van nálunk és épen azért állottam fel szólásra. így tehát egy Kálmán Imre ár. nevű ügyvédet nálunk felakasztani senki nem tudott volna. Kálmán Imrét, a munkasok vezetőjét, behivattam a rendőrségre és azt mondottam neki: „Barátom, én idejöttem a rendőrségre azért, hogy megkérdezzelek afelől, amiről a magyar parlamentben is beszéltek, bántanak-e téged itt, a városban, igen vagy nemi?" Azt mondotta, hogy nem. Megmaeyaráztam neki: „Azért kérdezlek, barátom, mert te levelezésben állsz dr. Délies István ügyvéd úrral, aki képviselő és tudni akarom, hogy te irtad-e azokat a nyilatkozatokat. Igen vagy nem!" Kálmán Imre azt állította a rendőrség előtt, hogy nem igaz. Ezt ott mondta a rendőrtisztviselők előtt. Azt állította, hogy ő nem irta Dénes Istvánnak, hogy ütik, vagy verik a munkásságot. A helyzet ez. A másik kérdés, hogy én a komanün alatt mi voltam. Erre nézve megmondja önöknek a választ Karcag város közönsége. (Lendvai István: Volt-e direktóriumi tag vagy sem! — Zaj.) Engem Karcag város összes polgársága felkért arra, hogy tegyek meg mindent, amit meg tudok tenni, hogy ezeket az elkeseredett embereket a borzalmasságoktél megvédjem. Középen állottam és hálával tartozom az én Istenemnek — és nem Dénes Istvánnak —. hogy sikerült nekem Karcagon megmenteni a népet attól a borzalmas helyzettől, amely könnyen bekövetkezhetett volna. Ezért nem itten, hanem az Isten előtt tartozom számadással. (Dénes István: Tagja volt a direktóriumnak!) Annyi komolyságot elvárok mindenkitől, hogy ilyen utón más becsületét ne támadja. Ha az én városom közönségének ügyeibe bármelyik képviselő belenyúl, ha azt mondja, hogy nem járok el annak ügyes-bajos dolgaiban, akkor határozottan kérdőre vonom, mondja meg, mi a baj, 'nekem azt tudnom kell. Ez igy van és Dénes Istvántól is elvártam volna, mint kénviselőtől, hogyha a népnek panaszai vannak, amelyeket én is áférzek, azt mondotta volna, hogy ő ügyvéd és ha én nem vállalom azolç elintézését, ugy akkor ő intézi el azokat. Ha ez ig7f lett volna, akkor beszélhetnénk egymással mint becsületes emberek. Én eljárok a földbirtokrendező bíróságnál, hogy az ő ügyeiket elintézzem. (Brozdy Győző: Az akasztásról volt szó!) Az akasztásról szó sem lehet. (Derültség.) Ki kell jelentenem, hogy mindaddig, amíg a bíróságnál nekem az utat és a módot meg nem adja a bizonyításra, lejjebb valónak tartom az embergyilkosnál, alábbvalónak az éjjeli rablónál, mert az legalább hűen végzi a maga kötelességét. (Derültség.) Ezt kívántam elmondani. (Zaj.) Elnök: A házszabályok 205. §-ának a) pontja alapján Bessenyey képviselő ur kért szót. A szó a képviselő urat illeti meg. Bessenyey Zénó: T. Nemzetgyűlés,! Elégtételadással tartozom egyik képviselőtársamnak, aki sajiiálatos tévedésből egyik kifejezésem miatt sértve érzi magát. Apponyi Albert gróf képviselőtársam nevét beszédemben többször emiitettem és egy ízben nevének megemlítése helyett csak ezt mondottam: „ezen tiszteletreméltó ajkakról". Drozdy képviselőtársam ekkor közbeszólott, mire én azt mondottam neki, hogy nem, reá értettem ezt a kifejezést. Ezt ő félreértette. Én »gesz beszédemben Apponyi Albert grófot annyira mindnyájunk felett állónak festettem, hogy azt hiszem, vele szemben bármely ajaknak másodosztályúvá való