Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

68 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. bet, magyar polgárokat és mint olyan törvényhozókat, akiknek felfogása a politikai érvényesülés művészetében nézeteltérésben van a baloldali képviselőkével. De azt- sem én, Keni a legszélsőbb baloldali képviselő nem ttidja feltételezni a jobboldali képviselő urakról, bogy az országot készakarattal akarnák belekergetni a forradalomba. Nem tudom feltételezni, bogy destruktiv munkát akarnak végezni, holott ez a törvényjavaslat a maga erőszakosságával, az erőszak alkalmazásával feltétlenül a forradalmat késziti előre, mert erőszakos törvények alkalmazásával a harmóniát, a társadalmi békét, a társadalmi együttműködést megteremteni képtelenség. Önöknek tehát mindent el kell követniük, hogy a társadalmi harmóniát, a konstrukció, a felépítés lehetőségét megteremtsék. Ezt pedig — mint Apponyi Albert gróf is hangoztatta — ilyen javaslattal, ilyen jogfosztással, ilyen erőszakos rendelkezésekkel és intézkedésekkel megteremteni képtlenség. E helyett a parlamenti helyzetet méltóztassanak megjavítani, az összes pártok kivánságait meghallgatni és visszatérni az 1920. évi álláspontra. Mert én, aki Magyarországon már húsz esztendeje ugy is mint újságíró, ugy is mint tisztviselő figyelemmel kisérem az ország politikai történetét, ismételten hangsúlyozom, hogy nem volt még egyetlen olyan tiszta és becsületes választás, mint amilyen volt az első, az 1920. évi nemzetgyűlési választás. És bár az akkori választás annak a választójogi rendeletnek alapján ejtetett meg, amelynek minden pout ja a szélső, az általános, titkos, egyenlő, községenkénti és a nőkre is kiterjedő választójogot konstruálta meg, mégis olyan nemzetgyűlés jött létre, amelynek tagjai között nem voltak szélsőségesek, nem voltak kommunisták, nem voltak anarchisták, nem voltak rendbontók és amely nemzetgyűlésnek munkája is — amint az megállapittatott — komoly és meggondolt volt. Hogy csak egyre mutassak rá, -például az 1920 : XXXVI. te. az u. n. földreformtörvény annyira mérsékelt, annyira meggondolt és minden tekintetben annyira a bölcsességnek ismérveit viseli magán, hogv nem szolgált rá ez a Priedrich-féle rendelet arra. hogy önök azt megtagadják, elrúgják és ezzel homlokegyenest ellenkező közjogi alapra helyezzék az országot. Igen t. Nemzetgyűlés! A lefolytatott vitában gróf Apponyi Albert képviselőtársam beszéde, de valamennyi ellenzéki felszólalás a legsúlyosabb argumentumok egész tömegét hozta az igen t. jobboldal és a kormány elé, amelyekkel meg akartuk világítani azt, hogy ezt a törvénytervezetet mostani alakjában elfogadni képtelenség és önmagunk erkölcsi halálát jelentené, ha mi ennek a törvényjavaslatnak elfogadásába belemennénk. Mi azonban nem a magunk pártszempontjából beszélünk. Méltóztassék elhinni, hogy talán sokan vagyunk abban a véleményben, hogy nem tartjuk valami nagyon rózsás, irigylendő dolognak azt, hogy képviselőnek kell lenni, hogy képviselőséggel kell foglalkozni. Mert aki lelkiismeretes, aki becsületesen veszi a dolgát, itt van a vitákon és felszólal, elkészül beszédeire, ezenkívül pedig választópolgárainak ezer ügyesbajos dolgát is elintézi, az olyan terhet, olyan keresztet vállal magára, amelyért nem szokás nagy áldozatokat hozni. Mi nem azért beszélünk, hogy a kerületeket megmentsük magunknak, hogy mindenáron az ellenzéki álláspontot juttassuk diadalra önző, kicsinyes szempontból, hanem kizárólag és egyedül a magyar nép millióinak érdekében beszélünk, kizárólag és egyedül azért beszélünk, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép milliói a magyar alkotmányos élet sáncaiba bevonassanak. (Zaj.) Élőttünk vannak Kousseau-nak, a politika atyamesterének, továbbá Montesquieunek tanai. Montesquieu azt mondja: Minél szélesebb néprétegekre támaszkodik egy állami kormányzati hatalom, annál biztosabban, annál szilárdabban és ledönthetetlenebbül áll; ellenben minél kevesebb népréteget részesit jogban, minél kevesebb néprétegre támaszkodik, annál inkább ki van téve, a változásnak, a bukásnak és megsemimisülésnek. Mi tehát arra kérjük az igen t. jobboldalt és a kormányt, hogy ne tagadja meg azt az alapot, amelyet már egyszer elfoglalt. Ne rekessze ki a választójogból azokat a választókat, akiket egyszer már összeírtak, egyszer már bevontak az alkotmányos élet sáncaiba. Csak egy esetet említek. Nem tudtam választ adni egy szavazómnak, aki a községnek egyik legbecsületesebb embere, mikor azt mondta: az első választás alkalmával engem is engedtek szavazni, a második választásnál pedig — noha semmi rosszat azóta, el nem követtem — nem engedtek be a községházára; én tehát, mert igy megszég3^enitettek, hogy adtak jogot, de visszavonták, többet az életben semmiféle közéletig szereplésben nem veszek részt. A magyar nép milliói ezt a felfogást vallják: nemcsak a háborúban vérüket, életüket adták ennek az országnak fentartásáért, hanem békés munkájukkal is leginkább hozzájárulnak az ország fenmaradásához. Ha tehát azt akarják, hogy a magyar nép milliói támogassák ezt az országot, hogy a magyar nép a hivó szóra összejöjjön, és azt cselekedje, amit a kellő pillanatban az a személy fog mondani, aki hivatva lesz a magyar néphez nagy dolgokra vonatkozóan szólni, ha azt akarják, hogy a nép ezt a szót meghallja és ne tagadja meg az engedelmességet, hanem megmozduljon, ha azt akarják, hogy nyugodt lelkiismerettel álljanak a magyar nép elé veszedelmek idején is, amikor a magyar népnek kénytelenek lesznek puskát a kezébe adni és ha azt akarják, hogy akkor a nép lelkében békesség, nyugalom, harmónia és az intelligencia iránt, a vezető szerepet betöltő férfiak iránt tisztelet uralkodjék, akkor ezt a népet ne zárják ki a választójogból, az alkotmányos életből. (Helyeslés a baloldalon.) Értsék meg ezt a népet és mint az édesapa szeretettel hajoljanak fölé, éreztessék azt, hogy nincs különbség ember és ember között ebben a tekintetben, hogy méltó ő is arra, hogy beleszóljon a saját sorsának intézésébe. Értessék meg vele, hogy önök sem rosszabb hazafiak, mint volt Kossuth Lajos, aki mondotta: Tegyék érdekeltekké a magyar nép millióit, mert ha nem érdekelt a magyar nép a közjogokban, akkor nem szoríthatják őt semmire, nem kérhetnek tőle támogatást; ha ellenben a magyar népnek érdeke az, hogy támogassa az országot, szeresse ezt az országot, mert földet, házhelyet, közjogot adtak neki, akkor a magyar nép fogja tudni kötelességét és legbiztosabb fundamentuma lesz ennek a nemzetnek. Minthogy ezek a szempontok, a magyar népnek, a magyar fajnak ez a becsületes, őszinte, igazságos szeretete és átérzése hiányzik ebből a javaslatból, minthogy ez a javaslat nem egyéb, mint egy képmutató farizeus tartüfföskodő látszat-törvénytervezet ahhoz, hogy itt pártpolitikai szempont érvényesüljön és a