Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés 411. ülése 1925. szóra mégis bevonultak a vörös hadseregbe és szolgálták a proletárdiktatúrát. Ennek a munkásságnak, amelynek csekély része kommunista volt, többsége azonban kényszeredetten bar, de mégis hallgatagon szolgálta a kommunista érát, az urak biztosítják a legfőbb politikai szabadságot, az általános, titkos választójogot. Ez olyan ellenmondás, olyan logikátlanság, az őszinteségnek olyan teljes hiányára mutat, hogy ezt önök nem tudják a magyar népnek megmagyarázni. És nem fogják tudni megmagyarázni azt sem, hogy a magyar nép nem olyan érett, mint pl. az olasz nép. Nagyon jól tudjuk, hogy Európában épen Olaszországban a legnagyobb az analfabéták száma és mégis Olaszországban ezek számára biztosítva van a választójog. Önök diktatúrát tartanak fenn. Itt perbe kell szállanom Ernszt képviselő úrral, aki — ugy látszik — talán nyelvbotlást követett el, amikor megállapította, hogy ma Európa legtöbb államában diktatúra van, (Lendvai István: Nálunk is az van! Csak ennyiben tévedett!) Nem tudom:, az igen t, képviselő ur terület szempontjából vagy az államok számára való tekintettel mondotta-e ezt az általánosítását. Ha a területet méltóztatik tekinteni, akkor igaza van annyiban, hogy Szovjet-Oroszországban valóban dikatura van, Szovjet-Oroszország pedig tizennégyszer akkora, mint Európának többi része. Ha azonban az államok számát tekinti, ha ezt ugy érti, hogy az államok többségében van diktatúra, akkor nagyon téved, mert Magyarországot, Olaszországot — ahol diktatúra vau — és Spanyolországban — ahol Primo de Rivera tábornok diktatúrája van —, leszámítva, a többi államokban parlamentarizmus van. Hogy maga az a párt, melyre ő hivatkozott, amelytől fél és amelynek kísértéseit nem akarná még egyszer a parlamentben látni: a szociáldemokrata párt sem a diktatúrával akar kormányozni, hanem parlamenti utón, és csak a parlamentarizmust tartja megengedettnek (Halász Móric: Nem igy láttuk Magyarországon!), erre vonatkozólag bátor vagyok felolvasni Macdonald könyvéből a következőket (olvassa): „Más viszonyok és demokratikus szabadság mellett a német szociáldemokratáknak is csak azok lehetnek a problémáik, mint nekünk. A demokrácia uralma alatt a szocializmus^ rendszere sohasem lehet forradalmi, mert a nézetek és felfogások változása állandó és szakadatlan befolyást gyakorol a törvényhozásra és közigazgatásra. Amit a demokráciában a szavazóurnákkal nem lehet elérni, azt a barrikádokon sem lehet megvalósitani. Miként a szabadban égő lőpor, a régi állapotok veszélytelenül alakulnak át és nem robbannak az elzárt helyen égő lőpor módjára. A szociális szervezet majd itt, majd ott módosul, amiként egy bonyolult munkának a készitői vázlatukat egyik vagy másik színfoltnak a felrakásával tökélesitik az összefoglaló művészi gondolatnak megfelelően, melyet meg akarnak valósítani", íme tehát, egy politikusnak, aki a világ legnagyobb államának, 500 millió állampolgárnak ministerelnöke volt több mint fél esztendőn keresztül, s aki hivatott megmagyarázni, hogy a szociáldemokrácia mint politikai fogalom alatt mit kell érteni. Macdonaldnak az a véleménye, hogy forradalmakkal nem akar kísérletezni, elég volt azokból, és csak fokonkinti progresszív haladásról s csak a szociális nyomorúságnak törvényhozási utón való megjavításáról lehet beszélni az ő politikájukban. évi május hó 19-én, kedden. 67 Helytelen volt tehát Ernszt t. képviselőtársamnak az a hivatkozása, hogy mivel Európa legnagyobb részében diktatúra volt, tehát Magyarországon is diktatórikus alapon kell fentartani a többségi pártot. (Halász Móric: Ezt nem mondta! — Hegymegi-Kiss Pál: De ez következik belőle! — Halász Móric: Dehogy következik!) Én semmiféle diktatúrától nem vagyok elragadtatva, mert szuronyok hegyén állandóan, huzamos ideig ülni nem lehet, (Lendvai István: De bársonyszéken sem lehet száz évig ülni!) De nem vagyok elragadtatva a diktatúrától azért sem, mert figyelemmel kisérem mindennap azokat az eseményeket, amelyek Olaszországban történnek és azt látom, hogy ott a nemzeti diktátor is mindent elkövet és előkészíti a helyzetet arra, hogy parlamentáris utón tudjon kormányozni, hogy mindenféle felfogás képviselőre találjon az országházában. Diktatúrának forradalmak után, nagy veszélyek idején — mint ahogyan a latinoknál a római birodalom törtéaetéből látjuk, hogy annak megvan a maga ideje, helye és módja — akkor van helye, ha ana azért van szükség, hogy a nagy átalakulásokat elvégezze, a nagy végleteket kiegyenlítő módon lecsapolja és olyan eredményt produkáljon, hogy majd normális tárgyalási menetben is tudják vinni az ügyeket. Ma Magyarországon nem élünk olyan időket, hogy minden áron folytatni kellene azt a diktatúrát, amelyet az igen t. kormány csinál. Én egy keleti, egy ázsiai tudóssal beszéltem, aki ezelőtt néhány hónappal Magyarországon huzamosabban tartózkodott, s az elmondotta nekem, hogy Japánban milyen filmeket mutatnak be a magyar forradalomról, a kormányzó bevonulásáról és a későbbi eseményekről. Elmondotta, hogy kompromittálni akarják Magyarországot ezekkel a képekkel — amelyeket rendszertelenül és céltudatosan állítanak be — és a filmekhez irt szöveggel olyan irányban, hogy itt olyan diktatúra van, amely nem felel meg a magyar nép érdekeinek. Ha a kormány és a többségi párt bölcsességével jónak látja azt, hogy ilyen felfogás terjedjen el világszerte a magyar állapotokról, akkor nem szóltam semmit, akkor a felelősséget viselnie kell a t. kormánypártnak. Ha azonban olyan felfogást kivannak terjeszteni Európában és a többi világrészekben, hogy igenis ezen a ponton egy alkotmányos élet fejlődik ki, hogy a magyar nép millióinak akarata érvényesül a törvények keretein belül, akkor ezt a javaslatot vonják vissza és fogadják el Szilágyi t. képviselőtársamnak benyújtott javaslatát, amelyet hajlandó még egyszer benyújtani a nemzetgyűléshez, hogy t. i. ezt a választójogi javaslatot le kell venni a napirendről, s e javaslat helyett méltóztassanak — amint hogy Szijj Bálint képviselőtársam is tett ugyanilyen értelemben egy másik javaslatot — pártközi konferenciát tartani, méltóztassanak azokat a szempontokat leszögezni, amelyeknek szem előtt tartásával lehet olyan választójogi formulát alkotni, amely biztosítani fagja minden párt támogatását. Ha azonban önök csak az önök társadalmi rétegének adnak politikai jogokat, csak az önök pártjának akarják a halhatatlanságot biztosítani és ki akarnak zárni minden más véleményt ebből a nemzetgyűlésből, akkor olyan szomorú sorsra jut, olyan politikai csőd elé kerül ez az ország, hogy ennek tragikus következményeit majd az igen t. jobboldali képviselő urak kell hogy megfizessék. Mi nem mint ellenséget nézzük a jobboldali képviselő urakat, hanem mint magyar testvére10*