Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-411
A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. 65 tényeket jelentettek gazdájuknak, hogy a belügyniinister ur annál dúsabban megfizesse tevékenységüket. Mingyárt a vizsgálat során azután a rendőrség megállapítja, hogy a detektívjelentések hamisak, mert az izgatás legkisebb nvoma sem volt ezekben a beszedekben. Mi lesz akkor ha az uj törvényben valóságos felhívás foglaltatik a keringőre és a képviselőjelöltek minden szavát a detektívek abból a szempontból fogják figyelemmel kísér ni, hogy izgat-e vagy nem'? Ha a kormánypárt bűneire, mulasztásaira felhívják a választók figyelmét, mindezt izgatásnak fogják minősíteni, mert hiszen ez valóban izgatás a jobb meggyőződés felé, izgatás arra, hogy az emberek véleménye megváltozzék és jó irányba térjen, és izgatás abban a tekintetben, hogy szakítsanak eddigi felfogásukkal és hogy bátran, becsületesen álljanak a keresztény demokrácia szolgálatába. A törvényjavaslatnak az a másik posztulátuma, amely szerint egy ember, aki a képviselőjelölt táborából való, izgatást követ el és izgatásért felelőssé lehet tenni a képviselőjelöltet és meg lehet támadni mandátumát, teljesen magán viseli az agent provoeateurség ismérvét, mert az ellenpártnak és a kormánypártnak mindig lesz annyi esze, hogy felfogadjon egypár embert, akik a legképtelenebb, legterrorisztikusabb izgatást követik el és akik a legvadabb és legdurvább vádakat fogják hangoztatni, hpgy ezáltal kompromittálják az ellenzéki képviselőjelöltet és alapot szolgáltassanak arra, hogy az illetőt megfosszák mandátumától. (Baross János: Kérünk ministert!) Ha_ ilyen kikötéseket látunk, azt kell mondanom: jobban tenné az igen t. kormány, ha arra az álláspontra helyezkednék, hogy neki nincs is szüksége ellenzékre és kizárólag kormánypárti képviselőket engednek választatni. Egy olyan paragrafust kellene betennie ebbe a. törvényjavaslatba, hogy csak az Egységes Keresztény Földmives és Polgári Párt cégjegyzéssel ellátott képviselőjelöltek vehessék fel a választási harcot, és kizárólag az ő monopóliumuk az ország ügyeivel való foglalkozás. Ezt a kormánynak nyíltan, becsületesen 'meg kellene mondania, s akkor az ellenzék természetesen tudni fogja kötelességét. Akkor az a passzivitás, amely csak három párt részéről nyilatkozik meg, nemcsak e három párt részéről fog fennállani, hanem igenis, mi mindnyájan — és talán a jobboldalon is lesznek ilyen képviselők •— ezzel a kormányzattal szemben a teljes passzivitás álláspontjára helyezkedünk. Hogy a kormányzat ebben a tekintetben hogyan gondolkozik, erről már tudomást vettünk akkor, amikor a két legutóbbi választás megtörtént, a nagyatádi és a rétsági kerületekben, ahol a képviselőjelölteket a csendőrök letartóztatták és meg vasaltatták és. azt mondották: azzal a feltétellel engedjük szabadon, amennyiben a képviselőjelölt ur kijelenti, hogy azonnal el fogja hagyni a kerületet. Nagyatádon pedig &z történt, hogy az ellenzéki jelöltnek az eljáró bíró olyan; kevés időt adott a hiányzó aláírások összegyűjtésére, hogy fizikailag teljesen képtelen volt összegyűjteni a hiányzó aláírásokat. Az igen t. kormány és a kormánypárt — ugy látszik — továbbra is ezen a csapáson^ kivan haladni, bogy a képviselőjelölteket részben megbilincselteti, részben pe dig letartóztatja (Baross János: Mi van a nagyatádi petíció val? ), részben pedig az ajánlást a bíróval vieszautasittatja, vagy pedig olyan határidőt állapit meg, hogy a képviselőjelölt, ne legyen képes összegyűjteni az ajánlásokat, A kormány szóval monopóliumot csinál a választásokból és az ország kormányzását kizárólag a saját maga számára kívánja fentartani. Mi ezt a legnagyobb mértékben kifogásoljuk, kárhoztatjuk és az igen t. kormánynak megjósoljuk, hogy nagyon keserves lesz a felébredés, mert a magyar nép nagyon jól látja ezt és elitéli s csak az alkalmat várja, hogy az igen t. kormánynak megmondja a véleményét, amely nagyon lesújtó lesz reá nézve. Amikor az intelligencia fölényét kívánja biztosítani az igen t. ministereinök ur és a, demokrácia saját házi használatra sróló fogalmát bocsátja világgá, nagyon rossz dolgot cselekszik ép az intelligenciára nézve, épen azokra az emberekre nézve, akik az ő háta niegett ülnek. Az intelligencia fölényét és politikai vezetését nem erőszakos eszközökkel kell biztosítani, hanem ellenkezőleg: műveltséggel, a néppel való foglalkozással, a tudományos felkészültség magasabb fokával és olyképen, hogy a nér^el megosztják az erkölcsi és anyagi javakat. A népet becsületes nemzeti irányba kell terelni. Ez az igazi demokrácia. Nem ostorcsapásoíkkal kell vezetni a népet a kormány érdekeinek szolgálatában, hanem erkölcsileg megjavítani, dolgaival törődni, mert akkor ez a nép látja azt, hogy a képviselőjelöltek törődnek vele, törődnek az ő erkölcsi és anyagi érdekeivel a törvényhatóságokban, a törvényhozásban s odahaza a kerületekben és akkor nem volna szükség ilyen erőszakos intézkedések behozatalára, mert az ilyen erőszakos intézkedések a legnagyobb ellenszenvet provokálják. Az ilyen intézkedések meggyőzik a falu népét, az intelligencia józanabb részét arról, hogy a kormány nem mer találkozóra menni a magyar dolgozó néppel, hogy a kormány a magyar dolgozó nép politikai megnyilatkozásától fél s igy ettől való félelmében tiltja el a titkosságot, hozza be a nyilt szavazást és lépteti életbe ezeket az erőszakos rendszabályokat. Rousseau is elég nagy ember volt ahhoz, hogy ismerje az emberi lélek magasságát és mélységét; ő állapítja meg' „Contra Social" cimü müvében, „egynéhány paraszt egy nagy tölgyfa alatt a világ legboldogabb népeinél intézi el az állami ügyeket és mindig nagyobb bölcseséget tanúsít, mint a raffinait politikusok". Én nem azt akarom ezzel állitani, hogy mindenütt a földmivelő népre, arra a néhány csizmára kell bízni az ország vezetését, akikről Rousseau megemlékezik „Társadalmi szerződés" cimü könyvében, csak azért említem meg, hogy íme, a világ egyik legnagyobb tudósa állapítja meg azt, hogy a kormányzás és vezetés tehetsége ós tulajdonsága nincsen hozzákötve sem a magyar középosztály, sem a francia, vagy német középosztály kiváltságos jogaihoz, hanem ellenkezőleg: a legegyszerűbb emberek is, ha józanok és becsületesek és értenek _ a kormányzás művészetéhez, boldogabban tudják vezetni az országot és a népet, mint a raffinait politikusok, azok a politikusok, akik kenyérkeresetnek tekintik a politikát. Nem tetszik nekem a javaslat indokolásában a magyar nemzeti sajátosságokra való utalás sem. Mert én ismerem a magyar nemzeti sajátosságot a díszmagyar öltözetben, a zsinórozásbau, a gombhasználatban, a magyar nóta mélységében és szépségében, ismerem a marr T ar szellem sajátosságát Munkácsy festményeiben, vagy pedig azokban a halhatatlan dallamokban, amelyeket Liszt Ferenc szerzett, vagy a Hunyadi opera megkomponálójában, » de a magyar nemzeti sajátosságot megállapiK-APLO XXXJT. m
