Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

64 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. radhassanak, hogy semlegességükkel egy szerintük jobb irányzatban haladó politikát támogassanak, hanem rákényszerítik őket arra, hogy meggyőződésükkel szemben a kormány mellett foglaljanak állást. Igen t. Nemzetgyűlés! A legsúlyosabb és legerősebb eszközzel lép fel ez a törvényjavaslat a földmunkássággal szemben. Másfélmillió ember van Magyarországon, aki földmunkával foglalkozik és körülbelül másfélmillió ember az — családtagjaival együtt —. aki nyilt szavazás mellett — ha a négy elemi elvégzését igazolni tudják — rá lesz kényszerítve arra, hogy a fennálló hatalmat támogassa. Én nemcsak a magam kerületében, de mások kerületében is számtalanszor láttam azt a választási fegyvertényt, azt a választási háborút és guerilia-harcot, amelyet ezekkel a szegény munkásokkal szemben folytatnak. Láttam legutóbb a magyaróvári választókerületben, amikor ott az uradalmak a tiszttartók vezetésével kocsikon szállították be a földmunkásokat és a kisbérlőket s kény szeri tették őket arra, hogy a kormány jelöltjére leszavazzanak. Amig az emberek százezrei élnek ebben az országban, akik réf-zbeu mint cselédek, részben mint kisbérlők a földbirtokot és a nagytőkét kénytelenek szolgálni és annak kegyelméből kénytelenek élni, mindaddig nem volna lelkiismeretem beletenni egy törvényjavaslatba azt, hogy ezek az emberek nyíltan szavazzanak, mert ezzel a feltétellel kiteszem azoknak a választóknak százezreit meg százezreit annak, hogy elveszitik a kenyerüket, elveszi tik állásukat, elvesztik az aratást, ha az uradalommal szembe mernek helyezkedni. De az igen t. kormány, amely eddigi ténykedéseivel megmutatta, hogy nem a néprétegek millióival, nem a néprétegek politikai és gazdasági megerősödésével törődik, hanem kizárólag a nagybirtok és a nagytőke érdekeit szolgálja, ez által is ujabb bilincset akar rárakni ezeknek a kisembereknek lelkiismeretére, szájára és igy akarja őket rákényszeríteni arra, hogy ezt a mostani diktatórikus kormán y zatot szol gál j ák. Igen t. Nemzetgyűlés! A választás mérvénél az én felfogásom szerint a kormánynak azt az álláspontot kellett volna elfoglalnia, amelyet az első nemzetgyűlés alkalmával az akkori kormány elfoglalt. Mindenkinek, aki huszonnégy életévét betöltötte, magyar állampolgár és kétévi egyhelybenlakást tud igazolni és Írni-olvasni tud, a választójogát biztosítani kellett volna. Itt kell röviden megemlítenem a nők választójogát. Nem azért, mintha e tekintetben a kormány álláspontját nem helyeselném, mert hiszen koncessziót tett és a nők választójogát bevette a törvényjavaslatba; hanem azért, mert egyetértek gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal, aki pl. kifogásolta azt, hogy a nőknél a harminc éves életkorhoz kötik a választójogban való részesítést. A nőknél is az életkornak ezt a kitolását nem tartom indokoltnak, mert annak a magyar nőnek, aki a magyar gyermeket világra hozza, aki annak nevelést, erkölcsi alapot ad; aki küzdőtársa az életben és gazdasági küzdelmében is a férjének; aki a háború alkalmával, amikor férje künn volt a harctéren, ő maga szántott-vetett, boronált, dolgozott, izzadt, fáradt, küzködött; annak a magyar nőnek, aki a magyar gyermek édesanyja, huszonnégy életévét betöltötte: már meg lehet adni a választójogot és nem kell várni a harmincadik életévig. ; . - v í • A hat elemi osztály elvégzésének követelése itt is felesleges, elsősorban azért, mert aki az iskolatörvényeket ismeri, nagyon jól tudja azt, hogy abban a két osztályban, az ötödik és hatodik elemi osztályban, nem mérnek annyi tudományt, hogy ezáltal különbségeket lehetne felállítani és nincs akkora műveltségi differencia, hogy ezzel meg- lehetne indokolni a hat osztály elvégzésének követelését. De a vezetőszempont gróf Klebelsberg Kunó, volt belügy minister ur fejében mindenesetre az volt itt is, hogy igyekezett arra, hogy minél jobban redukálja a kisgazda-, földmives-, földmunkás-feleségeknek, mint választóknak. számát és minél inkább azokat bocsássa be a választójogosultságba, akik nem a kisemberek világából valók, hanem inkább a vagyonosabb osztályok közé tartoznak. E tekintetben ő, ugy látszik, Vázsonyi Vilmost követte, aki az 1918-iki törvényjavaslatában a négy polgári osztályt követelte meg a szavazati jog alapjául, annak dacára, hogy tudatában kellett volna lennie, hogy a magyar gazdasszonyok vagy a magyar földmives-feleségek között igen-igen kevés van olyan, aki a négy polgári osztályt elvégezte. Igen t. Nemzetgyűlés! Foglalkoznom kell azokkal a nehézségekkel és kikötésekkel is, amelyekkel a törvényjavaslat meg akarja akadályozni a választások során az agitációt. Nagyon erősen méltóztatnak körülírni az izgatás fogalmát és különösen nagyon félnek az igen t. urak az izgatástól, mert nemcsak a képviselőjelöltre magára nézve állapítják meg, hogy ha izgatott valami ellen és ez az izgatás később bebizonyosul, akkor ezen az alapon meg lehet támadni és meg lehet semmisittetríi a mandátumot, hanem a képviselőjelölttel szemben tett intézkedésen kivül még azt is bevették a törvényjavaslatba, hogy ha valaki izgat és izgatásából politikai eredményeket, sikereket lehet elkönyvelni a jelölt javára, akkor ennek alapján is meg lehet semmisíteni az ellenzéki képviselő mandátumát. Hogy ezt az intézkedést hogyan lehet alkalmazni, azzal teljesen tisztában vagyunk, mert az izgatás fogalma és kritériuma nagyon általános; a legegyszerűbb dolgokra rá lehet mondani, hogy izgatást tartalmaznak, amint ez a túlsó pártnál a legutóbbi választások alkalmával elő is fordult, ugyanis a belügyminister ur kiadta rendeletben, hogy a választási harcok alkalmával nem szabad a földbirtokreformot emlegetni, mert aki a földbirtokreformot — amely akkor már szentesitett törvény volt — emlegeti, attól a szót, sőt â gyülekezési jogot is meg kell vonni. Attól a kormányzattól, amely ilyen fontos, életbevágó törvény ismertetését és magyarázatát a legutóbbi választások alkalmával a képviselőjelölteknek megtiltotta, egészen bizonyosan el lehet várni azt, hogy ha egy képviselőjelölt fel fog szólalni és azt fogja mondani, hogy menjenek el és harcoljanak és énekeljék el, hogy „Kossuth Lajos azt üzente!" vagy ha csak a legegyszerűbb kijelexitéseket is teszi, ezekbe is igyekezni fog izgatást belemagyarázni; mert hiszen az izgatás fogalmába mindent bele lehet vinni. Ha a képviselőjelölt izgatása a társadalom ellen való izgatás voLia, vagy pedig meg lehetne állapítani benne az állami élet felforgatására való törekvést, hagyján volna a dolog. De nagyoxi jól tudjuk, hogy választások alkalmával a legegyszerűbb kijelentéseket is elferdítve adják vissza. Magam is tudok róla, hogy a belügyministerium detektivei a legegyszerűbb kijelentéseket sem ugy adták vissza, mint ahogy elhangzottak, hanem meghamisították, és homlokegyenest ellenkező