Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

6 2 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. férfiait. ezeknek katonai erejével verte meg Görögországot, ezeket juttatta választójoghoz úgyannyira, hogy 'Törökországnak iigy ázsiai, mint európai lakossága a titkos választójog alapján ült egybe az angorai parlamentben. Ugyancsak tudnia kell igen t. képviselőtársamnak azt, hogy még keletebbre, Kinában a demokráciának nem császári formáját ismerik ám, hanem köztársasági formáját. Kinában most már tizenötödször erősitették meg az entente-lapok Sunja-tsen halálát. Méltóztatnak tudni, hogy Sunja-tsen milyen beszédeket tartott Tokióban és Pekingben. À legszélsőbb demokráciát hirdette és azt mondotta, hogy a szerencsétlen orosz testvértől nem veszik át a bolsevizmust, mert annak szélsőségeit a reális többi turáni népek nem fogadják el, ellenben átveszik annak egész politikai és gazdasági tartalmát, mert más nincs hivatva arra, hogy egy országban kormányozzon; nem a születettek, nem a kiválasztottak és a századokon át működő egyének, hanem a nép milliói és milliói egyedül. Sunja-tsennek ezt a beszédét, amelyet „A Nép" című lapban lefordítottam és közöltem, magukévá tették a japánok. Japánt beutazta egy képviselő-gárda és Japán ma az általános titkos választójog alapján választ. Nem lehet tehát nekünk hirdetni azt, hogy tagadjuk meg a nyugatot azért, mert nyugat tönkretett minket, mert nyugat a demokratikus alapokon álló Magyarországot a trianoni határokhoz juttatta s menjünk keletre, mert ott nincs titkos választójog, mert ott erkölcsi, etikai és szellemi segítséget kapunk a turáni lakosság révén. (Mokcsay Zoltán: Nem a választójog kapcsán mondottam!) De annak vitájában mondotta az igen t. képviselő ur. Leszögezem azt, hogy ezt, mint indokot, ismérvet, nem tudom elfogadni, mert nem jelöli meg az álláspontot, hanem épen az ellenkező az igaz. Az az igaz t. i., hogy nemcsak a nyugati összes államokban az általános titkos választójog a demokrácia alfája és ómegája, a kétszerkettő négye, hanem már a Balkánon is, amelyet írázisszerüeu le szoktunk szidni, le szoktunk nézni, és a Balkánon túl, keleten is, Törökországban, Kinában és Japánban, és mindazokban az államokban Ázsiában, amelyek jogi formák között élnek, tehát nem a színes népek államait értem. Egyszóval már mindenütt politikailag az általános titkos választói jog alapján dolgoznak. Ez feltétlenül olyan indok, amelyet a kormány kellene hogy magáévá tegyen és hogyha ő tudna mondani olyan indokokat, amelyekkel meg tudná értetni és ei tudná fogadtatni velünk, hogy a mi álláspontunk a helytelen, akkor azt elfogadnék, mert nem egy párturalomról van szó, nem egy párt érdekeiről, hanem egy nemzet életéről. De a ministerelnök ur beszédében sem látok egyetlenegy indokot sem, mert minden megállapítása, minden definiciója hamis, falszifikáció. Szembeállitom Rousseau-1, Macdonaldot, akinek a szocializmusról most egy klasszikus könyve jelent meg, szembeállitom az összes nyugati szociológusokat és politikai irókat s azt látom, hogy az egész világ tudományos felvilágosodottságának irodalmával egyesegyedül a magyar ministerelnök ur áll szemben. Az elhangzott felszólalások között foglalkoznom kell még Lukács György képviselő ur felszólalásával is. Ezt nekem megtennem kötelességem azért, mert Lukács György az úgynevezett darabont-kormánynak volt a kultuszministere, tehát a Kristóffy-féle választójog alapján állott, és minthogy nekem egyes ellenségeim jóindulatából és szeretetéből a darabont cím adományoztatott, noha azzal semmiféle összefüggésben nem álltam, ezt a címet a legnagyobb kedélyességgel fogadom el, azonban nagyon furcsának találom azt, hogy az igen t. képviselőtársam, aki komoly államférfiú és ministerviselt ember, ma megváltoztatta álláspontját és nem annak a kormánynak álláspontján áll, amely őt ministeri tárcához juttatta. Igaz ugyan, hogy jónak tartotta magát leszögezni a titkossághoz, igaz ugyan, hogy a titkosság követelését hangoztatta s" rámutatott arra, hogy a titkosság az az irányzat, amely felé a többi európai államok sorakoznak, azonban végeredményben ő is ugy járt, mint ahogy Ernszt t. képviselőtársam, hogy annak ellenére, hogy ez a főkövetelés nincs lefektetve a törvényben, a törvényjavaslatot mégis elfogadta. Meskó Zoltán t. képviselőtársam beszédével kívánok foglalkozni, aki ezúttal a leghelyesebben és à legszilárdabban szögezte le a maga álláspontját és aki ama képviselők közé tartozik — és ez a fontos —, akik a régi kizgazdapártban vezető szerepet játszottak. Ügyvezetőalelnök volt, a választások során nevezetes szerepet játszott és jóllehet, minden tekintetben a párt álláspontját képviselte itt ebben a teremben, később, amikor érezni kezdte, hogy a párt és a kormányzat eltávolodik a kisgazdapárt programjától és mindinkább a nagytőkének, a bankokráciának a szolgálatába áll, s állandóan megtagadja a programjában lefektetett elveket, jobbnak tartotta azt, hogy férfiasan, becsületesen levonja ennek a konzekvenciáit, megtagadja a pártot és kilépjen abból. Meskó Zoltán képviselőtársam a titkos választójogot épugy követeli, mint követelte 1920-ban és 1922-ben, és ezért elismerés jár neki. A titkos választójoggal kapcsolatban foglalkozott a kormány azon álláspontjával, hogy a kormányelnök ur attól tart, hogy a titkos választójog behozatalával itt újra a szélső elemek kerekednek felül, újra bolsevizmus lesz, és olyan szélső demokrácia jön be ide, amelytől az ország jövőjét és alkotmányát félteni kell. Ez olyan hipotézis, amely nem áll meg azért, mért egy politikai elv és politikai felfogás, ha megvitattatik, annak szónokai eljönnek a nyilvánosság elé s gondolatmenetüket a nyilvánosságra hozzák, nyilvános diszkusszióban feltétlenül sokkal jobban levezetődik ez a felfogás, s nyíltan szembe lehet ezzel szállni, meg lehet cáfolni, s mitigálni lehet, akkor egy ilyen vita után az ország és azok a néprétegek, amelyek a szélsőséges elveket vallják, más helyzetbe kerülnek, holott, hogyha elnyomják — mondjuk a bolsevista tanok hirdetését —, akkor ez a gazdasági és állampolitikai felfogás igenis mindinkább terjed, titokban erjeszti a lelkeket, az emberek ezreit és százezreit mozgósítja, és minthogy látják, hogy még a nyilvános megbeszélés jogát sem adják meg nekik, annál inkább talajra talál, mert az emberi természetnek az a tulajdonsága, hogy jobban szeretik azt, ami tiltva van. Elég etekintetben Németország és Franciaország példájára utalnom. Nem tudom, hogy tudják-e t. képviselőtársaim, hogy Németországban jelenleg 45 kommunista képviselő van. (Halász Móric: Tudjuk! Elég baj az a^ németeknek!) T. Halász képviselőtársam» Németország nem mondja ezt. Vitatkozik velük, hagyja őket fellépni, hagyja őket argumentumaikkal és érveikkel a nyilvánosság elé jönni, harcba bocsátkozik velük, és a sok százezer ember lelkében felgyülemlett politikai felfogást igyekszik meggyőzni a politikai tudomány fegyverével.