Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

60 A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. ges elem volt, mert beszédében a következőket mondotta (olvassa): „Az hozatik fel az általános választójog ellen, hogy a azegénybeil nincs elég nyugodtság és műveltség a polgári jogok gyakorlatára. De vájjon azáltal nyugodtság eszközöltetik-e, hogy azon osztályt kirekesztjük, mely a növekedő iparral folyton szaporodni fog." Nem olvasom fel a többieknek, Beöthy Ödönnek, Klauzál Gábornak, Perczel Móricnak, Pálóczy Lászlónak és Pázmándy Dénesnek véleményét; egytől-egyig mind szélsőségesek, mind demagógok, mind népámitók és népbolonditók Kossuth Lajossal az élükön, mert egytől-egyig az általános választójog meghozatala mellett foglalták állást. Az 1848 :V. te. után az 1872. évben egy javaslat készült, amelyből azonban nem lett törvény és csak az 1874:XXXHI. te. foglalkozott a választójoggal. Ennek a törvényjavaslatnak az indoklásában is benne van az, hogy az akkori kormány az összes pártok vezetőit egybehívta és a pártszempontok félretételével igyekezett ebben a tekintetben egyforma álláspontot létesíteni. Azután egy hosszabb szünet következik be, majd megalkották az 1899 :XV. tc.-et, amelyet hasonlókép pártközi megegyezéssel létesítettek. Az 1913 :XIV. te. szintén közmegegyezés eredménye, habár ez a törvénycikk teljesen reakciós és alkalmatlan. Azután bekövetkezett a világháború és jellemző a törvényjavaslatra, amelyet most megszerkesztettek, hogy állandóan az 1913:XIV. te. indokolására hivatkozik, tehát egy olyan törvénytervezetre és annak indokolására, amelyet nem hajtottak végre és amely törvénytervezet tapasztalatait nem látta soha az ország

1

, mert e szerint a törvény szerint nem volt választás. (Szakács Andor: Az ellenzék részvétele nélkül hozták meg!) Igen, az ellenzék részvétele nélkül szerkesztették. Azután jött a világháború, s akkor természetesen nem lehetett szó ilyen kérdések tárgyalásáról. Jött az 1918. évi XVII. te.-nek, a Vázsonyi-féle törvényjavaslatnak tárgyalása, mely már igen szélsőséges alapon, az általános választójogot hozta be. Ennek a tövényjavaslatnak indoklása nem folytatja azt, hogy mi történt addig Magyarországon, csak általánosságban azt mondja, hogy azután forradalmak következtek és azokat a forradalmi időkef nem tartja alkalmasaknak arra, hogy ezek választójogát megemlítse, pedig akár tudományos, akár politikai szempontból nézem ezt a kérdést, feltétlenül szükséges lett volna és az előadó urnák is foglalkozni kellett volna pl. a néptörvéimyel, mert hiszen itt voltunji a nagy kupolában azon szomorú aktuson, amikor 1918-ban Károlyi Mihály vezetésével gyűlést tartottak a kupolacsarnokban és az általános, titkos, községenkénti, egyenlő választójogot, mint néptörvényt meghirdették. Ez megtörtént, ezt törvénybe -foglalták, készültek a választási mozgalmakra, de az akkori kormánynak erélytelensége következtében a szociáldemokrácia annyira megerősödött, hogy mindenfele polgári pártszervezkedést ugy Budapesten, mint az ország többi részében megtiltottak. Ugyancsak nem foglakozik a javaslat, még csak a vitatkozás kedvóért sem, az 1919. évi proletárdiktatúra választásával és rendeletével sem, holott ezt is a saját szempontjukból is jó lett volna megemlíteni, talán épen azért, hogy rámutassanak, hogy igy választottak, diktatórikus alapon a tömegek nélkül, s ez a lealázása és megcsúfolása a néniosroknak, hanem mintha egy év alatt mi sem történt volna, egyenesen megtámadja l az 1920-ban hozott -úgynevezett Friedrich-féle í 5985. számú rendeletben foglalt választójogot, amelyet később az 1920:1. te. törvényesített, tehát törvénynek tekintendő. Annak ellenére, hogy ez a Friedrich-féle rendelet törvény volt, s az akkor eszközölt választás az egyetlen választás volt Magyarországon, amelyet tisztának lehet mondani, amely minden korrupció, minden megvesztegetés, minden pénz nélkül folyt le. amely tehát az igazi népakaratnak volt a megnyilatkozása, ezt egy kézlegyintéssel intézi el a törvényjavaslat és azt mondja: azért volt annyira általános, azért volt annyira titkos és szélsőséges, mert a forradalmak levegőjének nyomása alatt állott. Csodálatos dolog, hogy azok a pártok — és igy pl. a középen ülő párt is, amely Ernszt Sándor képviselőtársam vezetése alatt áll —, amelyek az első nemzetgyűlésben is résztvettek és ennek a választójognak köszönhették azt, hogy oly nagy számban voltak benn a nemzetgyűlésben, mégis ilyen könnyedén hozzájárulnak ahhoz és olyan könnyedén lelkükre veszik azt, hogy megtagadják atyjukat, megtagadják azt a törvényt, amelynek pedig születésüket, politikai szereplésüket köszönhetik. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én azt nem helyeslem és nem tartom jónak, hogy egy párt — mint amilyen a középen ülő párt, amely Ernszt Sándor képviselőtársam vezetése alatt áll _—. amely akkor az általános, titkos választójog fegyvereivel és hangoztatásával ment bele a választásokba és ugy szerezte meg magának mandátumait, ma csak a titkosság mellett szegezi le magát, de ugy, hogy annak ellenére, hogy ezt a rendkivül fontos jogot illetőleg a törvénytervezet hibás utakon halad, mégis elfogadják a tárgyalás alapjául és magukévá teszik azt. Én azt az álláspontot, hogy kifogásolok valamit egy javaslatban, pl. azt, hogy ez a törvényjavaslat a titkosságot, ezt a rendkivül fontos kérdést elejti s ennek ellenére mégis támogatom azt a kormányzatot, amely ezt idehozta, mégis elfogadom és magamévá teszem, nem tudnám lelkiismeretemmel összeegyeztetni; ebben a logikának olyan példátlan felrúgását és megtagadását látom, amit nem tartok jónak és azt hiszem, hogy a választók nagy száma feltétlenül le fogja vonni ebből a választások alkalmával a konzekvenciát. (Ugy van! Ugy \ van! a balközépen.) Ennek a törvényjavaslatnak legnagyobb hibája a titkosság elejtése. A felszólalt képviselő urak beszédeikben legnagyobb részt ezzel foglalkoztak. Ha tőlem valaki azt kérné, hogy valamilyen tekintetben tegyek koncessziót a törvénytervezet elfogadásáért, talán a választójog mértékében tudnék engedményeket tenni, igy az életkor tekintetében, tudnék az iskolázottság tekintetében koncessziót tenni, de a titkosághoz minden áron és minden körülmények között ragaszkodnám, mert egyedül a titkosság a biztositéka annak, hogy egy választás alkalmával az igazi népakarat megnyilatkozzék. A ministerelnök ur az indokolásban azt mondja, hogy a magyar néprétegek nem elég müveitek és nem elég érettek arra, hogy a titkosság alapján válasszanak és, minthogy az iskolatörvények még nincsenek végrehajtva, ezért nem meri őket titkos választójoggal felruházni. Kérdem, ki a hibás azért, hogy a magyar nép nem tud elég nagy számban irni és olvasni? Ki a hibás abban, hogy nem átalotta ezelőtt három, hónappal az előadó Nagy János kanonok-képviselő ur bevallani azt, hogy a tanyai magyarságnak 85 százaléka nem tud irni és olvasni. Nem lehet a magyar népet hi-