Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés ill. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. 59 zetgvülésben 74 nagybirtokos, 10 közepbirtokos, 15 főszolgabíró és főispán, 7 katonatiszt, 39 szabadpályán működő intellektuell van, ezenkívül 15 pap, 43 közalkalmazott, 24 munkás, 7 nagyiparos és kereskedő. Szóval a párt demokratikus jellege nagyon lényegesen megváltozott, s az uj választások alkalmával a szikla nagyon alaposan megtöredezett és széthullott. A ministerelnök ur továbbra is biztosítja az igen t. kisgazdapártot arról, hogy a magyar demokrácia jövője attól függ. hogy ezt a kisgazdapártot ezentúl is meg lehessen tartani a f4'uvernementális politika számára. Hát, t. Nemzetgyűlés, meg lehet tartani a kisgazdapártot a guvernementális politika számára ugy, ahogy ők ezt most teszik, olyan feltétellel, hogy pártjuk kimondott és hirdetett programpontját megtagadják. Így, igen t. képviselőtársaim, szolgálatot tesznek önmaguknak, de nem tesznek szolgálatot az országnak és a választóközönségnek, amely emlékszik arra, hogy a választások alkalmával mit hirdettek, emlékszik arra, hogy mennyire a lelkére kötötte mindenki a titkosságot és azt a gyönyörű 34 pontot, amelyet a kisgazdapárt magáénak vallott. Ez a közönség mindenre emlékszik, várja a számonkérés óráját és számon is fogja kérni az igen t. képviselő uraktól azt, amit hirdettek. Lehet, hogy a gu« verne-mentális párt megmarad, lehet, hogy a nagybirtokosok és nagytőkések újból még nagyobb arányban fognak bejönni, de a kisgazda képviselő urak közül, akik a párt gyökeres, fundamentális programpontjait elárulták, nagyon kevesen. T. Nemzetgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak legnagyobb hibája feltétlenül az, hogy nem pártközi megegyezés alapján jött létre. Apponyi Albert képviselőtársam beszédének épen az a része a legsúlyosabb és a legkeményebb, amely ezt hangoztatja. Bessenyey Zénó igen t. képviselőtársam, aki beszédének egész során kizárólag Apponyi Albert gróf állásfoglalásával foglalkozott, egy pillanatra sem, egy gondolattal sem tudta megdönteni Apponyi súlyos megállapitásait. Nem tudta megdönteni, mert ezek igazságok és mert a kormány most lehetetlen helyzetben van. A kormány eunek az elhatározásának keserves következményeit a választások során fogja majd tapasztalni. T. Nemzetgyűlés ! Röviden érinteni ^ fogom és el fogom mondani, hogy a magyar választójogi törvénynek milyen múltja van. Ez a történelmi visszapillantás az indokolásban is megtörtént ugyan, mindazonáltal az indokolás is pártpolitikai szempontok szerint készült és pártpolitikai szempontokat tart szem előtt. Első választójogi törvényünk az 1848 : V. te., amely azonban adó- és jőve deleni cenzus alapján létesült, s amely alig pár százezer emberre teszi azok számát, akiket bevesz az alkotmány sáncai közé. Érdemesnek tartom dokumentálni azt, hogy az emberek mennyire nem változnak, hogy a pártszempontok mennyire egyformák s ezért ismertetek néhány olyan beszédet, amely annakidején 1848-ban Kossuth Lajos, Szalay és mások ajkáról elhangzott. Már majdnem 80 esztendővel ezelőtt az általános, titkos választójog kívánsága benne volt a legkiválóbb magyar politikusok lelkében. Ezt a kívánságot ki is fejezték, meg is mondották (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) s ezekre a felszólalásokra az akkori kormányhatalom ugyanazokkal a frázisokkal válaszolt, mint amilyen frázisokkal és amilyen légüres térben mozgó indokolással védelmezik ma a törvényjavaslatot. A kormány akkor is azt mondotta, hogy a magyar nép éretlen. (Lendvai István: Karcagon érett! Az öklök megértek a levágásra !_) Tehát már 1848-ban is erre a megállapításra jöttek rá a kormány akkori politikusai, de az ellenzék legkiválóbb emberei a legélesebben állást foglaltak a titkosság mellett. íme, t. Nemzetgyűlés, fel fogom olvasni Kossuth véleményét (Halljuk! balfelől.), felolvasóim Kubiiiyi Ferencnek, Madarász Lászlónak, Lónyay Gábornak, Perczel Miklósnak, Szentkirályi Móricnak véleményét. Ezek az. ellenzéki politikusok mind azon az állásponton voltak, hogy Magyarországot másképen felépíteni nem lehet, csak szélső demokratikus alapon. (Leudvai István: Van ám egy genfi demokrácia is!) Kossuth Lajos azt mondja (olvassa): „Hitünk szerint a polgári társadalomnak azoii kell lennie, hogy a köznevelésről aszerint gondoskodjék, miszerint még a legszegényebb polgárnak is módja, alkalma legyen magát némileg kiművelni; az emberben pedig az embert és polgárt annyira tisztelnie, a birtokszerzés, s élelemkereset akadályait annyira el kell hárítania, miszerint a közjólét ugy elterjedjen, hogy a közállomány fentartásában az egész nép érdeklettnek tekintethessék, legalább az érdeklettek oi]y túlnyomó számot tegyenek, miszerint a választójog veszély nélkül az egész népre kiterjesztethessék." íme tehát, az a Kossuth Lajos, akinek nevét oly gyakran emlegetik, akinek majdnem minden város és nagyközség szobrot állított Magyarországon, 1848-ban a választójogi törvény vitájánál már az általános, titkos választójog mellett foglalt állást, amikor ezt a törvényt a, legszélsőbb néprétegekre akarja kiterjeszteni. (Hegedűs György: Kicsoda?) Kossuth Lajos. (Szakács Andor: Hisztn ő demagóg volt!) Ő is demagóg volt, mondják a jobboldalon. Madarász László, aki jó magyar családból származik, azt mondja (olvassa): „Cenzus mellett nem lehet egyenlőség. Az emberi fej mellé csak a függetlenséget és az életkort kívánja kvalifikációul. A polgári társulatban az egyéneket, az embert kell képviselni, nem pedig az ökröket, barmokat, földeket." íme tehát azt a törvényt, amely kizárólag a vagyont teszi meg a cenzus alapjául, s ennek alapján ad jogot a politikai életbe való beleszólásba, akkor már ilyen markánsul, ilyen őszintén és ilyen igazságosan bélyegezte meg Szalay. Lónyay Gábor azt mondja (olvassa): „A veszély nem azoktól jön, akik a jogok gyakorlatába bevétetnek, hanem ellenkezőleg azoktól, akik azokból kizáratnak." Ezt ma is el lehet mondani, mert hiszen ez a törvényjavaslat mintegy _ másfélmillió embert fog kizárni a választójogból. Hosszul teszi a ministerelnök ur, ha ezek ellen a tömegek ellen akarja megvédeni a magyar demokráciát, a magyar nemzeti jövőt, mert e tömegek nélkül sem a demokráciát, sem pedig a magyar jövőt megteremteni nem lehet. Kossuth Lajos egy másik beszédében azt mondja a választójogról (olvassa): „Az alkotmányterv alapvető kijelentése: főalapelv a népfelíség, vagyis önkormányzat: nép alatt értem a honpolgárok egyetemét. Ezen értelmezés jogegyenlőséget, annálfogva egyetemes szavazati jogot feltételez." Tehát a teljes jogegyenlőség, az egyetemes szavazat — tulajdonképen az általános, titkos választójognak más értelemben való megfogalmazása — Kossuthnak ugy akkori beszédeiben, mint későbbi irataiban dokumentálódik. Kállav Ödön, Csanád vármegye akkori követe szintén forradalmár és demagóg, szélsősé9*