Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

58 A nemzetgyűlés 411. ülése 1925. évi május hó 19-én, kedden. kisgazda képviselő urak és pártjuk annakidején nem voltak olyan elővigyázatosak, mint a hires német költő, Heine, aki vallomásait a sötét kék ég mennyboltozatára, részben pedig a tenger homokjába irta bele. Az igen t. képviselő urak és szervezetük, választási szakszervezetük ennél elővigyázatlanabbak voltak és röpiratokban, plakátokon ragasztották ki programjukat. Emlékezzenek rá uraim, hogy elárasztották egész Magyarországot, a kastélyoktól le^ az utolsó zsupfedeles kis kunyhóig tiszta fehér lapokkal volt beborítva az egész ország, úgyannyira, hogy egy nagy hómező nek tetszett ezekkel a fehércédulákkal, amelyek mind azzal voltak tele írva, hogy mit kivan az egységes, keresztény-keresztyén kisgazda, földmives és polgári párt. Hogy mit kivan ez a sok nevű keresztény-keresztyén kisgazda, földmives és polgári párt, amelynek címébe később a neológ és orthodox jelzőt is nyugodtan be lehetett venni, erre nézve a negyedik pont mingyárt igy szól: „Követeljük, hogy a, magyar törvényhozást a törvényben sürgősen megalkotandó általános, községenkinti, titkos választójog alapján teremtsük meg." íme ez az, amivel ezelőtt három esztendővel elárasztották az országot, ez az a program, amelyet annakidején Bethlen István gróf is magáévá tett, mert hiszen amikor belépett pártjukba, magáévá tette a programot és csupán azt kérte, hogy a soknevü párt vegye még fel címébe a „polgári'' epitheton ornans-t is. Ezt egész nyugodtan megcsinálták, és az ember azt gondolta volna, mikor ilyen előkelő politikusról van szó, mint Bethlen István gróf, aki politikus is, gróf is, hogy a 4. pontot, amely mingyárt elől következik, tehát sorrend tekintetében is az elején hangsiílyozza a pártnak az alkotmányjogra vonatkozó állásfoglalását, magáévá fogja tenni, végre fogja hajtani. Elmúlt egy esztendő, elmúlt három esztendő és három esztendő multán íme legeslegfőbb programpontjukat, a községenkinti, általános, titkos választójogot elárulták, elfelejtették, nem csinálják meg, hanem ehelyett csinálnak egy se flu se leány, se titkos se nyilvános, egyszerre lajstromos és nyilvános választójogot, olyan választójogot, amelyet mindennek lehet mondani, olyat, amelyben mindenféle elvből és minden választási szisztémából van valami, de azért olyan konglomerátum,^ amely csak arra alkalmas, hogy a, magyar nép igazi akarata meg ne nyilatkozhassék és egyedül és kizárólag csak a kormánypárt vagy az általa támogatott pártok jöhessenek be a nemzetgyűlésbe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Még két pontban foglalkozik az igen t. keresztény-keresztyén kisgazda,, földmives, pol-* gári neolog-orthodox párt az általános titkos választójoggal, illetőleg azokkal a kérdésekkel, amelyekkel ezzel összefüggésben vannak. Azt mondja a program az 5. pontban: „Követeljük a felsőház korszerű reformját". Hogy ez a korszerű reform milyen, azt már tudjuk mi, akik elolvastuk javaslat-tervezetüket, amelyet szétosztottak s amely szintén ilyen szerencsétlen közjogi galimatiász. Sok mindent követelnek még. A 6. pontban ezt mondja a program: „Követeljük a választás tisztaságának intézményes biztosítását és a kép viselő választókerületek igazságos és arányos beosztását." Hogy ez a beosztás milyen lesz, erre nézve csak egyet tudunk, t. i. különösen a baloldalon többször hangoztattuk azt, hogy szüntessék meg a kisebb kerületeket és szerkesszenek igazságos beosztás szerint választókerületeket. Ebben a tekintetben a legutóbbi nemzetgyűlési képviselőválasztás alkalmával már történtek lépések, de nem.' a megszüntetés tekintetében, hanem ellenkezőleg. Nem a nagy kerületeket osztották szét, hanem azokat a jó kerületeket, melyekről tudta a pártvezetőség, hogy ha két részre -osztja őket, mind a . kettőben kormánypárti képviselőt választanak meg. így szétosztottak például olyan kerületet, amelynek tizezer választópolgára van. szétosztottak egy másikat, melyben kilencezer választópolgár van. Ezeket ketté vágták és mindegyiknek mindkét felében négy-ötezer választópolgár választ egy képviselőt. Én amellett vagyok, kérem a kormányt, hogy feltétlenül csináljon uj kerületi beosztást, de állapítsa meg pontolsan. számszerűen, hogy például^ 15.000 vagy 20.000 választó legyen egy választókerületben. Nem vagyok hajlandó azonban belemenni abba, hogy ugy osszák szét a kerületeket, hogy ez a szétosztás párt szempontokat szolgáljon és az egyik kerületben 4000 választó válasszon egy kormánypárti képviselőt, a másik kerületekben 5000 választó. ÍUrbanics Kálmán: Zomborban meg 800.) Torontálban is feltétlenül azt óhajtom, hogy egészen ki kell kerekíteni a kerületeket, sőt azt is helyesnek tartanám, ha Csanád yármegyéből is csatolnának oda községeket. (Zsirkay János: Sőt egész Makót!) Csatolják oda egész Makót. vagy a nagylaki kerületből néhány nagy vagy kis községet, de mindenesetre be kell tartani a számszerű megállapítást, a kerületek kikerekitésénél igazságra kell törekedni, mert ha nem törekednek igazságra, akkor csak pártszempont érvényesül benne. Igen t. Nemzetgyűlés! Foglalkoznom kell a niínisterelnök urnák most már nem. tudom' hányadizben hangoztatott kijelentéseivel a demokráciáról — amelyről előbb beszéltem — és a szikláról, amelyet ő nemcsak két vagy három évvel ezelőtt tartott jónak megemlíteni, hanem legutoljára a karcagi bankett alkalmával is újra hangoztatta a kisgazdapárt szikláját. Hogy ezzel a sziklával hogyan állunk,igent,kisgazda képviselőtársaim, arra vonatkozólag bátor vagyok figyelmüket valamire felhívni. Az a kisgazdapárt, amely annak idején elfogadta a ministerelnök ur vezetését, elfogadta azt, hogy beolvadjon és átadta az irányítást az ő kezébe

% a bekövetkezett választásokon nagyon szerencsétlenül jött ki, nagvon megadta ennek^ az árát. Az ember azt gondolta volna az utolsó bankett alkalmával elhangzott pohárköszöntők után, hogy a kisgazdák, akik akkor ott voltak, a Szirákiak és mások nem hogy ki fognak maradni,, hanem még kétszer vagy háromszor annyian fognak bekerülni a nemzetgyűlésbe. És mi történt? A választáson az történt, hogy az első nemzetgyűlésen benn volt körülbelül 70 kisgazda képviselő — számitva azokat a kisgazdákat is, akiknek foglalkozása nem kizárólag kisgazda, de velük tartanak nexust—ellenben a második nemzetgyűlésbe a választás után már csak 17-en kerültek be, tehát olyan nagy számban maradtak ki és olyan nagy mértékben repedezett le ez a szikla a tenger hullámzása, közben, mindig nagyobb és nagyobb tömegben, hogy attól félek, hogy a legközelebbi választásik fllknlmával újból jó néhány szikla fog még leszakadni onnan és még kevesebb számban fognak bejönni a kisgazdák. Amilyen arányban a kisgazda képviselő urak kimara,dtak a második nemzetgyűlésből, olyan arányban szaporodtak a nagygazdák, mert pl. ebben a nem-