Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-411

A nemzetgyűlés All. ülése 1925. a király és nemzet érdeke egy lesz, az a középosztály, mely most megerősödött a kisgazdaosztállyal, amint a múltban sohasem zárkózott el a nemzet jogainak elismerése elől, ugy most sem és a jövőben sem fog elzárkózni. (Ugy van! .jobbfelöl) Ne méltóztassanak tehát odaát, a túloldalon türelmetlenek lenni, mert ez az osztály meg fogja érezni, hogy mi a kötelessége és azt teljesíteni is fogja; hiszen sohasem volt még egyetlenegy ország sem a világon, amelynek középosztálya olyan könnyen nyitotta volna fel a sorompót a világeszmék előtt, még saját anyagi érdekeinek feláldozása árán is, mint ahogyan a középosztály tette. Mi is vágyunk arra, hogy ez az idő, ezeknek a nemzeti ideáknak megvalósítása minél hamarább következzék be de nyomorúságos helyzetünk, melyet folyton latba kell vetni, óvatosságra int bennünket, és mondhatom, az az én meggyőződésem, hogy inkább ez a helyzet tartson egy héttel tovább, mintsem egy nappal is előbb kiséreltessék meg az éretlen gyümölcs leszakitása. (Ugy van! jobbfelől.) Gróf Apponyi Albertet előkelő egyénisége és pompázó nyelvezete felmenti attól, hogy ő ilyen stílusban vitatkozzék az egységespárttal és a középosztállyal, gróf Apponyi Albert beszédéből azonban — nem is annyira a mostaniból, mint a múltkoriból — nagyon élesen hangzott ki egv vád ez ellen a párt ellen, az, hogy a párt önhitt, hogy ez a párt az általános, titkos választójogot csak önző politikai céljai miatt nem hajlandó megszaA^azni és nem hajlandó arról a hatalmi pozícióról, amelyen áll, lemondani. Méltóztassék őiiagyméltóságának ezen a párton végignézni. Ez a párt különböző társadalmi és vagyoni osztályokból van összeállítva. Ennek a pártnak nagybirtokos osztálya ősi vagyonának százezer holdjait adta a földreform céljaira. Ennek a pártnak középosztálya ősi vagyonát szintén a közérdek szolgálatában költötte el. Ezt a pártot minden anyagi kérdésnél jobban érdeskli egy röpke szó: mi hir a végeken. (Ugy van! jobbfelől.) És a párt kisgazdacsoportja minden politikai iskolázottság, minden politikai múlt nélkül olyan bámu-' latraméltó hazafias ösztönről tett tanúságot és olyan bámulatraméltó áldozatokat hozott, hogy azt hiszem, nem lehet ezt a pártot jogosan önzőnek nevezni. És mire legyünk önzők, t. Ház? Arra a népszerűtlenségre talán, amelyet szomorú feladatunk teljesitése közben magunknak összegyűjtünk? (Ugy van! jobbfelől.) Hiszen tulajdonképen — meg kell őszintén mondani — nem is párt ez: különböző felfogású egyénekből van összeállitva, kiket egyetlen kapocs tart ősze: a hazafias aggodalom. (Ugy van! Taps jobbfelől.) Ez nem párt, t. Ház; ez a részlegesen megvalósított nemzeti egység. (Ugy van! jobbfelől.) Nem hiszem, t. Ház, íiogy ha nagy nemzeti ideálok megvalósítására kerülne a sor. ebben a házban egyetlenegy párt is volna, melytől valamelv elvi álláspont elválaszthatna bennünket. Ma is nagy elvi szakadékok kikkel szemben vannak? Vannak a szociáldemokratákkal szemben, akiknek uralmát azt hiszem, az itt jelenlévő képviselők egyike sem óhajtja és vannak a túloldalon lévő igen tekintélyes, nagy hazafiakkal szemben, akiket a királykérdés reánkkényszeritett. szerencsétlen megoldása választ el tőlünk, akiknek azonban, azt hiszem, szintén bölcsen be kell látniok, hogy a multat immár helyrehozni nem lehet, a jövőt pedig előkészíteni korai volna. (Uay van! jobbfelől.) Én meg vagyok róla győződve — és ha nem volnék meggyőződve róla, fel sem állanék beszélni ebben a Házban —, évi május hó 19-en, kedden. 53 hogy ha országos nagy nemzeti feladatok megvalósítására kerül a sor, ebben a Házban mindenki, kivétel nélkül együtt lesz (Ugy van! jobbfelől.) és aki nem lesz együtt, azon a többi azután igazán kímélet nélkül fog átgázolni. (Ugy van! jobbfelől.) Ez volna a válaszom gróf Apponyi őnagymélitó s ágának azon politikai teóriájára, hogy minden nemzet életében kivánatos a politikai váltógazdaság. Ugyan kivel méltóztatik akarni politikai váltógazdaságot csinálni? Az ellenzéknek egyetlen közös jelzője van, az, hogv mihelyt a detailokba megyek be, nem egységes, akár politikai felfogást, akár érzelmeket, akár tradíciót, akár modort tekintve, az ellenzék majdnem annyi egységre oszlik, ahány tagból áll. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy amikor viharos időkben egy csonka nemzetnek kis nemzetgyűlése együtt van, akkor itt nem politikai váltógazdaságot, nem teóriák megvalósítását kell nézni, itt csak egy célt kell nézni, azt, hogy a szerencsétlen, agyontiport, agyonidegesitett nemzetet me^-f-ősitsük, hogy meg legyen minden előfeltétele annak, amelyre mindnyájan gondolunk. (Ugy van! jobbfelől.) Gróf Apponyi Albertnek még egy utolsó, leghatalmasabb érvével szándékozom foglalkozni. (Halljuk! jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert mint a legerősebb fegyvert állította a titkos választójog szolgálatába azt az érA^et, hogy ha a titkosságot meg nem szavazzuk, akkor teljesen izolálni fogjuk magunkat a nyugati civilizációtól. Én nem akarok ugy járni, mint egy igen tisztelt barátom és képviselőtársam a kormánypártban, aki hazáját, otthonát, vagyonát elvesztve, a csehek által kiüldözve, nem azért jött ide Budapestre, hogy tőzsdézéssel foglalkozzék, hogy vagyoni előnyöket hajhásszon, hanem a maga hazafias aggodalmával azokat az apró cérnaszálakat próbálta kibogozni, amelyek ennek a nemzetnek múltját és rokonságát kelet felé veszették és nem akarok olyan lehengerelésben részesülni, mint amilyenben ez az igen t. barátom a sajtó és az ellenzék részéről részesült. Arra azonban mégis hivatkoznom kell, hogy a politikának, az emberiség jólétével foglalkozó gondolkozásnak ősanyja a bölcselkedés, ennek nagy mesterei pedig mindenkor a Keletről származtak. Én elfogadom a nyugati civilizáció feltételeit is, elfogadom ugy, amint gróf Apponyi Albert, hiszem, hogy gondolja: hogy az magas jellemeket, nemes érzelmeket, fenkölt lelkületet, vallásos és erkölcsös gondolkozást jelent. Ám tessék, jöjjön az a nyugati civilizáció. De a magyar embernek nem az a tapasztalata, t. Ház! Még nagyon élénken emlékünkben vannak azok a szomorú plakátok, amelyek 1918-ban minden uecasarkon ki voltak ragasztva (Ugy van! jobbfelől.), amelyeken a nyugati civilizációhoz könyörögtünk egy megértő mosolyért, hol volt akkor a nyugati civilizáció? (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát nem tartom ezt a nemzet mai kedély- és idegállapotában nagyon szerencsés érvnek. (Ugy van! jobbfelől.) Annak illusztrálására, hogy a nagy nemzeti ideákért, világeszmókért, vagy egyéb eszmékért való rajongást a bosszúság, az elkedvetlenedés és a nyomorúság mennyire eloszlatja és mennyire messze távolítja el, el fogom mondani Mikszáth Kálmánnak egy nagyon kedves történetét. Mikszáth Kálmánnak volt egy ellenzéki képviselőtársa, aki rajongott Rákócziért; akinek legfőbb vágya az volt: bárha egyszer a kuruckorban élt volna és Rákócziért valami áldozatot hozhatott volna. Egy-