Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

A nemzetgyűlés 410. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. 43 tartom. Ez súlyos tétele az-egész törvényjavas­latnak. A másik, ami ellen hasonlóképen kell hogy szavamat felemeljem, az a lehetetlen intézke­dés, amely a nyilt szavazás mellett kötelező szavazást rendel el. : (Ugu van! balfelöl.) Én bent a bizottságban is tőlem telhető eréllyel mondottam és itt is figyelmeztetem a mélyen t. kormányt, hogy az a kormány, amely ezt tör­vénybe fogja iktatni, meg fogja ezt bánni (Ugjj van! half elől.) és az a párt. amely meg fogja szavazni a nyilt és kötelező szavazást, súlyos terhet vesz a vállára, rendkívül súlyos teherrel fog később itt megjelenni és meg fogja bánni ezt a lépést. (U.QJJ van! a baloldalon). T. Nemzetgyűlés! Ez a választójog kombi­nált rendszer. Van benne kerületek szerinti szavazás és van benne lajstromos szavazás; egv kombinált rendszer, amelyet én a mai kö­rülmények között feleslegesnek tartok. Én a lajstromos szavazás hive vagyok, és ha olyan körülmények között volnánk, és ha a pártok arányai azt mutatnák, hogy lehetőség ezt el­érni, az egész országra kiterjeszteném. A lajstromos szavazásban rendkivül sok mindenféle előnyt látok. Különösen a múlt vá­lasztójog tárgyalása alkalmával figyelmeztet­tem a t. kormányt, hogy a küzdelmek enyhíté­sére — amire feltétlenül szükség van Magyar­országban —, legalább részben, okvetlenül be keli hozni a lajstromos szavazást. A küzdelmek enyhítésére szükség van. mert a magyar nem­zetgyűlés és a magyar országgyűlés hosszú év­tizedeken keresztül rendkivül sivár képet mu­tatott. Nagyrészben nem voltunk egyébnek ta­núi e parlamentben, mint egy rendkivül heves, I lelketlen, csúnya személyes küzdelemnek. > (Rassay Károly: Ez volt a cenzusois választójog parlamentje ! ) Ezek a dolgok voltak azok nemcsak itt benn, hanem künn az országban is, amelyek megakadályozták a magyar nép politikai neve­lését. A magyar nép politikai nevelésével az egyes pártok, egyének és politikai pártvezérek keveset törődtek és átengedték azt sokszor olyanoknak, akiket semmibe sem vettek. így történt meg később az. hogy ezek megjelentek itt a porondon a mi meglepetésünkre. A v sze­mélyes küzdelmek idebenn is irtóztatóak vol­tak. Ez a szegény, kicsiny nemzet kénytelen volt látni ezeket a borzasztó küzdelmeket és most, a rettenetes debacle, a nagy szerencsét­lenség és katasztrófa után nekünk még inkább meg'van a nyomós okunk arra. hogy a pártok j között lehetőség szerint enyhítsük a küzdelme- j ket. Ez volt az oka. hogy én mellette voltam és örültem annak, hogy a lajstromos szavazás legalább részben keresztülmegy. Igaz ugyan, hogy benn, a bizottsági tárgyalásokban is nagy i szemrehányásokat kaptam és azt mondták ne­kem, hogy a lajstromos szavazás tulajdonké­pen rendkivül sok igazságtalanságot is invol­vál magában és tulajdonképen kezdete a párt­dikta túrának. Ezt mind hallottam, de ezzel szemben, megvan az országban a kombinált rendszer, ahol a mandátumok nagy többsége nem lajstromos szavazás utján töltetik be. mert azt. hogy legalább a kombinált rendszer lép életbe, rendkívüli haladásnak, nagyon üdvösnek és szükségesnek tartottam a magyar nemzet poli­tikai jövője és fejlődése érdekében. Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam en­gem kissé megvádolt a 12. §-ra vonatkozó ja­vaslatom miatt, amely igy vált ismeretessé. Huszár Károly barátom t. i. benyújtott egy javaslatot, amelynek én legalább az eredmé­nyeit akartam megmenteni. Igaz, hogy a Hu­szár-féle javaslat és az én javaslatom között lényeges különbségek vannak. (Szilágyi Lajos: Huszáré jobb lett volna!) Huszáré jobb lett volna és szivesebben is fogadtam volna el, de láttam, hogy a kormány a jelenlegi körülmé­nyek között nem lesz hajlandó hozzájárulni ehhez a javaslathoz. Én tehát legalább az ered­ményeket akartam megmenteni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az én javaslatom értéktelen és igazságtalan, mert an­nak ad, akinek úgyis van és attól vesz el, aki­nek kevés van. (Szilágyi Lajos: Ugy van!) Fel­téve, hogy ez igy lenne, azonban nincs igy, még akkor is vállalnám a felelősséget a politikai rezonért. Méltóztassék megnézni a jelenlegi európai állapotokat. Belgiumban hónapok óta nem tudnak kormányt alakitani. Poroszország­ban kétszer oszlatták fel az országgyűlést és még sem tudnak megegyezést találni. (Szilágyi Lajos: Nálunk épen fordítva van!) Igaz, hogy vannak országok, ahol az egyes pártoknak ex­ponensei és vezetői nem nagyon kívánkoznak a piros bársonyszékbe, de lehet, hogy ez nem áll Budapestre. (Zajos derültség. — Meskó Zoltán: Ezt a kormányt száz év múlva be fogják bal­zsamozni! — Zaj. — Elnök csenget.) Látjuk, hogy egyes országokban olyan javaslatok ké­szülnek, amelyek feltétlenül az ország' számára akarják biztosítani a többséget (Hegymegi­Kiss Pál: Mussolini!), nem a pártok, hanem az ország szempontjából. Ne méltóztassék csak Mussolinira hivat­kozni, én fogok másra is hivatkozni. (Dénes István: Trockijra!) Fritz Adlerre Becsben. Nem méltóztatik a képviselő ur azt gondolni, hogy talán megvesztegettem őt az én gondolkodá­sommal (Derültség.), nem méltóztatik talán arra gondolni, hogy teljesen homogén az ő gon­dolkodása az enyémmel. Méltóztassék megnézni Fritz Adler javaslatát. Fritz Adler is azt tartja, hogy az a párt, amely csak eggyel is föléje ke­rekedett a többi pártoknak, sokkal több és na­gyobbszámu mandátumban kell, hogy részesül­jön, nem^ a párt, hanem az ország érdekében. Az országok jelenlegi körülményei között, amidőn a legtöbb helyen nincs monarchia és amidőn a legtöbb helyen a pártok rettenetes élet-halálküzdelme folyik, szükséges, hogy a pártok exisztálni képesek legyenek. Ezért jöttem én a saját javaslatommal. De nincs is abban igazság, amit méltóztatnak mon­dani, mert én nem a kormányt és a kormány­nak előnyét néztem ennél a javaslatnál, hanem ismét csak a pártokat néztem, amint azok Ma­gyarországon egymással szembenállanak és küzdenek egymás mellett, mert nagyon sokszor megtörtént — magam is ilyen párthoz tartoz­tam —, hogy a mi pártunknak rendkivül sok szavazója, de kevés mandátuma volt Ezen ja­vaslat mellett, amelyet én előterjesztettem, ez az aránytalanság kiegyenlítődik, mert az összes szavazatok összeszámláltatnak és arány szerint mandátumhoz jut az üldözött párt, mert min­dig az a párt, amelyet a legjobban üldöznek, jön be a legkevesebb mandátummal, pedig a legtöbb szavazatot kapja. (Dénes István: A ja­vaslat nem igy szól! Ha igy szólna a javaslat, akkor elfogadnám! — Szilágyi Lajos: Sem a a képviselő ur, sem a bizottsági jelentés, nem igy indokolta a javaslatot! — Derültség a jobb­oldalon. — Dénes István: Nem fognak mindig kacagni! Lesznek még többen is ezen az, ol­dalon! — Szakács Andor: Ez az oldal lesz odaát. — Zaj.) Magyarországnak ezidőszerint ez a terme az egyedüli jogforrás, és egyedüli hely, ahonnan minden tekintély kisarjadzik és minden tekin­tély kiemelkedik. A jelenlegi körülmények kö-

Next

/
Thumbnails
Contents