Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

42 A nemzetgyűlés àlO. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. kivül nagy ós súlyos okaink vannak. (Zaj balfelöl.) A néppárt programjában benne volt a választójog kiszélesítése. Ez feltétlenül benne volt a néppárt programjában. Igaz, hogy a néppárt kebelében voltak képviselők, akik kezdettől fogva az általános egyenlő és titkos választójog álláspontján állottak, de a programban semmivel sem volt több, mint aminek én kifejezésr adok. A nemzet sorsa és továbbfejlődése, a nemzet jövője s az igazság, amelyre törekszünk, azok az indokok, amelyek bennünket feltétlenül arra birnak, hogy mi itt a lehető legnagyobb gondossággal és óvatossággal járjunk el. Előttünk van ez a törvényjavaslat, amely azt mutatja, hogy a férfi lakosság 78 százaléka bevétetik az alkotmány sáncaiba. Ez a 78 százalék az, amely gondolkozóba ejt, hogy vájjon feltétlenül akarunk-e ezen tovább menni vagy nem. Nézetein szerint a legkomolyabb és legdicsőbb nemzetek feltétlenül óvatosak voltak ezen a téren, és esak lépésről-lépésre haladták előre. A legnagyobb demokráciában, a nyugati demokráciában a mai napig sem jutottak el a legszélsőbb álláspontig. Ott van Franciaország, amely mostani törvényeiben sem ment el tovább. (Kassay Károly: A nőknél!) Ott van Anglia, amely példaként szokott citáltatni az egész kontinensen. Anglia rendkívül óvatos, lépésről-lépésre megy előre, és mindig konzervatív részről jöttek azok az államférfiak, akik Anglia sorsát e tekintetben előbbre vitték és a nemzetet minél inkább az alkotmányosság felé vitték. Ott van, mondom, Anglia, a mai választási törvény mellett úgyszólván egészen világos, hogy van ott egy olyan rendelkezés, amely valóban ugy látszik, nem egyezik meg az osztó igazsággal, amely tudniillik nem kívánja a megválasztáshoz az általános többséget, hanem megelégszik relatív többséggel is, eltekintve attól, hogy 22 egyetem választ képviselőt. Ha mi ilyen javaslattal jönnénk, hogy a képviselőházban hasonló testületeknek adjunk helyet, rendkívül súlyos helyzetünk lenne ebben a teremben. A megbukott pártok és vezetők mégsem jönnek ezzel, mikor a választási küzdelem. lezajlott. (Rassay Károly: Szabad választás van!) Miért! Mert tudják, hogy rendkívül nagy indokok vannak. A múlt századiban csak két nagyobbszerü reformra emlékszem Angliában és csak most a háború alatti reform volt az, amely nagyobb lépéssel vitte előre Angliában a választójogot. (Kassay Károly: Nyolc millió cm bérrel egyszerre ! ) De méltóztassék megnézni az Egyesült-Államokat. Olyan ember, mint Washington, ^aki valóban életét tette reá arra, hogy nemzeteért küzdjön, aki igazán olyan állampolgár volt, akit a félistenek közé kell sorolni, aki a legnagyobb lélekkel és tiszta lelkesedéssel szolgálta hazáját és különböző körülmények között eveken keresztül nem látta családját és otthonát, pedig könnyű szerrel megtehette volna, mikor az ellenség elvonult, legnagyobb gondját arra fordította, hogy országa számára alkotmányt szerezzen. Lehet látni levelezéseiből és abból a küzdelemből, amelyet Madison-nal együtt vívott, hogy az alkotmány szentségét, az alkotmányos élet palládiumát miké.it becsülte, mert félt, hogy nemzete azt, amit a csatatéren megnyert, el fogja veszíteni a parlamentben. Ezt az alkotmányt annyi idő óta még mindig nem változtatták meg, évszázadokon keresztül ugyanannak az alkotmánynak alapján állanak, holott akárhányszor megtörtént, hogy az elnöki székbe olyan emher került, aki kisebbségben volt, ha a szavazatok nyers számai nézzük. Mégsem demonstrált senki. Most is, amikor az utolsó óriási küzdelmet : láttuk, amikor milliók küzdöttek egymással szemben, az első, aki táviratban üdvözölte a győztes elnököt, az ellenpárt jelöltje volt. Ott megvan az alkotmányos érzék, a tradíció, megvan a tisztelet a kleiiodiumok iránt, (Taps a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Köztársaság!) Köztársaság vagy nem köztársaság, rendkivül nagy tiszteletben részesitik az alkotmányt. (Kiss Menyhért: Legszélsőbb demokrácia!) Dehogy. Szó sincs róla, hogy legszélsőbb demokrácia volna. Annyira nem, hogy a washingtoni parlamentben csak egyetlenegy szociáldemokrata ül és annak a mandátumát is hatszor semmisítették meg. A newyorki parlamentben pedig 16 szociáldemokrata van, de a lábukat nem teszik be a newyorki parlamentbe, mert nem engedik be őket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Akármi legyen, királyság vagy köztársaság (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), valamennyien kell hogy szentül ragaszkodjunk a legszentebb dolgokhoz, tiszteletben tartsuk a klenodiumokat j és folyton gondoljunk arra, hogy milyen lépést j teszünk előre, amikor a nemzetről, a nemzet | szentségéről és a nemzet jövőjéről van szó. | (Ugy van! — Taps a jobboldalon.) Arról van ' szó, hog-y jelenleg 78 százalék megy be az alkotmány sáncaiba: a férfiak 78 százaléka és ezen a számon felül majdnem 1,000.000 női szavazó. Ha azt tekintem, hogy előre megyünk, akkor kell hogy az a gondolat vezessen engem, hogy mértéket tartsak és felelősséget vállaljak. Vállalom is a felelősséget, mert elsősorban a lelkiismeretemet kérdezem meg ilyen kérdésekben; felelősséget vállalok itt a zöld asztal előtt és felelősséget vállalok a nemzet előtt is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A másik rendkivül nagy kérdés, amelyben én természetesen nem tudok egyetérteni a javaslattal: a titkosság kérdése. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Most tapsoljanak!) Ezzel nem tudok egyetérteni. (Zaj balfelöl. — Halljuk! Halljuk!) Amellett leszek most és minden pillanatban, minden alkalommal, hogy a nemzet számára a titkos választójogot kiküzdjem. Engem ebben legelsősorban a parlamenti múlt és a parlamenti csaták befolyásolnak, amelyekben magam is részt vettem. Igaza van Apponyi Albert t. képviselő urnák, aki nagyon természetesen először az ő óriási bölcseségével, másodszor roppant tapasztalataival, utolérhetetlen szellemi repülésével feltárta itt tegnap — és rendkivül hatásosan tárta fel — mindazokat az okokat (Meskó Zoltán: Igazságokat!), amelyek őt arra bírják, hogy folyton és állandóan a titkosság mellett küzdjön. Ha azt látnám, hogy lehetséges könnyű szerrel egyébként is 'biztosítani a polgárok szabadságát, akkor nagyon f természetesen más utón is próbálnék a cél elérése érdekében dolgozni. A hosszú esztendők azonban megtanítottak minket. A hosszú esztendők arra kényszerítenek minket, hogy semiui egyébben ne lássunk elegendő garanciát és ne fogadjunk el a választások tisztaságát illetőleg, egyedül csakis a titkosságot. (Ugy van! Taps a baloldalon. Felkiáltások: Tapsolni!) T. Nemzetgyűlés! Azt látom, hogy ezen a téren nemcsak hogy haladást nem teszünk előre, hanem visszafelé teszünk egy lépést. (Taps a, baloldalon.) Néhány várostól jelenleg el akarjuk vonni azt a jogot, amely nekik eddig megvolt. (Kiss Menyhért: Székesfehérvártól, a koronázó várostól! — Szilágyi Lajos: Soprontól, a soproni népszavazás után. — Zaj.) Ezt én rendkivül megfontolandónak tartom és a kormány eljárását helyesnek abszolúte nem