Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

40 A nemzetgyűlés HO. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. got kapott földmunkásság másik 50%-ának 80% -a szintén elesik szavazati jogától. (Kiss Menyhért: Ezt akarják!) 'A nyilt szavazás mellett azt hozza fel érvül a t. bizottság és a t. kormány, hogy a választójog közjog, tehát nyiltan teljesítendő. Én nem értem, mi köze van a közjognak a nyilt szavazáshoz az életben, ellenben igenis megállapítom és leszögezni kivánom, hogy azáltal, hogy ezt a fontos közjogot nyiltan akarja gyakoroltatni a kormány, a közjogból magánjog lesz. azoknak magánjoga, akiknek érdekében kényszeríteni fogják a cselédséget ós a földmunkásság tömegeit a leszavazásra. A közjogra való hivatkozás tehát fordított fegyver és épen a kormány ellen tesz tanúbizonyságot. T. Nemzetgyűlés! Én azonban felvetem azt a kérdést és erre szeretnék választ kapni, hoQ'y ha a magyar nyilt jellemmel a nyilt szavazást tartják összeegyeztethetőnek, ha azt mondják önök, t. előadó ur, hogy ez közjog, amely nyiltan teljesitendő, akkor a felsőházi törvényjavaslatba miért vezették be a titkod választójogot! Kérdem, t. előadó ur, mivel indoknlják meg önök azt, hogy amidőn a főrendeket kell megválasztani, akkor azt mondják, hogy ez pedig titkosan teljesitendő! Ezt a törvényjavaslat 10. §-a mondja. (Kiss Menyhért: A vármegyei választások!) Én nem értem. t. előadó ur. hogy vájjon, amikor a főrendeket választjuk, akkor más a jellem s amikor az alsóházat választjuk, akkor megint más a jellem. Hogyan magyarázzák meg önök ezt a szörnyű logikátlanságot és a józan ésszel ellenkező érvelést? (Felkiáltások balfelöl: Sehopy!) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak a törvényjavaslatnak még egy nem ismertetett részére. A törvényjavaslat azt mondja (olvassa): „Sem a demokrácia követelményei, sem a külföldi példák, sem a visszaélések, sem a függőség, terror elleni védelem szempontjai nem elég súlyos indokok arra, hogy a titkos szavazást hozzák be", s azt mondj cl clZ indoko- i lás: „nem pedig azért, mert a titkosság a polgári pártok rovására menne és a polgárság létérdekeit veszélyeztetné". A kormány ezen indokolásával kapcsolatban leszegezhetjük azt, hogy a t. kormány nem az egész magyar nemzet érdekeit képviseli (Uíiy van! half elől.), nem az egész magyar nem- * zet részére akar törvényt alkotni és jogot biztositani, hanem csak egy kisebbség részére, amelyet ő polgárságnak keresztel el. (XIam van! balfelöl.) A kormány pártoskodik, ezzel a javaslatával osztály-törvényjavaslatot terjeszt be. A kormány ezzel a törvényjavaslatával elvesztette ezután azt az erkölcsi jogosultságát, hogy megbélyegezze az osztályharcot, mert, íme, önmaga csinál osztálypolitikát és osztályvédelmet a saját törvényjavaslatával. Én a magam szempontjából nem kárhoztatom emiatt és örvendek, hogy végre-valahára a t, kormány is rálépett arra az útra. amelyen az összes nagy, müveit nemzetek, haladnak. Igenis, minden nemzet osztályokból, társadalmi rétegekből áll; aki ezt tagadni akarja, az álszemermeskedik. A mi társadalmi rétegeink is tagozódnak, íme, látjuk, hogyan akarja a magyar kormány a magyar földmunkásságot 65, illetve 50*1%-ban kizárni! Igenis, én örvendek, hogy ezt a tagolást végre a kormány is megcsinálja. Csakhogy ennek az a konzekvenciája és következménye, hogy rend és nyugalom ebben az államban is csak akkor fog lenni, ha a magyar kormány nem akarja egyoldalúan és kizárólag a polgári érdekeket megvédeni és elnyomni a többségben levő munkásérdekeket, hanem igazságot teremt (Rassay Károly közbeszól.) — azok az érdekek nem is _ állanak egymással szemben —, hanem igenis jogot ad a földmunkásság tömegeinek is és megengedi, hogy bejöjjenek ide a parlamentbe, helyet foglaljanak itt a zöld asztal mellett és sérelmeiket, bajaikat, panaszaikat innen adják elő. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foalalja el.) De a törvényjavaslatnak ez a siilyos indokolása, hogy a polgárság érdekeit félti, abszolúte nem áll jól az egységespártnak és az egységespárt egységes kormányának. Az egységes kormány kimegy az ország különböző részeibe. és, felcsapva az egységes kalapot a fejére, mindenütt hirdeti, hogy ő az egész nemzetet képviseli, hirdeti, hogy képviseli a gazdagot és a szegényt, és ime, amikor jogokat kell adni és azokról törvényt kell alkotni, akkor azt mondja: meg kell védenem a munkássággal szemben a polgárság érdekeit. Köszönöm a magyar kormánynak, hogy ezt. leszegezte a törvényjavaslat indokolásában. Ez a magyar kormány részéről egy figyelmeztető lövést jelent a magyar földmunkásság részére, odakiáltja a magyar földmunkásságnak: elnyomlak titeket, mert ime, a magyar kormány mindenekelőtt a polgárság érdekeit tartja fontosnak és ezért ragaszkodik a súlyos jogfosztáshoz. (Barthos Andor: A munkás is polgár!) Ezen törvényjavaslat indokolása leejtette az álarcot, mert, ime. nem az ítélőképesség a fontos, nem a sajátos hazai viszonyok a fontosak, hanem, az, hogy a t. kormány biztositani akarja a polgári pártok egyoldalú érdekeit és ennek kedvéért ragaszkodik a súlyos jogfosztáshoz. T. Nemzetgyűlés! Nem kívánok foglalkozni — bár különösen nekem kellene foglalkoznom — azzal a kérdéssel, hogy mit jelent a nyilt szavazás a magyar földmunkasságra nézve, ^ miután Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam tegnap gyönyörűen ecsetelte ezt a kérdést. Mondom, ezúttal erre nem kívánok kitérni, hanem befejezésül pusztán politikai szempontból azzal a kérdéssel akarok röviden foglalkozni, vájjon ez a nyilt és burkolt jogfosztása a széles néprétegeknek helyes-e, politikus-e a polgári társadalom szempontjából is? 1920-ban már láttuk azt, hogy az általános, titkos választójog mellett nem kerültek Tbe a felforgatók, nem kerültek be szélsőségesek. Szent a hitem és meggyőződésem, hogy csak az általános, egyenlő és titkos választójog mellett érkezünk el ahhoz a ponthoz, amidőn beáll az a kivánatos állapot, hogy a magyar intelligencia, a magyar történelmi osztályok kezet fogjanak a magyar pórnéppel. Ha pedig nem csináljuk ezt meg és Bethlen t. ministerelnök ur nem fogadja meg Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam figyelmeztető szavait, be fog következni az, hogy a jogokból kizártak tömegei orientálódni fognak. (Reischl Richárd: Moszkva felé! — Zaj a baloldalon.) Tisztelt képviselőtársam, ön mondotta ezt és ebből látom, hogy az ön lelkében is él ez a súlyos gyanú. (Rekehl Richárd: Persze, ha igy izgatják őket! — Kiss Menyhért: A nyomor izgat, a jogfosztottság! — Reischl Richárd: A nyomort meg a szavak izgatják! — Létay Ernő: Nem a szavak izgatnak, a tények izgatnak.) Tisztelt képviselőtársam, ön kivehette az én fejtegetéseimből, hogy én perhorreszkálom és lelkem mélyéből elítélem Moszkvát és mindazt, ami hozzáfüződik. Felszólalásom épen azt célozza, hogy előzzük meg Moszkvát, mert önök jól tudják, hogy Moszkvának minden államban, Európában, Amerikában, Ázsiában