Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

38 A nemzetgyűlés HO. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. c-setben képtelen a gyermekét iskolába küldeni. Olyan nagy a nyomorúság, olyan szomorúak a kereseti viszonyai és a helyzete, hogy kénytelen gyermekét már kilenc éves korában elküldeni libapásztornak, s az iskolaköteles gyermekét kénytelen elküldeni napszámba, hogy megkeresse azt az egy-két métermázsa búzát, mert ha nem keresi meg, akkor a családnak kenyérre valója sincs. (Gubieza Ferenc: Télen pedig nincs csizmája!) Igaza van a képviselő urnák, én is azt mondom. Én tehát.nem akarok egyébéi bizonyítani, mint t. képviselőtársaim igazságérzetével; biztosaJL tudom, hogy kerületeikből számos panasszal fordulnak hozzájuk a szegény földmunkás családapák és családanyák, amiatt, hogy halomszámra kapják az iskolaszéktől a büntetést, mert gyermeküket nem tudják iskolába küldeni. Csakhogy hiába büntetik őket, hiába sóznak rájuk akármilyen büntetéseket, el kell szenvedniök ezeket a büntetéseket, mert nem képesek nélkülözni azt a 2—3 métermázsa búzát a család megélhetésére. Amint Gubicza t. képviselőtársam is rámutatott, hiába vannak iskolák, a nagy nyomorúság és szegénység következtében az ország igen sok helyén a szegény földmunkások képtelenek elküldeni gyermekeiket iskolába, mert nincs ruhájuk, nincs cipőrevalójuk, nincs csizmájuk. íme, ide roskad össze az indokolásának az a nagyhangú kijelentése, hogy meg kell lenni a négy eleminek és hat eleminek, mert általános iskolakötelezettség van. Én azt mondom: oda kell törekednünk és azért kell beengednünk a földmunkásság képviselőit a parlamentbe, hogy megteremtsük a bázisát és lehetőségét annak, hogy cipőhöz, kenyérhez tudjanak hozzájutni s hogy ne kelljen a szegény gyermekeket elküldeni búzát keresni 9—10—12 éves korukban. T. Nenzetgyülés! Az indokolásnak e részét én hipokrizisnek tartom,, mert azt látom, hogy a t. kormányzat ezzel az indokolásával a maga hibáit s az elmúlt kormányzatok hibáit egyszerűen a szegény földmunkásság nyakába akarja varrni, mondván nekik: miért nem jártok iskolába? Ha már e súlyos okoknál fosva fenn akarják tartani az Ítélőképességet és bizonyos kulturfokot fenn akarnak tartani a választójog alapkérdésénél, én is arra kérem a t. többséget és a t. kormányt, tegye konszideráció tárgyává a kérdést, s elégedjék meg az írni-olvasni tudással. Ha Apponyi grófnak elegendő az írni-olvasni tudás, ha Szijj Bálintnak elegendő az irni-olvasni tudás, elégedjék meg a t. többség is az irni-olvasni tudással és ne emelje elénk ezt a borzasztó kínai falat a négy, illetőleg hat elemi osztállyal. Ha az irni-olvasni tudáshoz kötjük a választójogot, akkor is kiesik 19%, de bejut a többi és nem esik ki 65%, illetőleg 50-1%. Méltóztassék megengedni nekem, hogy felhiA^jam az önök figyelmét arra, hogy ennek a törvénynek szerkesztője nincs tisztában a földmunkásság megoszlásával. A t. belügyminister ur 1918-ban olyan jelét adta tájékozatlanságának, amelyről a t. többségnek is tudomást kell szereznie, ha tiszta képet akar nyerni a törvény szerkesztőjének felfogásáról. A t. belügyminister ur a birtoknélküli szabad mezőgazdasági munkásságról a következőket mondotta az 1918. évi választójogi bizottságban (olvassa): „Az országnak általa ismert vidékén nem igen talál ínég ezek között olyant, aki valóban különösebben megbízható elem lett volna. Csak az marad ezek közül napszámos, és csak az nem áll be cselédnek, akinek nem tetszik a napról-napra való állandó foglalkozás, hanem inkább vállalja azt a kóboréletet, amely lehetővé teszi, hogy három napi munkával megkeresse azt az összeget, amellyel a hét többi három napját a kocsmában eltöltheti; vagy cigány vagy vándorelem, aki valóban nem arra való, hogy a szellemi cenzusra alapított választójog révén választójoghoz juthasson. (Simon István: Vannak ilyenek is számosan!) Ezt Rakovszky Iván belügyminister ur mondotta.. Felhívom az önök tanusásrtetelet amellett, hogy 240.000 24 éven felüli földmunkásunk és 1,300.000 olyan kereső szabad földmunkásunk vau, akik nem cselédek. Tudjuk nagyon jól, hogy a régi Magyarországon, de méginkább csonka Magyarországon a magyar földmunkásságnak csak egynegyed része kaphatott helyet mint cseléd, de háromnegyede, a legjobb szándék mellett sem mehetett el cselédnek, egyszerűen azon oknál fogva, mert nincs annyi cselédhely. Magyarország belügyministere azért, mert ez a 940.000 ember nem mehet el a tények kényszerű hatása miatt cselednek, kóbor cigánynak bélyegzi őket, akik — szerinte — nem érdemesek arra, hogy bekerüljenek az alkotmány sáncaiba. Szomorú dolog ez, s fájó érzéssel konstatálom, hogy bár már elmondottam ezt, a belügyminister ur még nem talált módot arra, hogy megcáfolja ezen súlyosan megbélyegző nyilatkozatát. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután áttérjek arra a kérdésre, miért nem tekintheti a kormány az 5989. számú Friedrich-féle reneleletet irányadónak? A t. belügyminister niés a t. többség, azt mondják, hogy azért nem tekinthetik a Friedrich-féle törvényesített rendeletet irányadónak, mert az egyfelől a rendki vüli események kényszerítő hatása alatt, a bolsevizmus hatása alatt készült, másfelől azért, mert az első nemzetgyűlés alkotmányozó nemzetgyűlés volt, tehát különleges célzattal jött létre. Álljunk meg az első pontnál. Ha igaz az indokolásnak az az érve, hogy az események rendkívüli kényszerítő hatása tette indokolttá . a Friedrich-féle választójogi rendeletet, akkor én azt mondom, hogy ma sokkal inkább szükség van arra, hogy még tágabb keretben léptessük életbe a Friedrich-féle rendeletet, mert a Friedrich-féle rendelet közvetlenül a bolsevizmus bukása után született meg, amikor sokkal nagyobb volt a reakció, mint ma és amikor sokkal nagyobb reakcióra volt szükség: a munkássággal szemben; de azóta öt esztendő telt el. —' (Zaj. — Elnök, csenget.) Ha ma a t. kormány ugy a belföldön,... — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lehetetlen igy tárgyalni! Dénes István... mint a külföldön egyaránt a konszolidációra hivatkozik, arra, hogy megteremtette a rendet s nincsenek rendkívüli viszonyok, akkor kérdem, miért van szükség egy ilyen borzalmas jogfosztásra. Ha Friedrich idejében lehetett félni a bolsevizmustól, ha lehetett félni a munkáselemek feltámadásától, akkor szükséges és indokolt lett volna egy ilyen reakciós választójog, de ma, öt esztendő eltelte után, teljesen logikátlan és a józan ésszel teljesen ellenkező ez az érv. (Rassay Károly: De kiderült, hogy akkor sem volt szükség reá!) A t. kormánynak az a másik érve, hosy azért nem akarja a Friedrich-féle rendeletet érvényben tartani, mert akkor alkotmányozó nemzetgyűlésre volt szükség, ellentétben áll a t. ministerelnök urnák minapi nyiltkozatával. EllenmiOindásban áll a kormány ministerelnökének tett nyilatkozataival, A ministerelnök