Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-410

34 A nemzetgyűlés HO. ülése 1925. évi május hó 15-én, pénteken. dig kora tavasztól késő őszig a legnagyobb napsütésben végzik a termelő munkát, amelynek gyümölcsét annak adják oda, aki szavazati jogot kap, — ezek nem méltók a szavazati jogra, mert ezek felforgatók a t. belügyminister ur és a t. többség mentalitása szerint. (Kiss Menyhért: Miért nem iratkoznak be a mágnás kaszinóba? — Nagy János (tamásit): Öt százaléka sem marad el. — Zaj.) Én ismerem a t. képviselő ur kerületének földmunkásságát; ez a földmunkásság értelmes, jóravaló, derék, becsületes nép, és erre ön nem mondhatja azt, hogy csak 5%-a érdemli meg, hogy választójoga legyen! (Nagy János (tamásit): Nem azt mondtam! Én azt mondtam, hogy 5%-a sem marad el!) Akkor nem szóltam semmit. Méltóztassék megengedni, hogy kitérjek az indokolásnak arra a kérdésére, hogy miért tartja a t. kormány és a t. törvényszerkesztő ur, szemben az egész müveit világgal, az Ítélőképességet helyes alapnak az áldozatkészség helyett. Az igen t. belügyminister ur azzal indokolta meg törvényjavaslatát, hogy azért kell nekünk az Ítélőképességet bázisul venni, mert a mi sajátos hazai viszonyaink ezt igy kivánják. Fájdalom, de nélkülöznünk kdl a bővebb magyarázatot. Amikor a t. törvényszerkesztő ur egy ilyen nagyhorderejű kijelentést tesz. akkor nagyon fukar a megindokolásban. Nem mondja meg at. belügyminister ur azt, hogy mit ért ő a sajátos hazai viszonyok alatt. így nem is konkretizálja azokat a sajátos hazai viszonyokat, amelyeket pedig mégis konkretizálnia kellett volna, mert hiszen a törvényjavaslatnak egész komplexuma ezen épül fel. Engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés és a t. belügyminister ur, hogy a törvényjavaslat indokolásának eme fukarságán én segítsek" és én próbáljam megindokolni, hogy melyek azok a sajátos hazai viszonyok, amelyek ezt a nagymérvű jogfosztást a belügyminister ur szerint indokolttá teszik, és amelyek kedvéért a belügyminister ur szembeszáll az egész müveit világgal. Én ezeket a sajátos hazai viszonyokat egyrészt a^ statisztikai adatokból, másrészt a nagymérvű jogfosztásból, harmadsorban pedig a belügyminister ur gondolatvilágából és kijelentéseiből fogom megkonstruálni. A belügyminister ur statisztikája is kénytelen elismerni és leszögezni, hogy a szigorúan vett, 24 évet betöltött mezőgazdasági munkásság: száma a 24 éven felüli nőkkel együtt 1,104.415-öt tesz ki. E mezőgazdasági munkástömeggel szemben a belügyminister ur szerint is azok, akiket ő birtokosoknak és bérlőknek vesz, összesen 940.690-en vannak. Mi következik ebből? Az igazság és a méltányosság törvényei szerint az következnék, hogy feltétlenül a mezőgazdasági munkásságnak és a vele karöltve haladó polgárságnak kell többségben bejönnie a parlamentbe a vidéki kerületekből. (Szomjas Gusztáv: Az is polgár!) Ez az a sajátos hazai viszony, amelytől a t. kormány fél, amelyet el akar kerülni, és_ amelyet az ő összeállításával és nagymérvű jogfosztásával paralizálni akar és azt akarja a t. belügyminister ur elérni Magyarországon, hogy a mi sajátos viszonyainkból, fájdalom, ne legyenek sajátos viszonyok, és ezt jogfosztásokkal akarja biztositam. T. Nemzetgyűlés! A választójogi törvényjavaslat és indokolása, valamint a hozzáfűzött statisztika azonban nem tükrözi vissza helyesen a választójog szempontjából az adatokat, légitek a t. belügyminister urnák. A t. belügyminister ur a 940.690 birtokos, termelő közé vette a tíz holdon aluli törpebirtokosokai is. Ezek azonban nem tartoznak ahhoz a rendhez, amelyhez a belügyminister ur őket sorolni akarja. A tiz holdon aluli törpebirtokosok munkások, a munkássághoz tartoznak, mert hiszen életszínvonaluk alig valamivel magasabb, mint a munkásságé. Ennek következtében annak a 940.690 birtokosnak 70 százaléka szintén a munkásság- közé tartozik, és ez az a sajátos viszony, amelytől a t. belügyminister ur. a t. kormány és a t. többség fél. T. Nemzetgyűlés! Ha a t. belügyminister ur és a t. választójogi bizottság helyesen akarta volna a magyar nemzet elé tárni a mi sajátos viszonyainkat, amelyeknek kedvéért alkották ezt a törvényjavaslatot, akkor a következő módon kellett volna felállítani a szavazók kategóriáit: 100 holdon felüli birtokos van Magyarországon összesen 9120; 10 holdtól 100 holdig terjedő birtokos van 177.064; ellenben 10 holdon aluli birtokos — aki minden körülmények között a munkássággal fog szavazni — 332.586 van. T. Nemzetg:yülés! Ez az a sajátos hazai viszony, amelyet nem sajátossá szeretnének varázsolni egy páratlanul álló jogfosztással. A belügyminister ur — bár nagyon óvatos és igen finoman elkerüli azokat a szirteket, amelyek feltárnák az ország színe előtt az ő aggodalmát és gondolatvilágát — nagyon tisztában volt ezzel már 1918-ban is, amidőn a választójogi bizottságban ugyancsak olyan módon és olyan hangnemben szólalt fel, mint amilyenben a mr>«+ani választójogi bizottságban. (Rakovszky Iván belügyminister: Csak elejétől fogva olyassá fel. mert egyszer már hamisan citált!) Önnek, t. belügyminister ur, jogában áll felolvasni elejétől fogva, és kérem is, hogy olvassa fel az 1918-iki választójogi bizottsági beszédeit; hadd győződjék meg ez az ország arról, hogy ön akkor a magyar földmunkásságnak és cselédségnek kifejezett és határozott ellensége volt. (Rakovszky Iván belügyminister: Ejha! Olvassa fel az egészet! — Kiss Menyhért: Most is az!) Győződjék meg ez az ország: arról, hogy ön különbséget tesz magyar ember és magyar ember között és hogy fél, reszket a magyar nép legszélesebb rétegétől, a magyar földmunkásságtól. Önnek, belügyminister ur. az 1918. évi álláspontjával szemben, koncedálom, nagy mentsége van. Ez a mentsége az, hogy ön féltette a magyar nemzet, a magyar faj szupremáciáját a nemzetiségektől. Koncedálom, hogy ez hazafiúi szempontból érv. Annakidején meghajoltam volna előtte, de ma nincsenek nemzetiségeink, ma itt csak magyarok laknak és ön ezek ellen a magyarok ellen fogott fegyvert. (Rakovszky Iván belügyminister: Fegyvert?) A t. belügyminister ur 1918-ban a következőket mondotta és e tekintetben, fájdalom, konzekvens maradt f (olvassa): „Attól tart, hogy ha kivétel nélkül miliőn mezőgazdasági cseléd szavazati jogot kap, akkor ez egyszerre érdemessé fogja tenni a mezőgazdasági cselédséget a szervezkedésre, és ezek a kisebb birtokosok szavazataival olyan tömegre növekedhetnének, hogy a szervezés és vezetés érdemesnek fog mutatkozni", íme, ez az oka annak a mérhetetlen jogfosztásnak, amit ennek a törvényjavaslatnak igen t. szerkesztője alkalmazott, felfogásom szerint tévesen, a nemzet érdekei ellen. (Kiss Menyhért: Gazdáknak szabad szervezkedniük? — Egy hana jobbfelŐl: Nem! — Drozdy Győző: Csak a ministereknek szabad! — Meskó Zoltán: Azok sincsenek megszervezve!) Én azt hiszem, hogy a jelen törvényjavaslat alkotójának ez a felfogása, aggodalma egy-