Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-419

A nemzetgyűlés 419. ülése 1925. évi május hó 29-én, pénteken. 30t talán tudni a 2000 dollárról egyet-mást. (Hassay Károly : Ugy van ! Mégis moggondolandó, hogy Bokányi személye nem alkalmas arra, hogy állást foglaljon mellette akár a szociáldemokrata párt is. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór képviselőtársam tegnap egy közbeszólást tett, amelyben azt mondotta, hogy nem lehet a hazát szeretni ott, ahol jogok nincsenek. (Rothenstein Mór : Ugy van !) Hát kérem, ez lehet felfogás, szó sincs róla, de a hazát szeretni, azt hiszem, mindannyiunk kötelessége. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől és a középen. — Szeder Ferenc : De ne minden körülmények között ! — Pikler Emil : A köteles hazaszereteten nincs áldás !) Ezt a kötelességet feltételekhez kötni nem lehet. (Szeder Ferenc : Petőfi mondta, hogy a haza csak ott van, ahol a jog is van !) Majd Petőfiről is fogok beszélni. (Propper Sándor : Petőfi is hazaáruló volt, ugye? ! — Zaj.) Az a különös felfogás, hogy ott a haza, ahol haszon van, lehet egy repülő világfaj felfogása, (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) de ez semmi körülmények között sem magyar erkölcs. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől. — Pikler Emil : Petőfi nem volt magyar ember !? — Lendvai István : Hiába az igyekezet ! Petőfit nem lehet beszakszervezni ! — Pikler Emil : Azt mondotta, hogy haza csak ott van, ahol jog van ! — Zaj.) * Elnök : Pikler Emil képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Propper Sándor : Elveszik a hazát a néptől, földönfutóvá teszik ! — Szeder Ferenc : Kisajátítják a hazát !) Csendet kérek ! Halász Móric : Vanczák János t. képviselőtársam tegnapi nagy beszédében többek között azt mondotta, hogy 1848-ban igen nagy erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a nemzetnek katonái legyenek és ezt az állítását valami történelemből óhajtotta alátámasztani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hát kérem, nagyon különös dolog az, hogy a nemzetgyűlés házában ilyen beszéd elhangozhatik. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelől : Hangulatkeltés !) Hát a ceglédi piacon Kossuth szónoklata nem történelmi tény? Nem történelmi tény, hogy Jellasich bán már jött az ő hordáival befelé Magyarországba, amikor a magyar nemzetnek még nem volt katonája és a móri csatában Jellasich mégis elbukott? (Zaj.) Hát honnan vették és honnan volt a nemzetnek annyi katonája, ha olyan nehezen tudták őket összeszedni, hogy az osztrák birodalom nagy hadseregét meg kellett pótolni még az orosz cár hadseregével, hogy le tudják törni a magyar szabadságharcot? (Szeder Ferenc : A jobbágyság felszabadítása ! A jogegyenlőség ! — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől : Miért fáj ez maguknak? Örüljenek, hogy így volt ! — Szeder Ferenc : A márciusi 12 pont !) Elnök : Szeder képviselő urrat rendreutasítom ! Halász Móric : Én közbeszólás nélkül hallgattam végig a tegnapi beszédet, talán méltóztassanak engem is megtisztelni azzal, hogy meghallgatnak. Tovább megyek, t. Nemzetgyűlés. 1914-ben, mint egy igen-igen nagy járás vezetője én küldtem el népemet a csatába, a háborúba és büszkén állítom, hogy abból a nagy járásból, amely sokkal nagyobb, mint csonkittatlan Esztergom vármegye : egyetlen egy embert sem kellett fegyveres erővel elvinni, mint elment önként. (Propper Sándor : És most a jogfosztással hálálják ezt meg ! Az elismerés után hála jár !) Én Vanczák képviselőtársamnak válaszolok. Vanczák képviselőtársam jónak látta felhozni a győri insurrekciót is, mondván, hogy a magyar nemesség igy meg ugy futott el. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy itt történelmi tévedés van. Ez nem 1849-ben, hanem 1809-ben történt, (Lendvai István : 1919-ben pedig vörös insurrekció volt Î) és nem az osztrák császár, hanem Napoleon ellen kellett annak a fegyvertelen nemességnek kiállania és ki is állott. (Szakács Andor : Elég balga volt, hogy kiállott Î) Azt mondottat, képviselőtársam, hog}

7

1848-ban az a történelmi középosztály épolyan maradi volt, mint amilyen maradi ma. Ha ezt a dolgot alaposan megnézem, kénytelen vagyok konstatálni, hogy ennél nagyobb dicséretet mostanában a szociáldemokrata párt részéről nem kaptunk. Mert ha az 1848-iki történelmi középosztályt, amely lemondott jogairól és minden külső erőszak nélkül felszabadította jobbágyait — maradinak tartják, akkor teljes joggal és nyugodtan viselhetjük a maradiság vádját mi is. (Ugy van! a jobboldalon. — Baticz Gyula : Nem mertek máskép fegyvert adni a kezükbe, tessék bevallani !) Az igazi ok azonban, amely miatt ma voltaképen felszólaltam, Várnai Dániel képviselőtársam tegnapelőtti beszéde. Amint nézem a gyorsírói jegyzeteket és amint az újságot elolvastam, gondolkozóba estem azon, hogy vájjon a beszéd, illetőleg a beszédnek az a passzusa, amelyet bátor leszek szószerint felolvasni : Várnai képviselőtársam által tudatosan mondatott-e, vagy pedig -— mondjuk — tudatalatti gondolkozásnak volt-e a következménye. Mert ha tudatos volt, akkor igen-igen sokunkra, az egész magyar középosztályra végtelenül sértő, ha pedig tudatalatti gondolkozás következménye volt az a pár mondat, amelyet fel fogok olvasni, akkor végtelenül szomorú. (Ugy van ! jobbfelől.) Mit mondott Várnai képviselőtársam? Azt mondotta (olvassa) : »Hogy a történelmi középosztály odáig jutott, ahol most van, igy különösen politikai tekintetben, az az ő hibájából is történt. Hogy gazdaságilag ott van, ahol most van, annál lehet disztingválni ; lehet állítani, hogy saját hibái voltak forrása ennek a mostani helyzetnek, lehet mondani akármit, de állítom, hogy a magyar középosztálynak ezt a már régebben megindult lassú szétporladását nem lehet megállítani oly szurrogátumokkal, melyeket ez a választójogi javaslat is tartalmaz. A középosztálynak nagy hibája, hogy soha sem látott túl a maga kis kúriájának horizontján, sohasem akart résztvenni oly harcokban, melyek az állam modern fejlődéséért, ennek a fejlődésnek feltételeiért folytak«. Itt egy pillanatra megállok. (Halljuk ! jobbfelől.) »A történelmi középosztály nem látott túl kúriájának horrizontján«. (Östör József : Deák Ferenc nem látott túl ? Mi is az a kúria ? — Klárik Ferenc : Deák nem osztály volt, csak egy ember ! — Szomjas Gusztáv : Ő volt a nemzet vezére és a nemzet ő utána ment ! — Peidl Gyula : De nem követték az ő intencióit ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak elfeledkezni arról, hogy most egyedül Halász Móric képviselő urat illeti a szó. Halász Móric : Mi is volt abban a kúriában valami olyan különös, amit ki kell pellengérezni ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs kipellengérezve !) Annak a régi kúriának olyan különös levegője volt, szemközt avval a — mondjuk — korcsmai levegővel a túlsó oldalon . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom ! Halász Móric : Nem a parlament tárgyalására értettem és bocsánatot kérek, amennyiben igy méltóztatott érteni. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Annak a régi —- mondjuk -— korcsmának, regálébérlőnek . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc : Ahol itattak és etettek !) Nem, kérem, az a régi korcsmáros Petőfi Sándort nevelt a fiá48* .