Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-419

3ÔÔ A nemzetgyűlés 419. ülése 1925. ból ; a mostaniakból lehet, hogy termelőbiztosok lettek. (Ugy van ! — Éljenzés és taps a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv : A legtöbből az lett ! — Propper Sándor : Ha jól tudom, még Halász Móric is termelőbiztos volt ! — Zaj.) Elnök : Propper képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni I Halász Móric : Folytatom (olvassa) : »Amikor a középosztály szétporladása megkezdődött, ennek tagjai sohasem mentek sem kereskedő pályára, seni ipari pályára. Elhelyezkedtek hivatalokban, megkövetelték, hogy számukra hivatalokat szervezzenek. Meg is tették. Nem mentek tehát olyan pályára, amelyen érezniök kellett volna, hogy politikai jogok nélkül, a polgári jogegyenlőség teljes érvényesülése nélkül semmi esetre sem tudnak továbbjutni és csak vergődés lesz az élet. Oly pályákon, amelyeken ezt kellett volna megérezniök, a középosztály tagjait nem láttuk. A történelmi középosztály sohasem volt ott, mikor az alkotmány modern tartalmáért, uj erkölcséért, uj szeleiméért, általában a társadalmi és politikai szabadságokért folyt a harc. (Mozgás a jobboldalon.) De én nem tudok ennek a történelmi középosztálynak áldozatairól még a 48-iki törvényalkotással kapcsolatosan sem beszélni . . .« stb. (Östör József : És kinek a kezében volt a kard ? Ki harcolt ? — B. Podmaniczky Endre : Várnai ur !) A nemzetgyűlés elmúlt költségvetési vitájában ennek a lenézett, legyalázott középosztálynak egyik utolsó és nemes sarja a következőket mondotta ugyanerről a témáról (olvassa) : »Én a vármegyék alkotmányvédő szerepére rámutatva nem azt kivántam mondani, mintha e centralisztikus alakulatu állami tisztviselőség viszont mást is kapott volna Metternich örökéből, mi a szolgálati szabályzatot. A lelket mástól kapta és ezzel a más lélekkel töltötte be a szolgálati szabályzatot. A lelket az abban az időben pusztuló vidéki birtokososztálytól kapta, amelynek kótyagos történetírók ma is sokszor vetik szemére, hogy romló vagyoni viszonyai között teledugdosta fiaival a közhivatalokat. Lássuk, hogy kik jöhettek volna a helyükbe, a közhivatalokba, lássuk, vájjon volt-e fontosabb pozíció ezeknél akkor, az abszolutizmus megszűnte után, mikor újra lehetett magyar alkotmányos kormányzat ebben az országban! Én azt hiszem,"ha valahol szükség volt a magyar vérre, ugy elsősorban abban az akkor még üres véredényrendszerben volt szükség, amelyet állami adminisztrációnak nevezünk s amelyben máris kóválygott intőpéldául egy-két, később szépen megmagyarosodott idegen. Ha akkor ez az osztály azt mondta volna, hogy meggazdagodni akarok, hogy gyártani és kereskedni fogok s ha még hozzá tette volna, hogy erre a célra állami szubvenciót és érdekeinek megfelelő törvényhozást is kér, azt méltóztatik gondolni, hogy ez az osztály, mely maga volt akkor a kormány, a parlament, a közvélemény, ezt a kívánságát nem érte volna el ? Azt méltóztatik gondolni, hogy akkor sem lettek volna előkelők azok a foglalkozások ? Ha az az osztály akkor azt mondta volna, hogy krájzlerosnak lenni a legelőkelőbb, az egész ország utána mondta volna. De ez az osztály soha anyagi előnyöket nem keresett (Ugy van! a jobboldalon.), ez az osztály mindig arra a gátra ment, melyen a legtöbbet lehetett segíteni és ahol a legnagyobb volt a veszély. (Ugy van ! taps a jobboldalon. — Zaj és derültség a szélsőbaloldalon. -— Propper Sándor : Ez Borsszem Jankóba való ! — Szomjas Gusztáv : Ne tessék izraelita szemmel nézni J — Propper Sándor : Durch-szemmel kell nézni ! — Pikler Emil : Rotschildnak is izraelita szeme van, mégis elfogadják a pénzt tőle ! — Zaj. -r-_ Elnök csenget.) V Várnai képviselőtársam a választójoggal kapcsolatban megemlíti ugyan az 1848. évi V. tçikket, évi május hó 29-én, pénteken. de onnan egyszerre átugrik a 1870-es évekre, tovább megy és ugy vonja le a tanulságot. (Várnai Dániel : Kállay szerint Grünwald kótyagos történetíró volt? 7™ Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát Acsády?) Én nem bánom, akár Acsády, akár nem, de ha arról a történelmi osztályról beszélünk s nem nézzük meg az 1848-as idők előtti nagy emberek korszakát, akkor erről nyugodtan, higgadtan nem lehet beszélni. Mert hát mi is volt az a történelmi középosztály? Itt van előttem, ma élő egyik legnagyobb történetírónk munkája. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Ki az?) Szegfű Gyula ! (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mindjárt sejtettük !) Ő a »Három nemzedék« cimü munkájában arról értekezik (Propper Sándor : Mit irt Rákócziról? — Reisinger Ferenc : Nem nagyon rég agyon akarták verni !), hogy a nyugati nagy eszmék átplántálását végezhette-e ebben az országban más, mint a történelmi középosztály és ezzel kapcsolatban egyúttal keresi, vizsgálja azt, vájjon ki volt ez a történelmi osztály? (Propper Sándor : Jó, a mór megtette kötelességét, a mór mehet ! — Nagy zaj a jobboldalon. — Ivády Béla : Jellemző ez a kinyilatkoztatás ! — Zaj. — Szomjas Gusztáv : Szóval, jöjjön a zsidó ! Kinyílt a szemük ! — Propper Sándor : Halásznak szabad Móricnak lenni? — Szeder Ferenc : Éppen Móric beszél ! — Zaj.) De másra hivatkozom, Fényes Elekre hivatkozom. (Szakács Andor : Az már igen !) Fényes Elek szerint 1840-ben Magyarország területének összes lakossága — kereken mondom — tizenkét és fél millió volt. Ebből leszámítva az erdélyi másfél milliót — mert hiszen csak 1848-ban egyesültünk — marad az Erdély nélküli Magyarországra kereken 11 millió lakos. E 11 millió közül nemes volt lélekszám szerint 545.000, városi polgár volt körülbelül 575.000, tehát valamivel több, mint nemes. Ebből a két osztályból kellett a rendi Magyarországon kikerülnie annak, amit ugy nevezünk, hogy történelmi középosztály. (Várnai Dániel : Fényes Elek maga is bizonytalannak nyilvánítja adatait !) Én Fényes Elekre hivatkozom, mert látom, hogy Szekfü miatt nyughatatlanok. (Halljuk ! a baloldalon.) Ugyanakkor, amikor a nemesség száma ugy aranylott az ország lakossainak összes számához, mint 1 : 20-hoz, vagyis minden huszadik magyar ember nemes volt, ugyanakkor Csehországban minden 580 lélekre esett egy nemes ember, a velencei, lombardiai síkságon csak minden 300-ik volt nemes és bár a galiciai, lengyel nemesség igen nagy volt, ott is csak körülbelül^O emberre esett egy nemes. A magyar nemzet nevében ennek a nemesi osztálynak nagykorú képviselői gyakorolták a törvényhozást. (Ugy van ! Ugy van a jobboldalon.) Ugyanakkor tehát, amikor Magyarországon a választók száma — mondjuk így — 136.000 volt. Franciaországban 30 millió lakos közül csak 94.000 birt szavazati joggal és csak az 1831-ik júliusi alkotmány után emelkedett fel ez a létszám 188.000-re. A magyar rendi alkotmány tehát ilyen nagy rétegnek adta meg, hogy a nemzet nevében a jogokat gyakorolja, ugyanakkor, amikor a demokratikus Franciaország "sokkal szűkebb jogokat adott. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha látom, hogy ki volt az a magyar történelmi osztály, ha nézem, hogy mit mondott itt Kállay Tibor, megint csak azon kell gondolkoznom, hogy mi mondathatta Várnai képviselőtársammal ezt, amit én a magam részéről nagyon súlyosnak tartok. Kénytelen vagyok belemenni az ő gondolkozásába. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mondhatta elsősorban, mondjuk a fővárosi választás fölötti diadalérzet. Ez lehetséges. (Várnai Dániel : Ezek mind feltevések ! Én megmondom, ha akarja a t. képviselő ur 1) Az én gondolkozásomat a képviselő