Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. 25 műselymet viszem ki feldolgozva, akkor a magyar ipar kap megélhetést. Ez már a második eset Vasmegyében, ahol pedig szükségünk van bizonyos iparosodásra, mert a mezőgazdasági lakosság körében hála Istennek, nem ritka a 8—10—12 gyermekes család s ezek a földön nem tudnak elhelyezkedni. Ezért látok én végzetes katasztrófát abban, ha a gyárat be kell szüntetni. Azáltal, t. i., hogy óriási felárat kell fizetnie a magyar iparnak a szeszért, melyet a magyar gyárral versenyző külföldi gyár olcsóbban kaphat meg, a magyar gyár teljesen versenyképtelenné válik és előáll az a helyzet, hogy a külföldiek, akik ezt a gyárat megalapították — egy belga gyár, amely a háború alatt a nemzet védelmét szolgálta, municiógyár volt, s ma is ugyanazokkal a gépekkel dolgozik —, be fogják szüntetni az üzemet, a gyárat le fogják szerelni és 1400 ember földönfutóvá válik. Ezeknek az embereknek pedig adtunk házhelyet, elkezdtek ott építkezni, amely építkezést sóba többé befejezni nem fogják tudni. Nem akarom a dolgot tovább húzni. Azt hiszem, egészen világos, hogy a szeszkartell érdekeinek meg kell hátrálniok 1400 magyar ember érdekei elől. (ügy van! Ugy van!) Én igazságos akarok lenni. Kívánom, hogy szeszgyáraink is reuzáljanak, s hogy a mezőgazdasági termelésünkre oly nagyfontossággal biré» szesztermelés szintén emelkedjék. Tudom azonban, hogy a szeszkartell óriási nagy jövedelmét, amely a felárakból áll elő, nem élvezik teljes mértékben maguk a termelők, hanem ez a kartell jövedelme, amelyet nézetem szerint mégis ugy kellene irányítani, hogy ezáltal az ország termelési rendje, az ipar prosperitása, a munkásság megélhetése és a mezőgazdaság- is niéltányoltassanak. (Zsirkay János: Ki az elnöke a kartellnek'? — Zaj.) Én tehát be akarok világítani a kartellek árpolitikájába. (Halljuk! Halljuk!) Bejelentem, hogy amennyiben ezen interpellációm nyomán nem biztosíttatik az, hogy a sárvári műselyemgyár üzemét megszüntetni ne legyen kénytelen, második számú inditványnyal fogok jönni és követelni fogom a kormánytól, hogy a szeszkartell egész számítási rendszerét parlamentáris bizottság vizsgálja felül. (Élénk helyeslés a johh- és baloldalon. — Taps a baloldalon. — Szabó István (sokorópátkai) : Minden a kartelé ! — Elnök csenget. — Csik József: Azt mondják, hogy nincs kommunizmus!) Én nem akarok kommuiiizálni. Ha ez a parlamenti bizottság meg fogja állapítani, hogy a szeszkartel számitásai helyesek, alávetem magiamat ennek a megállapításnak. (Zaj a középen. — Nánássy Andor közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon); Huszár Károly: Én illetékes helyen informálódtam. A kormánynak kötelessége, hogy — ha meg vagyok tévesztve, tudom, hogy ez nem áll — ezekről a dolgokról teljesen informálna az országot. Eddig azonban Magyarországon mindig az volt a divat, hogy, ha itt, a Házban egy képviselő szóvá tett valamit és felszólalása bármiféle tekintetben anyagilag érintette a Ház egy tagját, az illető képviselő soha az őt anyagilag érdeklő kérdésben személyesen előtérbe nem lépett. (Lendvai István: Volt ilyen erkölcsi felfogás is Magyarországon. — Zaj.) Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak megengedni, hogy beszéljek, > T APLÓ XXXII, Én az egész dolgot csak azért hoztam fel, mert segíteni akarok 1400 családon, és a többi családokon is, akik mind a selyemgyárban végzett munkájukból élnek azon a vidéken. Ha ezt elértem, akkor teljesen meg vagyok nyugtatva. Ha azonban ezt nem tudom elérni, akkor — azt hiszem — ott olyan szociális katasztrófa fog bekövetkezni, amely nemcsak pénzügyi szempontból, hanem rendészeti szempontból is előre veti árnyékát. A mostani időkben pedig ilyen tűzfészket teremteni sehol sem szabad. Mindennek megvan a maga létjogosultsága. Nem vonom még azt sem kétségbe, hogy bizonyos tekintetben a mostani időben még egy kartelnek is van létjogosultsága, de annak a kartelnek erkölcsi alapokon kell működnie és számolnia kell minden időben az ország teherviselő képességével, a magyar ipar versenyképességével és a magyar iparban alkalmazott munkásosztály fontos kenyérérdekeivel, amelyek most legjobban vannak veszélyeztetve. Számitok arra és kérem elsősorban a kereskedelemügyi minister urat, akire a magyar ipar érdekeinek megvédelmezése tartozik, azonkívül a pénzügyminister urat és a népjóléti minister urat is, legyenek szivesek gondot fordítani arra, hogy Vas megyében immár másodszor meg ne történhessék az, hogy ezekben a gazdaságilag nehéz időkben ilyen nagyszámú munkás kenyerétől, exiszteiiciájától megfosztassák. (Helyeslés a baloldalon). Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A gazdasági kérdéseket egyáltalában nem tartom olyanoknak, amelyeket szenvedélylyel és túlfűtött politikai buzgalommal kell felfogni. Mikor egy kérdést felvetek a gazdasági élet köréből, csak akkor járok helyes utón, ha annak a kérdésnek minden részletét ismerem és akkor állapítom meg következtetéseimet is. Ha azt az interpellációt, amelyet most hallottam, elemeire kezdem bontani, elsősorban meg kell állapitanom azt, hogy ebben az esetben még a kartel fogalma sincs helyesen megállapítva. j (Huszár Károly: A szeszértékesitő!) Mert nem I arról van szó, hogy olyan kartellel állunk szemj ben, amilyent rendszerint, megalakít a gazdaI sági élet, hanem olyan kartellel, amelyet az i egész magyar szeszipar érdekében kellett megteremteni és ha ezt a kartelt annakidején törvényesen meg nem teremtik, ma az egész mezőgazdasági és ipari szesztermelés tönkremenne. Joggal kérdem tehát, lehet-e feláldozni az ország egész mezőgazdaságát tisztán ilyen egyoldalú szempontoknak'? (Huszár Károly: Azt én nem kívánom!) Csak arra akarok utalni, hogy ebben a kartelben mi érvényesült. .Tényleg érvényesült a nehéz viszonyok megismerése, ennek alapján — lehet mondani — a termelés szabályozása, az árak megfelelő megállapítása, de ami a leglényegesebb, amire rá akarok utalni és amiben — sajnos — nem tudtunk továbbmenni a^többi karteleknél, megvan a legteljesebb állami ellenőrzés, mert itt minden teljes állami ellenőrzés mellett történik. Méltóztassék elhinni és megnyugodni abban is, hogy a kormány az egész vonalon teljesiti kötelességét és nem áll az, hogy túlságos, s nem indokolt jövedelmek alakulnának ki; nem áll az sem, hogy egyoldalú, kapzsi politika folyik ebben a kérdésben. Nem akarok most túlságosan belemenni ennek a kérdésnek fejtegetésébe, csak azt kérem, méltóztassanak egy kissé végignézni a szeszipar helyzetét. Hiszen mi a tényleges szituáció ezidőszerint? Egész Európában elég 4
