Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

300 A nemzetgyűlés 118. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. néppel lehet csinálni. A népre lehet támaszkodni és csak az a jó politika, amely a népre támaszkodik. De nincs is okunk elzárkózni e törekvés ellen. Hát félünk mi a néptől? Kell nekünk olyan törvényt alkotni, amely épen a keresztény tömegek ezreit kirekeszti a jogokból! Ha alaposan megnézzük, hogy kik azok, akik e törvényjavaslat alapján a választói jogosultságból kimaradnak, azt hiszem, csak arra a meggyőződésre juthatunk, hogy ezek majdnem mind keresztények, olyanok, akik a keresztény politikának sietnének támogatására, annak állanának szolgálatára. Mi tehát igenis nyíltan és épen a keresztény politika szempontjából vagyunk hivei az általános választójognak, épen keresztény szempontból vagyunk hivei a jogkiterjesztésnek, mégpedig az egész vonalon, megkülönböztetés nélkül a tekintetben, hogy nőről vagy férfiről van szó. Aki mást vall, aki el akar zárkózni a nép elől, aki ki akarja rekeszteni a néptömegeket a választójogból, az nem akar őszintén és komolyan szociális politikát. Aki fél a néptől, annak nem tiszta a lelkiismerete. Mert ha tiszta volna a lelkiismerete, ha azzal a szándékkal jönne^ a törvényhozásba, hogy minden erejét megfeszíti, hogy a nép érdekeinek legyen szószólója, akkor nem kellene attól félnie. A népnek, a tömegnek érzéke nagyon finom, az hamar megtudja, hogy becsületesen szolgáljuk-e érdekeit, és ha ezt meglátja, akkor a nép, a tömeg hálás is nekünk ezért. Ne a kanapét dobjuk ki tehát a politikából, mert ezzel nem oldjuk meg a kérdést, hanem lelkiismeretesen és őszintén akarjunk keresztény politikát csinálni. Ha ezt tesszük, akkor az a nép, amelyről szó van, amelyet a becsületes keresztény politika előnyösen fog érinteni, velünk lesz. Akkor mi leszünk a nép vezetői, a mi intelligenciánk lesz szellemi vezére a népnek, mert a nép szívesen fog követni. Azzal, hogy elzárkózunk a jogok kiterjesztése elől, nem nyerjük meg a tömegek bizalmát, hanem szorgalmas, becsületes, fáradtságos munka árán, népszeretettel fogjuk megnyerni. Ha valaki az előbbi utat, a kényelmesebbet választja, azt, hogy papirvárakkal védekezzék a nép ellen, akkor felfogásom szerint előbb-utóbb i]gy is utóiéri a végzet. Mi f nem akarjuk ezt és épen azért a jogkiterjesztésnek vagyunk hivei. De hivei vagyunk a jogkiterjesztésnek egyéb szempontokból is. Hiszen, hogy csak egyet emlitsek a sok közül, hányj szór beszéltünk arról a szerencsétlen és eléggé el nem Ítélhető felfogásról, amely a megszállott területeken lakó magyarságot érinti, hogy a hatalmi mámorban úszó kis- és nagyentente együttvéve nem adott* módot arra, hogy a nép a maga önrendelkezési jogával élve, szabja meg, hogy hova tartozzék. Mi itt, ebben a teremben az ország különböző részéből követeltük és követeljük most is, hogy a megszállott terület lakosságának hagyják meg az önrendelkezési jogot. Rendeljenek el népszavazást, hogy hova akarnak tartozni. Hát ami jó a megszállott terület lakosságának, azt nem vonhatjuk el csonka Magyarország lakosságától sem. Csonka Magyarország lakosságának is biztosítani kell az önrendelkezési jogát, Ö rendelkezzék afelett, hogy igenis, milyen legyen a politikai irány, az ő akarata érvényesüljön, hogy kik legyenek ennek a törvényhozásnak tagjai, s hogy milyen irány uralja potlitikai életünket. Ezt az önrendelkezési jogot biztosítani kell a magyar népnek, s aki ezt az önrendelkezési jogot a magyar néptől megrvonja» az nem tesz jó szolgálatot az irredenta gondolatnak, a magyar ügynek sem. Ha tehát keresztény szempontból nézem a választójogi törvényjavaslatot, akkor is nyugodt lélekkel állok továbbra is a jogkiterjesztésnek szolgálatában, mert meggyőződésem, hogy ezzel épen a keresztény politikát szolgálom. Bethlen István gróf niinisterelnök ur nagyon sok tekintetben Tisza István példáját köveü. Tisza István nem akart általános választójogot; tessék elolvasni a munkáit, választójogi írásait, nyíltan» és elég durván megmondta, hogy ő általános választójogot nem akar,^ azért, mert egyrészt a, klerikálisoktól, másrészt a szociáldemokratáktól fél. Tisza István ezt tehette,^ de Bethlen István gróf az állítólagos keresztény kormánynak feje és elnöke, neki tehát nem lehet félnie az u. n. klerikalizmustól, ő nem félhet a keresztény politika érvényesítésétől, a keresztény politika megerősödésétől, ha komolyan és őszintén akar keresztény politikát. Hiszen ő világosan látja a helyzetet. A választójogi bizottságban elárulta, hogy világosan látja a helyzetet, amikor egész Európa átalakulásáról beszélt és számokkal bizonyította, s kimutatta azt a mindenki által ismert tényt, hogy az egész vonalon két irányban indult meg a politikai élet eltolódása. Az egyik oldal a nemzeti keresztény iránvzat felé megy, a másik oldal pedig a nemzetközi ateista felfogást teszi magáévá. Nincs egy harmadik választás, nincs egy harmadik ut. Választani kell a kettő közül: vagy az eírvikhez, vagy a másikhoz állunk. r Bethlen István mutatta ki nekünk, hogy ez egész Európában igy van. Bethlennek csak egv hibája van; ő jól látja a dolgot, de a konzekvenciákat nem vonja le jól, Ö tudja, hogy tényleg ebben a két irányban halad a politika, tudja, hogy ez a jövő zenéje, hogy ez elől elzárkózni nem lehet és mégis erőlteti a dolgot, mégis liberális pártokat akar élesztgetni, minden áron a középutra akarja terelni magát a politikát és saját pártját. Pedig ő maga is láthatta, maga is bizonyította,, hogy nincs középút, hanem választani kell a bal, vagy jobboldal politikája között. Hogy ez igy van és főképen, hogy igy lesz Magyarországon is. arra nagyon fényesen rábizonyított a legutóbbi fővárosi választás; (Halljuk! Halljuk!) A fővárosi választás bebizonyította, hogy itt minden erőlködés hiábavaló. Nem lehet külön középut-politikát csinálni egyszerűen azzal a gondolattal, hogy itt vagyok én, jövök én, a kormány megbízottja,, s mindenkit szívesen látok. Ez nem program, ez nem olyan valami, amiért a polgárság siessen körülvenni azt a valakit, aki ezzel a jelszóval jön a városi politikai életbe. Hiábavaló volt minden ehhez hasonló igyekezet, hiábavaló volt az erőszak, hiábavalók voltak az ajánlások ezeréi, a szavazatszám sokkal kevesebb lett, mint amennyi volt az ajánlás. A polgárság döntött Egyik része az egyik oldalra, a másik része a másik oldalra állott. Az egyik rész választotta nyíltan, becsületesen az egészen kimondott keresztény politikát, a nemzeti törekvést, a magántulagdon alapján álló politikai törekvést, a becsületes szociálpolitikát, a másik pedig választotta a nemzetközi ateista, materialista alapon álló zsidókkal és szociáldemokratákkai összefogott egyesitett politikát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nincs más választás t. Nemzetgyűlés, és akik középen akartaik járni, azok megfogyatkoztak, magukra maradtak. (Batitz Gyula: Mit tagadjátok a nemzetköziségteketl —