Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. é Esztergályos János: A magántulajdon szent­ség-érői is lehetne beszélni!) É]>en Bethlen István gróf szavaival élek, én is az ő felfogását tükrözöm vissza, amikor azt mondom, hogy ez a jövő zenéje, a jövő ki­alakulása, tessék tehát a kettő között válasz­tani. Nekünk nincs okunk félni, mert hiszen épen 1 a fővárosi választás beigazolta, hogy ha mi becsületesen dolgozunk, akkor a polgárság mellettünk foglal állást. És most válaszolok dabasi Halász Mórié képviselő urnák, amikor a fővárosi választás­sal kapcsolatban kimutatom, hogy vájjon mennyiben jogosult az a nagy zaj, az a nagy győzelmi hang, melyet épen a demokrata blokk részéről hallottunk a választások után. Ha ennek a választásnak eredményét az 1920-as választással állitjuk szembe, amikor a blokk jelöltjei nem vettek részt a választáson, akkor igenis, győzelmet jelent. De ha akármilyen egyéb választással állítom szembe, amikor már resztvettek a harcban az ellenfelek is, akkor ez egyáltalában nem mondható győzelemnek az ő javukra. Mivel hasonlitsain egybe a mostani válasz­tást? Nem tehetek egyebet, mint az 1922-es sta­tisztikát^ veszem elő. Méltóztassanak eat a né­hány számot figyelni, vájjon ez mit eredmé­nyez, vájjon beszélhetnek-e győzelemről a túlsó oldalon, nem mondhatjuk-e teljes joggal mi, keresztéiiypártiak, hogy a főváros közönsége a kereszténypártnak adott igazat, a keresztény­párt számos szavazatot nyert az 1922-es válasz­tással szemben. 1922-ben a szociáldemokrata pártra leadtak 107.932 szavazatot, a liberálisokra 51.423-at, a függetlenségi pártra 1595-öt, a gazdasági pártra — tehát kimondottan liberálispártra, méltóztatnak erre a pártra emlékezni — 2511-et. Összesen 1 tehát, ha ezt a négy pártot veszem egybe, amelyről az a világos meggyőződés, hogy egyedül a blokkhoz tartozhatott, errei a négy pártra 1922-ben 163.461 szavazat esett. (Hegy­megi-Kiss Pál: Hány választó volt?) Mingyárt sorra kerül. A kereszténypárthoz sorolom a Wolff-pártot, az Andrássy-pártot, a keresztény­szocialista pártot, a Friedrich-féle frakciót» s a Honvédelmi pártot is. Több párt nem Volt. Szívesen veszem ezeket is a kereszténypártok számlájára, bár egyik-másikat áttolhatnám esetleg a liberális pártokhoz, ha nem is a pártot, de a választókat. Ezek az adatok azt mutatják, hogy külön a Wolff-párt kapott 49.921, az Andrássy-párt 25.000 — kerek számokat mon­dok —, a keresztényszocialistapárt 12.400, a Friedrieh-párt 2573, a honvédelmi párt 1985 szavazatot. Összesen kaptak tehát ezek a ke­reszténypártok 92.168 szavazatot a baloldali 163.461 szavazattal szemben. Vagyis a balolda­lon sorakozott pártok kapták az összes leadott szavazatoknak — és ez a lényeges — 64% -át, a kereszténypártok, a jobboldalon sorakozottak pedig összesen elvitték a szavazatok 36%-át. Most pedig nézzük a legutóbbi választást. (Malasits Géza: A listából hányat hagytak ki, azt mondja meg!) Erről ne beszéljünk. Legyen nyugodt a képviselő ur, azok között, akiket ki­hagytak, keresztény legalább olyan sok volt, mint szociáldemokrata. Én tudom, mert hozzám nagyon sok panasz érkezett ebben az ügybem A mostani választáson a keresztény községi polsrári pártra 80.616 szavazatt esett, ide sorozom a Ripka-pártot is, mert elfogadják, hogy a Ripka-párt nem vitt el zsidó szavazatot, a zsi­dók nem szavaztak reá, csakis a keresztények. (Nánássy Andor: Titkos volt a szavazás! A évi május hó 28-án, csütörtökön. 301 Ripka-párt nyíltan hirdette, hogy keresztény párt.) Ugy is van. Én Ripkát elsőrendű keresz­tény politikusnak tartom, én nagyon szeret­ném, ha sok olyan vallásos katholikns hivő lenne, mint ő. (Malasits Géza: Freudiger Mózes volt a f őkortese. — Zaj.) Ez a két párt együtte­sen kapott most 99.814 szavazatot. Ezzel szem­ben a blokk kapott 113.551 szavazatot. Most ha ehhez hozzáveszem a szabadelvüpártot 4290 szavazattal, s hozzáveszem a liberálispártot 1317 szavazattal, akkor; a baloldali pártok kap­tak összesen 119.158 szavazatot. A két keresz­ténypárt elvitte a szavazatok 45-6%-át, a balol­dali pártok pedig a szavazatok 54:4%-át. 1922-bein a balodali párt 64% -ot vitt el, most pe­dig 54'4%'Ot, tehát vesztett 9-6%-ot. Számok ezek, és nem hiszem, hogy valaki le tudja tagadni, vagy meg tudja cáfolni. A ke­reszténypárt a 36%-kai szemben most a szava­zatoknak 45-6%-át vitte el, tehát nyert 10-4%-ot, mig* a baloldali pártok ismételten vesztettek 9'6%-ot. Most kérdezem, hol van hát az a nagy győzelem? (Esztergályos János: Önök nyertek, mi pedig győztünk. — Zaj.) Mi nem reméltük azt, hogy Budapest egy­szerre kereszténnyé lesz, de ha szembeállítom — most újból hangsúlyozom — a mostani ered­ményt a másik választással, ahol egyenlő fegy­verekkel vettük fel a harcot, akkor itt a keresz­ténypárt javára nagy haladás van. Én nagyon kivánom — képviselő urak azt hiszem nem­' óhajtják —, hogy ez a haladás igy menjen to­vább. Menjen ez igy még néhány esztendeig s akkor azt fogom kérdezni, hol van az a hires többsége a baloldali pártoknak? Hogy ez meglegyen, ahhoz kell hogy be­csületes, komoly szociális politikát csináljunk. Ezzel csak azt akartam: bizonyítani, hogy a néppel lehet kormányozni, nem kell nekünk félnünk az általános választójog-tói, mert ez nem okozhat nekünk veszedelmet, nemi lehet ez keresztény szempontból veszedelmes, mert, igenis, ha becsületes politikát csinálunk, előbb­utóbb a nép nekünk fog igazat adni. Épen azért, mert kevés idő áll még rendel­kezésemre, csak néhány rövid megjegyzést te­szek magára a törvényjavaslatra vonatkozólag. Mi tehát akarjuk a jogkiterjesztést. Mi nem tartjuk elfogadhatónak és nem fogadhat­juk el azt, hogy a férfiaknál négy, a nőknél hat elemi iskola elvégzéséhez kössék a választójo­got; nem pedig • azért, mert igy sok ember el­esik a választójog-tói — ez az egyik szempont —, hanem azért sémi, mert az igazolás is lehetet­len. Nevetséges az indokolásnak idevonatkozó része, amely azt mondja, hogy az irni-olvasni tudás igazolása ugyanis a tapasztalat szerint nehézségekkel jár és bonyolult, költséges szer­vezet igénybevételét teszi szükségessé, ellenben az elemi iskolai végzettség könnyen kimutat­ható. (Farkas István: Fából vaskarika!) Ezt nem volna szabad bevenni az indoko­lásba, mert mindenki tudja, hogy az irni-ol­vasni tudást nagyon könnyen tudom, igazolni, ellenben az elemi iskolai bizonyitvány beszer­zése, különösen csonka Magyarországon, nagy gondot és nehézséget okoz, sőt sok esetben egyenesen lehetetlen. Épen azért kivánatosnak tartom tehát, hogy az irni-olvasni tudáshoz köttessék a választójog a négy, illetőleg hat elemi iskola helyett, épen az előbb emiitett okoknál fogva, mert az egyrészt könnyen iga­zolható, másrészt pedig azért, mert igy azokat, akiket a javaslat kizárna az alkotmány sáncai­ból, szinten befogadhatjuk oda. Felfogásom szerint nem szabad különbséget -K"

Next

/
Thumbnails
Contents