Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. 299 részét. Ha tehát ezeket a bevételeket, mint adókat tekintem, akkor ezeknek vagyoni cenzus alapján is választójogot kellene biztosítani. Felfogásom tehát az, hogy itt hátrafelé, visszamenés van a történelemben, márpedig visszamenés a választójog és a közjog terén nem maradhat el megbosszulatlanul. Én magam is csatlakozom azokhoz, akik óva intik a nemzetgyűlést és a kormányt attól, hogy alkalmat adjon az ilyen megbosszulásokra, hogy ezek az igazságtalanságok valamilyen meg nem engedett formában megtoroltassanak. Le kell tehát vonni ezeknek az időknek tanulságait, le kell vonni az 1913-tól napjainkig elkövetkezett nagy események tanulságait; és ha ebekről nem feledkezünk meg, hanem figyelemmel kisérjük őket, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a háború alatt és a háború után is egészen napjainkig népünk óriási áldozatokat hozott. Óriási áldozatkészséget tanusitottak az emberek az egész vonalon. Nem beszélek azokról a földmivelő emberekről, azokról a gyári munkásokról, nőkről, akik egymásután vették át a szerszámot a hadbavonultak kezéből azért, hogy itt a gazdasági élet folyamatosságát bizositsák. Beszélhetnék, de nem kell beszélnem arról a hősi magatartásról, arról a nagy áldozatkészségről, amelyet a nemzet fiai a különböző harctereken, idegen földön az ellenséggel szemben tanusitottak. Ezek az emberek nem maradhatnak jog nélkül, ezek feltétlenül nagy hatással vannak azokra, akik életben maradtak; nagy hatással vannak népünkre. Ez az áldozatkészség, ez a hatalmas munkateljesitmény, amelyet e nemzet fiai az elmúlt katasztrofális időkben kifejtettek, ez a nagy hatalmas teljesítmény nagy önállóságra is nevelte az egyszerű embereket. (Az elnöki széket Huszár•, Károly foalatta el.) Asszonyok, akik soha nem törődtek a közélettel, politikával, avval, hogy mi történik a törvényhozásban; emberek, akiknek mindez közömbös volt, ma már az elmúlt idők folyamányaképen annyi önállóságra, olyan politikai érettségre, olyan komolyságra tettek szert, anynyi érdeklődést tanúsítanak e kérdések iránt, hogy nem nézhetik közömbösen, ha őket ugy, mint a múltban, a jövőben is kirekesztjük az alkotmány sáncaiból. Mert érzik a jogosultságot, épen a tüzpróba tanította meg őket arra, hogy megérezzék annak jogosultságát, hogy nekik joguk van beleszólni a politikai életbe, közvetlenül hozzászólni a törvényhozás munkájához. Ez természetes is, s ezt a jogot tőlük elkonfiskálni, elvenni, nem okos., de nem is indokolt. n Ma már tudja a nép — erre is az elmúlt idők tanították meg —, hogy nem lehet nélküle kormányozni, nem lehet nélküle politikát csinálni, s hogy neki beleszólást kell biztosítani a^ politikai életbe és a törvényhozás munkájába. És nekik érdekük, hogy ez a beleszólási jog számukra biztosítva legyen, mert a törvényhozás munkája végeredményben nem vonatkoztatható el magától a néptől. Ha törvényeket hozunk, a népnek hozzuk. A törvények kötelezettségei a népre lehetnek elsősorban károsak vagy hasznosak, aszerint, hogy milyenek ezek a törvények. A népnek ez az érdeklődése a közügyek iránt tehát helyes is. Megvan ez a közérdeklődés és épen mert megvan, alkalmat kell adni arra, hogy az alkotmány sáncain belül teljesítsék ezt a kötelezettségüket és éljenek ezzel a joggal, ne pedig kívülről, hogy izgató momentumok maradjanak meg. (Halász Móric: A fővárosi választás mást mutat!) Mingyárt fogok erről beszélni és akkor, azt hiszem, képviselőtársam — ismerve tárgyilagos felfogását — igazat fog nekem adni abban, hogy a fővárosi választás is e felfogás mellett szól, a fővárosi választás is lecke lehet nekünk, hogy ezen az utón kell haladnunk. Ha magát a választójogi törvényjavaslatot bírálom, ennél — felfogásom szerint — nem szabad más szempontnak érvényesülni, mint egyedül annak, vájjon milyen módon és milyen eszközökkel tudjuk a nép igazi akaratát megnyilvánítani. Az előttem szóló képviselő urak egyik-másika más szempontból birálta ezt a kérdést. Voltak olyanok, akik egészen nyíltan bevallották, hogy olyan választójogi törvényjavaslatot akarnak, amely nekik, illetve annak a pártnak biztosítja az uralmat, amelyhez ők tartoznak. Voltak képviselők, akik egészen nyíltan bevallották, hogy olyan törvényt akarnak, amely egyes pártokat kizár annak lehetőségéből, hogy azok a nép akaratának szabad megnyilatkozása folytán nagyobbszámu mandátumra tehessenek szert. Voltak olyanok is, akik ezt a felfogásukat tetszetős jelszavakba burkolták. Ezek közül egyesek nemzeti érdekekre hivatkoztak, mások guvernementális érdekeket hangoztattak; vannak, akik hazafias frázisokba burkolták ebbeli felfogásukat. Az én felfogásom az, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál ezek a szempontok nem lehetnek mérvadók. Nem nézhetem azt, vájjon ez a törvényjavaslat a keresztényszocialista párt szempontjából mit Jelent. Nem nézhetik az urak azt, hogy mit jelent az egységespárt szempontjából. Csak egyet nézhetnek, hoo-y igazságos-e ez a törvényjavaslat, hogy méltányos-e, hogy szolgálja-e azt a célt, amelyet p~y választójogi törvényjavaslatnak szolgálnia kell, vagyis lehetővé teszi-e azt, hogy ebben az országban a becsületes dolgozó nép, a társadalomnak hasznos tagjai a szabad akaratukat megnyilvánítsák, felfogásukat kellő módon és formában kifejezésre juttassák. Ez a szempont kell hogy mérvadó legyen. Mégis engedtessék meg nekem, hogy én is abba a hibába essem, hogy bíráljam ezt a törvényjavaslatot abból a szempontból is, vájjon keresztény szempontból kielégitő-e, igen vagy nem. Teszem ezt azért, mert már azt a szemrehányást kaptam: hogy lehet az, hogy mi keresztényszocialisták általános,, titkos választójogot akarunk; hogy lehet az, hogy mi a szociáldemokrata párttal együtt ilyen törekvésekért sikra szállunk, hiszen ha ez megvalósul, akkor nem a keresztény szempontok fognak felülkerekedni, nem a keresztény politika fog érvényre jutni, hanem a szociáldemokraták fognak megerősödni. Én a keresztény politikának vagyok hive, annak szolgája vagyok meggyőződésből, mert az a hitem, hogy egyedül ez a uolitika, a keresztény erkölcsi felfogás az, amelyre társadalmat építeni lehet, és az a felfogásom, hogy mihelyt a keresztény erkölcsöket a politikai életből kiküszöböljük, a társadalom homokra épített valami, amely rombadől, és ezért vagyunk nyiltan és őszintén pártunk nevében^ és minden ténykedésünkben az igazi keresztény ffor" 31 ^ szószólói és szolgái. Ennélfogva nem volna nekem sem közömbös, hogy olyan törvényjavaslat alkotását sürgessem, amely talán épen a keresztény gondolatnak ártana és a keresztény politikát tenné lehetetlenné. < De épen azért, mert az igazi keresztény politikának vagyok hive, vallom ezt a felfogást, mert az igazi keresztény politika nem épülhet homokra, mert igazi keresztény politikát csak a NAPLÓ 4,0.
