Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

282 Â nemzetgyűlés 418. ülése 1925. éví május hó 28-án, csütörtökön. litjuk a tett Ígéretekkel, ugy látjuk, hogy hiányzik a keae is, lába is, alaposan megamputálták, amikor idehozták, szóval becsapták a választópolgárokat azok, akik a választások alkalmával általános, egyenlő és titkos választójogot Ígértek, de idekerülvén, az általános, egyenlő és titkos választójognak ezt a torzszülöttjét minden lehető és lehetetlen érv felsorakoztatásával akarják igazolni. De nemcsak azok vannak kínos helyzetben, akik az általános, egyenlő és titkos választójog híveinek vallották magukat és most arra fanyalodnak, hogy ezt a választójogi javaslatot védelmezzék, hanem _ lehetetlen helyzetbe kerül sokszor a választójogi bizottság is, amikor véleményével együtt ezt a törvényjavaslatot előterjeszti. Megértem, hogy igaz ügyet könnyű védelmezni és megértem, hogy meglehetős tojástáncot kell járniuk ugy az egyes képviselőtársaimnak, mint a törvényjavaslatot tárgyaló bizottságnak is, amikor előhozza ezt a jelentést, mert mig egyrészt kifelé a legszélesebb demokráciáról beszél, addig mi itt, a számok megvilágitásánál látjuk, hogy amit ma, 1925-ben, végigtekintve egész Európán, demokráciának tekintünk, annak csak karrikaturái az ebben a javaslatban kifejezésre juttatott elvek. Épen ezért jár tojástáncot a relatív, az elfogadott igazság körül ugy a törvényjavaslat, mint az indokolása Mégis kiragadok az indokolásból egy momentumot, amelynek megállapítása felfogásom szerint helyes, és elindulva ezen, akarom bizonyítani választójogi álláspontom igazságát és azokkal a felszólalásokkal szemben, amelyeket különösen kisgazdaképviselőtársaim hangoztattak, rá akarok mutatni arra, hogy nincs igazuk, tévednek — jóllehet ez a tévedés jóhiszemű —, amikor a választójog kérdését abban a beállításban hozzák ide és pertraktálják, hogy nemzeti veszedelmet jelent, ha a széleskörű általános, egyenlő és titkos választójogot hozzuk be; rá akarok mutatni, hogy tévednek, amikor ilyen szarvas okoskodásokat állítanak szembe az általános, egyenlő és titkos választójoggal, hogy eddig elfoglalt álláspontjuk megváltoztatását valami formában igazolják. Előre is kijelentem, mielőtt a kérdés taglalásába bocsátkoznék, hogy én az általános, egyenlő és titkos választójognak vagyok a hive — az pártunknak minden egyes tagja is — az arányos képviseleti rendszer alapján. Mégis, amikor előveszem ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, egy részletet kiragadva belőle, azt mondom: a javaslat indokolásának igaza van, amikor azt mondja — amit itt már újra és ismételten felsorakoztattak felszólalt egyes képviselőtársaim, de amit én más szempontból akarok megnézni —, hogy „mindenki tudja s ha nem tudja, hát érzi, hogy a kulturális és gazdasági kérdések helyes törvényi szabályozása végeredményben az egyén boldogulását jelenti." Tökéletesen igaz az, de én állítom, hogy ezzel szemben azt is tudja és érzi ma már mindenki — és ezt a tudást, ezt az érzést a falu lakosságától sem lehet elvitatni —, hogy sorsa nagymértékben függ attól, hogy milyen választójoga van, van-e egyáltalában választójoga, befolyhat-e szavazatával a törvényhozásra, vagy milyen formában folyhat be szavazatával a törvényalkotásokra. Ma már mindenki tudja ott lent a perifériákon is, hogy a földbirtokreform becsületes megoldása összefügg a választójoggal és a választójog mikéntjével; tudják azt, hogy sok függ attól, kinek milyen választójoga van, a tekintetben, hogy hozzá tudnak-e jutni ennek az országnak egy rögéhez azok, akik ezer esztendőn keresztül vérükkel és verejtékükkel munkálták ennek az orsízágnak a rögeit, hogy ezeknek a jobbágyivadékoknak, tehát a magyarság színe-javának széles rétege, a magyar parasztság, a föld tulajdonjogán keresztül hazát talál-e magának ebben az országban. Tudják, érzik, hogy azok az ázsiai állapotok, amelyek künn a falvakban évszázadosak s amelyeket minden kulturembernek és haladui vágyó embernek meg kell látnia — a járhatatlan utak, a csatornahálózatok kiépitetlensége —, szoros összefüggésben vannak azzal, milyen választójoga van annak a rétegnek, amelyet ezek a bajok, ezek a betegségek közvetlenül érintenek, s jól tudják, milyen befolyásuk lehet a törvényhozásra, a tekintetben, hogy ezek megváltozzanak. De tudják és érzik azt is, hogy elsősorban attól függ, milyen választójoguk van és milyen befolyást tudnak választójogukon keresztül biztosítani a törvényhozásra, az, hogy azt az adózási politikát, amely uralkodó elv adópolitikai tekintetben ebben a szerencsétlen országban — hogy azok fizetik és azok nyögik az adóterhek súlyosabb és nehezebb részét, akik szegények és nyomorultak —, nem váltotta még fel a progresszív adózási rendszer, tehát egy olyan adózási rendszer, amely a nagybirtokot, a nagyvagyont, a nagytőkét adóztatja meg elsősorban. De általában tudják, érzik és látják, hogy azt a szociálpolitikai elhanyagoltságot, amely a falvak népét pusztítja, amelyről Baross t. képviselőtársam is megemlékezett délelőtti beszédében, csak olyan mértékben tudják megszüntetni, amilyen befolyást tudnak maguknak biztosítani a választójogon keresztül a törvényhozásra. De tudják és érzik nagyon jól, hogy az a végeláthatatlan sok szekatúra is, amelyben a mezőgazdasági munkásság, ez a legelnyomottabb társadalmi réteg részesül — amikor önmaga baján segiteni akarván, szervezkedési szabadságában gátolják, amikor a közigazgatás intrikáival szemben tehet csak valamit, amikor sokszor csendőrszuronnyal akarják lehetetlenné tenni szervezkedését —, szoros összefüggésben van azzal, milyen választójoga van és hogyan tudják ezt a választójogát a törvényhozás házában érvényesíteni. Azok a közegészségügyi és közoktatásügyi profolémak, amelyek különösen a falvakban láthatók szemléltető módon — amelyek egyik eredménye a sok apró koporsógyártás, másik eredménye pedig ott jelentkezik, amikor az alsó népretegből szinte feltörő természetes tehetségeket mesterséges utón fejlesztik vissza —, nem változtathatók meg addig, amig osztályúnalmi rendszer van; nem változtathatók meg addig, amig ez a társadalmi réteg bele nem kapcsolódik a maga szavazatával, erejével, tudásával a törvényalkotás munkájába. Általában, a falu gazdasági és kulturális felszabadítása nem képzelhető el addig, amig a falu becsületesen nem teljesítheti kötelességét itt bent, a törvényhozás munkájában; nem képzelhető el addig, amig annaj? a helota-állapotnak — amelyben a magyar föld robotosai élnek, azoknak a lehetetlen társadalmi és gazdasági viszonyoknak, amelyek közepette azok a szerencsétlen emberek kénytelenek élni, életüket végigélni —, vége nem szakad; nem képzelhető el másként, csak ugy, ha innen, a törvényhozás házából, rajtuk, az ő voksukon keresztül is, ki nem sugárzik a felszabaditó nagy munka.