Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
274 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. évi május hó 28-án, csütörtökön. Jcm én, de tessék elolvasni a népszövetségi főbiztos ur jelentéseit, amelyekben belemélyed az ország dolgaiba. Ö is azon a nézeten van, hogy túlmesszemenő terheket viselünk. (Peidl Gyula: De a munkásnak jó dolga van, azt mondja Amerikában!) Én remélem, hogy \ 7 égre elérkezünk ahhoz az időponthoz, amidőn i a kormány ebben a tekintetben is komoly javaslatokat tud tenni. I Végül természetesen abban is osztozom, amit t. képviselőtársam az úgynevezett invesztíciókról mondott. Kétségtelen az, hogyha az államháztartás egyensúlyának megteremtését nemcsak ideiglenesen akarjuk, ez csak nagyon egészséges magángazdasági élet mellett lehetséges. A magángazdasági életbe nekünk vissza kell juttatnunk azt, amit lehet, hogy annak vérkeringése felfrissüljön. A kormány ezen az utón van, és remélem, hogy ebben a tekintetben is meg fognak bennünket érteni, és módunkban lesz komoly javaslatokkal jönni a Ház elé. Kérem, méltóztassék ezeket tudomásul venni. Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet. A népjóléti és munkaügyi minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Amennyit végighallgatni szerencsém volt Baross János igen t. képviselőtársam felszólalásából, abból megállapíthattam, hogy nem kivánt szociálpolitikai mérleget terjeszteni a nemzetgyűlés elé, hiszen erre egyrészt az idő rövidsége sem tette volna előadását alkalmassá, másrészt pedig azoknak az adatoknak mennyisége sem, amelyekkel rendelkezett. Azt hiszem, hogy ő inkább kissé elkorázva az úgynevezett szanálási rendszer mérlegét kívánta a nemzetgyűlés elé terjeszteni olyan értelemben, amely jogossá tenné a szanálásról az elvető kritikát. A kérdésnek ezzel a részével a magam részéről nem foglalkozom, legyen szabad azonban egy megjegyzést tennem, egy közbeszólással és az ő egyik gondolatával kapcsolatosan. A közbeszólás és az ő gondolata az volt, hogy a mi pártunk, illetőleg talán a népjóléti ministernek politikai felelősségérzése, politikai felelőssége kellene hogy mérlegbe ejtessék ma, amikor a szanálás még mindig megy a maga lejtős utján — amint a képviselő ui\ ha nem is ezzel a szóval, de ezzel a gondolattal kifejezte. (Baross János: Vaskézzel kellene belenyúlni, minister ur!) Ennek a közbeszólásnak kapcsán legyen szabad megemlítenem, hogy a szanálási programot annakidején, mielőtt a nyilvánosság és az igen t. Nemzetgyűlés elé léptünk volna vele, átdolgoztuk, és átgondoltuk annak összes esetleges vonatkozásait és következményeit. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormánynak egyetlenegy tagja sem tartotta volna saját hazafias meggyőződésével 1 öszszeegyeztethetőnek, hogy hozzájáruljon egy olyan tervhez, amelyben nem bízik. Mi bíztunk, azaz bízunk abban a tervben, amelyet a megvalósulás útjára vittünk, és méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ez a bizalom megcsonki- \ tatlan mértékben most is meg van bennünk. I Azt hiszem, hogy azok a többé-kevésbé burkolt j kijelentések, amelyeket a pénzügyminister urj tett, elégségesek arra, hogy némi megnyugvást keltsenek abban az irányban, hogy a szanálás egész tervezetének és komplexumának következményei most már hova-tovább jótékony irányban mutatkozni fognak. (Mozgás a bal- \ oldalon.) Arról beszélni szinte novellisztikus stílusban, színesen, kedvesen és másrészt megdöbbentően, mint ahogy tette az igen t. képviselő ur, hogy milyen nehéz a helyzet, a nyomor feltárásáról előadást tartani, lehet hálás és nem is túlságosan nehéz feladat, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon. — Baross János: De statisztikát is hoztam! — Zaj a jobboldalon.) Azért mondom, hogy nem túlságosan nehéz (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget), mert hiszen ha csak a népjóléti ministerium egész területét és az ott naponként lejátszódó jeleneteket, a de profundis kiáltásokat méltóztatnék meghallgatni és megnézni, ha méltóztatnék azoknak a kérelmeknek elbírálásánál jelen lenni, amelyek a vergődő magyar társadalom minden rétegéből — talán a yagyonilag kiváltságosokat kivéve — a népjóléti ministerhez elérkeznek, akkor azt hiszem, még szinesebben és még megdöbbentőbben lehetne ezekről a kérdésekről beszélni. Egy pillanatig sem teszem M igen t. képviselőtársamról azt a szándékot, hogy nem használni kivánt volna felszólalásával. Kétségtelen, hogy lehet a kormányt folyton ostorozni, instigálni és sarkantyúzni (Baross János: Félévig itt sem voltunk!) az ilyen helyzetek feltárásával arra, hogy cselekedjék lehetőség szerint pl. gyorsabb tempóban. Annak elbírálására sem vagyok hivatott, vájjon külpolitikai szempontból épen ebben a momentumban, amikor a magyar ministerelnök és a pénzügyminister fontos dolgokban a külföldre utazni készül, hasznos-e — majdnem azt mondhatnám — a magyar állítólagos hitelképességnek ilyen beállítása. (Szilágyi Lajos: Ha nem hasznos, annak a ministerelnök az oka!^ Tessék informálni az ellenzéket! A felelősség ezért a kormányt terheli! — Baticz Gyula: Százezrével nincs kenyere a népnek!) Mondom, egy pillanatig sem kívánom kétségbevonni a t. képviselő ur jószándékát és méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy az érzésekben, a jelen helyzet elbírálásában, valamint a posztulátumokban tökéletesen egyetértünk és a kormánynak egyetlen tagja sincs, aki ne ugyanazokat a törekvéseket kívánná megvalósítani, mint amelyeket méltóztatott hangsúlyozni. Ami a szociálpolitikát illeti — tárcámnál fogva ez az én igazi terrénumom —, legyen szabad hangsúlyoznom, hogy szociálpolitikát olyan értelemben nem lehet felfogni, hogy azt adminisztrálják. (Ugy van! a jobboldalon.) A szociálpolitikának nem az a hivatása, hogy adminisztráltassék (Boross János: Minden ministeri tárcába bele kell nyúlni!), hanem az a hivatása, hogy alkotásokkal lépjen fel, és bent és a társadalom kebelén belül átfogó módon vegye figyelembe a társadalmi rétegek és osztályok érdekeit (Baross János: Azt keressük, követeljük és kérjük!), amely érdekeknek a nemzet célja szempontjából való kielégitése szükség-esnek mutatkozik. Nagyon jól tudom azt, hogy az én feladatom tehát nem adminisztrálása annak, ami van, hanem alkotása annak, ami nincs. Méltóztassék azonban figyelemben venni azt is, hogy alkotó szociálpolitikát egy olyan állam keretein belül csinálni, amely állam pénzügyi és gazdasági életének legfontosabb problémája, a hitel problémája nincs rendezve, nem lehet. (Esztergályos János: S amelynek politikája csapnivaló!) Méltóztassék elképzelni, hogy minő posztulátumok állitatnak fel velem és a kormánnyal szemben. (Zaj a jobboldalon. — Peidl Gyula: Ausztriában honnan veszik a pénzt 1 Demokráciát, s azután miajd meglátják, hogy lesz rá pénz! — Zaj a jobboldalon.)
