Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-418

A nemzetgyűlés 418, ülése 1925. évi május hó 28-an, csütörtökön. 275 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Baross János: A ministerüket legalább hall­gassák meg 1 !) Vass József munkaügyi és népjóléti mi­nister: Ha nekem nem bocsáttatnak rendelke­zésemre azok az eszközök, amelyeknek erejével alkotni lehet, akkor nem lehet alkotni sz-oeiális intézményeket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Baross beszéde csak támogatja a minister urat!) Méltóztassanak teljesen hig­gadtan és objektive nézni ezeket a kérdéseket. Megmondhatom egészen őszintén, hogy a kor­mány részéről, valamint a nemzetgyűlés részé­ről mindig a legmesszebbmenő, de csak a lehe­tőségek határáig messzemenő engedményeket és hajlandóságot tapasztaltam, hogy ezek az összegek rendelkezésemre bocsátassanak. Hogy nem volt lehetséges kielégitő mértékben meg­kapnom az eszközöket, ez nem azon múlik, mintha a nemzetgyűlésnek egyik vagy másik pártja nem akarná rendelkezésre bocsátani ezeket az eszközöket (Szilágyi Lajos: Közönyös csak!), vagy a kormány nem akarná meg­oldani a problémákat, hanem azért van. mert átfog-ó módon kell néznünk mindig az állam s a nemzet gazdasági helyzetét és csak annyit lehet reálisan követelni, amennyit objektív szemlélődés utján lehet követelni. Ami a rokkantkérdést illeti, tegnap Kiss Menyhért t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszomban már mondottam, hogy egy javaslat kész van a ministeriumban, amely hivatott arra, hogy véglegesen rendezze ezt a kérdést. A pénzügyminister ur kijelentette, hogy június utolsó napja előtt idejövünk ezzel a javaslattal a Ház elé. Tegnap megmondottam azt is — annak ellenére, hogy Kiss Menyhért t. képviselőtársam kijelentésem után is bizal­matlanságával volt szíves engem honorálni —, hogy amennyiben nem volna lehetséges a tör­vényjavaslatot letárgyalni a Ház programjá­nak zsúfoltsága okán, akkor kénytelenek leszünk rendeletileg rendezni ezt a kérdést. (Helyeslés a baloldalon.) De hogy rendezni kell ezt a kérdést, méltóztassék nekem elhinni, ebben tökéletesen egyezik ugy a kormányzó­párt, mint az igen t. ellenzék bármely töredéke. (Szilágyi Lajos: Nyomorenyhitő rendeletet tes­sék hozni! Jogfosztó rendelet ellen azonban tiltakozunk!) Nyomorenyhitő rendeletről njem tudok még képzeletben sem fogalmat alkotni! Nyomort enyhiteni rendelettel nem lehet. (Szilágyi Lajos: Majd jövünk javaslatokkal! Nem szójáték ez! — Zaj a jobboldalon. — Lendvai István: Nem jól vágott a damaszkuszi penge!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vass József munkaügyi és népjóléti mi­nister: Lendvai t. képviselőtársamat meg­nyugtatom, hogy a damaszkuszi penge egészen jól vágott, mert rendelettel csakugyan nem le­het nyomort enyhiteni (Lendvai István: A rendelet következtében!), még a rendelet követ­keztében sem. (Szilágyi Lajos: Ez szójáték! Most az egyszer ném komoly a minister ur!) Az egész gazdasági helyzet tengelykérdését, a hitelproblémát kell megoldani, ezt pedig ren­delettel megoldani nem lehet. Nem is ezt kí­vánta bizonyára Szilágyi képviselőtársam, egészen természetes. (Szilágyi Lajos: Marad­junk a témánál!) Statisztikai adatokat méltóztatott felhozni, amelyeknek teljességét kívánnám az igen t. képviselő úrtól, nevezetesen abban az értelem­ben és abban az irányban, hogy kiderült volna az is, hogy ezen elszomoritó adatok alapján és NAPLÓ xxxn. épen ezeknek megkorrigálására ugy az állani szociálpolitikájának, valamint igen nevezetes társadalmi erőknek munkálkodása révén egész nagy tervezet készült és munka indult meg, amely a csecsemőhalandósággal, vala­mint a betegségekkel szemben a profilaxist, a tüdővész koefficiensének leszorítását és mind­azokat az eredményeket próbálja elérni, ame­lyeknek hiányairól méltóztatott itt sötét képet festeni. Ez t. i. a képnek és a kérdésnek másik oldala. Igen nagy örömmel látom minden nehéz­ségünk és nyomorúságunk közepette is, hogy a magyar társadalom fent és lent egyaránt fel­figyel most már azokra a bajokra, amelyek a magyar nemzetet szinte gyökerében és velejé­ben fenyegetik és az egész társadalom — a munkásságot sem kivéve —próbál konkurrálni a segítés eszközeinek felhajszolásában. (Eszter­gályos János: Milyen kedves a minister ur! Még a munkásokat sem veszi ki! — Felkiáltá­sok a jobboldalon: Ez is baj'? — Peidl Gyula: Azok többet áldoznak, mint önök együttvéve!) Esztergályos t. képviselőtársam megró engem, hogy úgynevezett kedves szavakkal emlékezem meg a munkásságról. (Esztergályos János: Nem azt! Nem azt!) A pénzügyminister ur előbb azt mondotta, hogy a gazdasági életben, de a politikai életben sem hive a monopólium­nak. Ezt a mondást én alkalmazóin t. képvi­selőtársamra: ne legyen az ő monopóliuma az, hogy a munkáskérdésről, a munkásokról álta­lában vagy részletesen ő nyilatkozzék. Legyen szabad ez nekem is és ne érjen engem azért semmi szemrehányás. Legyen szabad visszatérnem oda, ahonnan kiindultam. A szociálpolitikáról nem kivánt a t. felszólaló képviselőtársam mérleget al­kotni, ennek következtében érdemben nem is érzem magam hivatottnak arra, hogy felszóla­lásával foglalkozzam. Csak azt kívánom itt a t. Nemzetgyűlés szine előtt konstatálni, hogy az elsősorban kifogásolt ügyben, értem a rok­kantügyet, amíg- egyrészt a nemzetgyűlés el­lenzéki oldalairól szokatlanul kapok inditáso­•kat, panaszokat, követeléseket, amelyeknek jogosságát és indokoltságát nem vonom két­ségbe, addig konstatálnom kell a leghatározot­tabban, hog-y a sokszor kifogásolt kormány­támogató pártok a legszakszerűbben foglalkoz­nak ezzel a kérdéssel, valamint a többi kérdé­sekkel is és a legmesszebbmenő módon kivan­nak támogatni eng*em abban a törekvésemben, hogy a kérdést meg tudjuk oldani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Áttérünk napirendünkre, amely szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750, 817) általános vitáin«k folytatása. Szólásra következik? Láng János jegyző: Muszti István! Muszti István: T. Nemzetgyűlés ! A szőnye­gen lévő törvényjavaslatot elfogadom, és pedig azért, mert ugy érzem, hogy ezzel a fel­fordulások és a bolsevizmus által teremtett káosz után, amelyekben a kormányok kényte­lenek voltak rendeletekkel kormányozni, egy lépést teszünk előre a konszolidáció, a törvé­nyesség felé. Ami a javaslatot magát, különösen annak két sarkalatos pontiát, t. i. a nyílt vagy titkos szavazást illeti, ebben a tekintetben az én sze­rény felfogásom az, hogy, mint minden tör­vényben, ugy ebben is a nemzet egyetemes érdekeinek megvédését kell szem előtt tartani. 43

Next

/
Thumbnails
Contents