Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-418
270 A nemzetgyűlés 418. ülése 1925. koporsót nagyoknak is. Sok a hektikás. A múlt héten egy szép fiatal lányt temettünk el. Vért köpött. Ott sütkérezik a napon egy jóképű legény, annak is szegénynek én fogok csinálni nemsokára szállást." A statisztika azt mutatja, hogy a tuberkulózis arányszáma az utóbbi időben 2.4-ről felszökött 3-ra, az emelkedés az utolsó évben 25%. — Na, de amit Isten elvesz, talán visszaadja máshol. Bölcsőt mégis csak csinál, van lakodalom, keresztelő a faluban? — „Hát, kérem, ez bizony nagyon megcsappant. Ha van is néhanapján egy-egy lakodalom, bölcsőre már ritkán van szükség. Megszaporodott a sok javasasszony, hogy égetnék meg őket, azokhoz járnak a menyecskék tanácsért." — A statisztika szárazon konstatálja, hogy 1920-ban még minden ezer lélekre 13 házasság jutott, a szanálás első boldog évében már 9, a csökkenés tehát egy év alatt 33%. A háború előtt ezer lélekre esett Magyarországon 36 élveszületés, ma csak 26, tehát egyharmaddal kevesebb. Természetes népszaporodásunk a háború előtt minden ezer lélekre 13 volt, ma már csak alig 6, tehát több mint felével kevesebb. Álljunk meg egy percre ennél a számnál t. Nemzetgyűlés! A szanált Magyarország természetes népszaporodásának arányszáma az elmúlt évben 55%-kai csökkent! Emlékezzenek az urak: amikor néhány francia statisztikus és tudós el kezdte hangoztatni, hogy Franciaországban csökken a születési arányszám, nemzeti kétségbeesés vett erőt a franciákon (Ugy van! Ugy van! half elől.), ankéteket tartottak és a tudományos akadémiától kezdve a legutolsó kis falusi olvasókörig mindenhol nagy, lázas miiinka indult meg és azon törték a fejüket és elkövettek mindent, hogy a nemzeti kipusztulásnak útját állják. És ez a fásult magyar társadalom, ez a fásult magyar közélet mindezekről a kérdésekről tudomást sem vesz. (Peidl Gyula: Terrorjavaslatot készítenek, hogy ezt ne lehessen elmondani! Ha ezt valaki elmondja egy népgyűlésen, az önök javaslata szerint többé nem lehet képviselővé választani!) Budapesten még rettenetesebb az állapot. A születési arányszám visszaesett 16-ra, a természetes népszaporodás arányszáma pedig, amely 1922-ben még legalább plusz 0-4 volt, a múlt évben leesett mínusz 2-re, tehát Budapesten az effektiv kihalás kezdetét vette. Ennek a processzusnak oka oly egyszerű. Nincs kereset, nincs mit enni, a szervezet legyengül, elbetegeskedik és egy szép napon illedelmesen meghal. Nem lesz azután vele baja sem a kormánynak, sem a népszövetségnek. (Szeder Ferenc: Még a lakáshivatalnak sem!) Nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést a reálmunkabérek alakulásával (Halljuk! Halljuk! balfelől.), hogy amikor a megélhetési költség az aranyparitáson felül van, akkor a reálmunkabérek ennek még mindig erősen alatta vannak. Ki néz ma ilyen kicsiségekre! Ma egyszerűen nincs kenyér, semmilyen kenyér. (Peidl Gyula: A paritás fele alatt van!) A fele alatt, 42—43%, de ki néz ma erre? Ma szivesén vennének 42—43% arányszámu keresetet is, ha lenne, de egyszerűen nincs kereset, nincs kenyér. 250.000 embernek nincs mit ennie Budapesten és környékén. Meglátszik ez a kenyérfogyasztáson, a husfogj^asztásou, amely Budapesten 25—30%-kal esett! Ez mindent megmagyaráz. A kormány büszkén hivatkozik arra, hogy a szanálás következtében csökkenési május hó 28-án, csütörtökön. tek az élelmiszerárak is. Igen, az -élelmiszerek árának csökkenése kedvező szociláis és közgazdaságig jelenség lehet, ha a produkció emelkedéséből, vagy a produkció költségeinek csökkenéséből származik a technikai haladás folytán, de olyan árcsökkenés, amelynek a fogyasztás megcsappanása az oka, nem kedvező, hanem katasztrofális jelenség és hőmérője, illetőleg hidegmérője annak, hogy itt a tömegek fogyasztóképessége, keresete lesüllyedt, hogy itt a tömegnyomor ijesztően terjed. (Ugy van balfelől.) A tömegnyomor egyformán pusztít, nem válogatja, hogy kvalifikált ember-e vagy nem az illető, vagy hogy ki hogyan kereste azelőtt kenyerét, egyformán pusztítja, az ipari munkást, egyformán pusztitj szellemi proletariátust. (Szeder Ferenc: És a mezőgazdasági munkásokat is!) Erre majd mingyárt rátérek és a túloldalról tanura is hivatkozom. A szellemi proletariátusnál álljunk meg egy percre. Nagy gondot okoz a kormánynak, hogy mi lesz a B-listásokkal. Hát kérem, a halál megoldja a kérdést, a kormánynak nem kell sokat törni a fejét, hiszen a legutóbbi három hónapban 2000 tisztviselő pusztult el. Hozzáértő emberek szerint — ahogy a németek mondják — az „unternährt", vagyis rosszultáplált szervezet nem állta tovább a szenvedést. (Lendvai István: Hányan lettek öngyilkosok az utóbbi két hónap alatt?) Erről pontos adataim vannak. Szeder Ferenc t. képviselőtársam felvetette a kérdést, vájjon mi van a virágos, boldog, magyar falun? (Szeder Ferenc: Erre majd a kisgazdák adják meg a választ!) Én erre nem a kisgazdákat kérem. (Szilágyi Lajos: Ök meg vannak elégedve!) A kisgazdák a választójogi javaslattal vannak elfoglalva, hogy mi is az ő elvük! Ennek bizonyítására nekem nem kell semmi más, mint egy mondat, nem a magamfajta forradalmárnak kikiáltott ellenzéki szájából idézek, hanem a kormányhoz közelálló lapból. Egy konzervatív politikus ugyanis, Nagy Emil tegnap reggel a következőket irja kerületéből. Egy mondat az egész: „Szolnok megyében a munkahiány miatt éhenhalni készülnek a magyar kubikos munkáscsaládok." (Zaj. — Szilágyi Lajos: Pedig ott Almássy Sándor a főispán! — Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — Szeder Ferenc: Ez a helyzet!) Ez mindent megmond. Nem érzik a halál szelét? Nem érzik azt, hogy pusztulásra, dicstelen rohadásra van a mi nemzetünk ítélve? Nem látják-e azt és nem tudják-e kiszámítani, hogyha ezek a statisztikai adatok tovább is így fejlődnek, ha tovább szanálják a magyar nemzetet, mely napon, mely órában fog kipusztulni az utolsó magyar ember?! Bár módomban volna, hogy minden faluban egyszerre, egy pillanatban félreverjem a harangot, hogy egy nagy harangzúgással telnék meg ez az ország, ez a tunya társadalom és ez a semmivel nem törődő magyar közélet, hogy végre-valahára ébredne fel, hogy itt egy nemzetet halálraítéltek, amelyen segíteni kell, segíteni holnaptól kezdve, mindent el kell követni, minden erőt megfesziteni. És ha már a kormányunk feladata a nemzet gazdasági és külpolitikai függetlenségének utolsó foszlányait is, főleg odakint meg kell őszintén mag3 T ará,zni, hogy ez igy nem mehet tovább. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Fel kell tárni a külföld előtt, hogy recrudescunt vulnera, felszakadtak a magyar nemzet ezeresztendős sebei. Soha nem véreztünk ugy és soha nem
