Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

A nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 263 katonákra lesz szükség, ott már rég rendezték az ügyet, legalább ugy, hogy egy 100%-os hadirokkant havi 5 millió koronát kap, nem 400.000-et, mint nálunk, pedig ott olcsóbb a megélhetés is. Németország is meg lett csonkitva, létalapjaiban megtámadva s hozzá ipari ország s mégis kötelességét teljesitette azokkal szemben, akik előbb teljesítették vele szemben azt. Statisztikai kimutatás szerint 1500 100%-os hadirokkant van Magyarországon, 5—6000 75—50%-os, mert közben a nyomortól rendkívül sokan elpusztultak. 500 aranykoronát számitva csak egy évre fejenként, 3,500.000 aranykoronával lehetne ellátni az 50—100%-os összes hadirokkantakat, az özvegyeket és árvákat pedig másik 3,500.000 évi aranykoronával, tehát legalább ideiglenesen rendezve volna nyomorunk. íme tehát, maguk a hadirokkant tisztek jönnek egy számítással a nemzetgyűlés és a kormány elé és ők maguk megadják a módját, hogyan lehetne ezt a nagy kérdést megoldani. Azt mondja továbbá levelében : »ezt pedig már akár holnap is meg lehetne tenni egy kevés atyai jóakarattal és igy sok könnyet lehetne letörölni s sok kétségbeesett embert megmenteni a további nyomortól, zülléstől, amit amúgy is súlyosbít a testi szenvedés.« Ezelőtt néhány nappal az igen t. minister ur adott ki egy rendeletet, amely szerint az 50%-nál kisebb százalékban rokkantak, amennyiben egy összegben kívánják végkielégítésüket megállapittatni, három évi illetményüket kapják és akkor végkielégitetteknek tekintetnek. Ez olyan felháborodást okozott a rokkantak körében, hogy azt nehéz volna itt elmondani. Három évi illetményt adni, olyan illetményt, amely e szerint a fizetési táblázat szerint nem egyéb" mint arculverése az igazságnak, a becsületességnek és a nemzeti tisztességnek, három évi illetményt adni, amely nem fog többre menni mint pár millió koronára, és ezzel végleg lerázná őket a magyar állam és rendezné végleg a tartozás és követel lapot : ezt nem szabad, hogy a kormány megengedje. Ilyen uzsora-ajánlatokkal nem lehet jönni, a szegény nyomorult embereket, akik pénztelenek, nem szabad rákényszeríteni, hogy utolsó nyomorúságukban elfogadják ezt az összeget és ennek fejében lemondjanak arról, hogy az állam egész életükön át bizonyos illetménnyel tartozik őket ellátni. Csodálkozom rajta, hogy az igen t. népjóléti minister ur, aki szociális tekintetben ismeretekkel rendelkezik és annak idején szociológiai cikkeket irt, ilyen kísértéseknek teszi ki a hadirokkantakat és az ő kétségbeesett helyzetüket nem igyekszik egy plauzibilisebb, elfogadhatóbb tervvel enyhíteni, mert az, hogy az 50%-nál alacsonyabb hadirokkantakkal szemben a magyar állam kötelességét a minister ur három évi végkielégítéssel kivánja teljesiteni, a legnagyobb kétségbeesést támasztotta az érdekeltek körében, és ezt nem tudják elfogadni, ez ellen óvást emelnek. Amikor bátor vagyok rámutatni arra, hogy -ez embertelen, lélekmérgező, kétségbeesett dolog, amit az igen t. kormány csinál, amivel az emberek százezreit a legnagyobb kétségbeesésbe kényszeríti bele és a nemzet testében terjeszti a genyedési folyamatot, rá kell mutatnom arra is, hogy a hadirokkantak nagy része, minthogy nem tud megélni, kénytelen koldulni, és akkor az történik, hogy megjelennek a nyomor vámszedői, megjelennek olyan alakok és olyan emberek, akik a hadirokkantak nyomorúságát, mankóját arra használják fel, hogy a mankó kopogtatása, és a hadirokkantak nyomorúsága által ébresztett könyüröletből milliókat gyűjtsenek maguknak. A rokkantak köréből kaptam értesítést arra vonatkozólag, hogy Steiner Rezső és Offenthür Lipót nevű galíciai egvének rokkantüzemet létesítettek, ahol 80—100 hadirokkantat fogadtak fel, tolókocsikat szereztek részükre, ezek a rokkantak különféle cikkeket árulnak a Keleti és Nyugati pályaudvar körül, ujabban pedig ezekkel a hadirokkantakkal cirkálják körül a várost, fagylaltot, és más ilyen dolgot, delikáteszeket árusitva a polgári társadalom részére. Ezeknek a hadirokkantaknak 250.000 korona hetidijat és a brutto forgalom 1%-át állapították meg, de ha valakivel nincsenek megelégedve vagy kellemetlenségük van az illetővel, minden gondolkozás nélkül eltávolítják. Tudomásom van arról is, hogy Steiner Rezső már két házat vásárolt magának Budapesten, rendkivül gazdag, ennek dacára mégis rokkantüzemet nyit, és a rokkantak nyomorúságát akarja felhasználni arra, hogy vagyonát még nagyobbá és hatalmasabbá emelje. Narancsot pl., amit mások 3—4000 koronájával árulnak, ezekkel a rokkantakkal 6000 koronával áruitatnak és természetes, hogy amikor a vevőközönség meglátja ezeket katonasipkával és félkézzel, arcukon, testükön pedig a nyomornak, szenvedésnek hieroglifáival, jeleivel, megszánja őket és ezeket a nagyobb összegeket is szivesen megfizeti. Ha már koldulniuk kell a rokkantaknak, ha már az emberek könyörületességéhez kell fordulniuk, mert az ő kérő szavukat a magyar állam nem hallgatja meg, méltóztassék tiszta helyzetet teremteni és megengedni a koldulást ezeknek az embereknek. Azt azonban nem lehet tűrni, hogy ilyen Steiner és Offenthür nevezetű egyének haszonbérbe vegyék a rokkantak nyomorúságát, azt lefölözzék és azt a könyöradományt, amelyet a rokkantaknak adnak, tulaj donképen ők vágják zsebre. Nálam adatok vannak, hogy már igazolványokat állítanak ki a rokkantak számára a következőképen : »N. N. hadirokkant, a hadirokkant foglalkoztató üzemnek rendes elárusítója. Érvényes visszavonásig. Steiner üzletvezető.« Már voltak összeütközések a rendőrhatósággal. így például Orbán László nevezetű hadirokkantat, aki a VIL, Dembinszky-utca 7. szám 3. ajtó alatt lakik, május 10-ikén a rendőr bevitte és megbüntették, az ilyen megbüntetésektől azonban ez a nevezett cég természetesen igyekszik magát távol tartani és a felelősséget áthárítja kizárólag a rokkantakra. A Mária Valéria-telepre is árusítási igazolványt állítottak ki hatósági engedély nélkül ; ezt kiskönyv formában csináltatták s a házgondnokkal is aláiratták. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a felszólalására rendelkezésre álló idő utolsó perce elérkezett. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Kiss Menyhért : Sajnálom, hogy a többi okmányt nem ismertethetem. Arról is kaptam értesítést, hogy a rendőrség egy hadirokkantat, aki ehhez az üzemhez tartozott, "meg is büntetett 70.000 koronára, azonban alkalmazóik, ez a Steiner és Offenthür cég, szigorúan megparancsolták, hogy ne merészelje megemlíteni azt, hogy ő az ő szolgálatukban áll. Nem tudom, az igen t. népjóléti minister urnák van-e tudomása, vagy nincs tudomása ezekről, a dolgokról, d^ feltételesen, hogyha volna már tudomása azokról feltétlenül erélyesen véget vetett volna ezeknek az állapotoknak és nem engedné meg. A Máv már értesült róla és a Keleti pályaudvar például már kitiltotta ezeket a hadirokkantakat, mert nem akarja, hogy ennek a hadirokkantüzemnek nyereséget biztosítson a rokkantak nyomorán keresztül. Igen t. miniszter ur, ezek azok a sérelmek és panaszok, amelyeket elő akartam adni. Arra kérem, 40*