Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

258 À neMzetgyülés 417. ülése 1926. éri május hó 27-én, szerdán. a tömegekbe, nyilván utalt ezzel arra a körülményre, hogy amikor Magyarországon Kristóffy volt a belügyminiszter, akkor a király utján megígérték a magyar dolgozó munkásságnak is a választójog elintézését. Nyilván erre célzott a miniszterelnök ur, amikor erre hivatkozott, de meg kell állapitanom azt is, hogy a miniszterelnök ur tévedett. Tévedett pedig azért, mert, igenis Magyarországon a tömegek követelték az általános, titkos választójogot. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy Magyarországon, körülbelül harminc év óta, hány tüntetés, hány felvonulás, hány gyűlés volt, nemcsak Budapesten, hanem az egész országban, az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybeiktatása érdekében. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezt felülről dobták be, hanem igenis, a nép széles rétegei követelték ezt, de ha nem is követelték volna, akkor is minden józanul gondolkozó politikusnak kellene tudnia azt, hogy a jogok kiterjesztése nem veszélyes az országra, abból az országnak csak előnye válhat. (Esztergályos János : Amikor szorult a hurok, akkor mindig Ígértek felülről, de mindig csak akkor, amikor muszáj volt 1) Azt mondja továbbá a miniszterelnök ur, hogy a kormány nem fél a néptől, neki nincs félteni valója a néptől, de az általános titkos választójogot nem akarja megadni neki azért, mert a középosztály —- az ő szavait idézem — a népet elhanyagolta, cserbenhagyta, nem törődött vele, és hogy — az ő szavait idézem — azt mondotta : »mások jártak hozzája«. Elismeri tehát maga a miniszterelnök ur is azt, hogy a magyar szegény dolgozó néposztályt, az uraimon lévő osztály cserbenhagyta, hogy a szegény, magyar dolgozó néposztállyal az uralmon lévő kormányok nem törődtek, cserben hagyták, annak érdekében semmit sem csináltak. Maga a miniszterelnök ur ismertebe azt, hogy ez igy volt és az elég szomorú, ha egy miniszterelnöknek ezt igy be. kell ismernie. Azt mondotta továbbá a miniszterelnök : »Mások jártak hozzá«, a néphez és nem az az államfenntartó középosztály, pedig ő azt szerette volna, ha az járt volna a nép közé. Amikor azt mondja a miniszterelnök ur, hogy mások jártak hozzá, akkor nyilván ránk gondolt, hogy mi jártunk a néphez. Igaza van a miniszterelnök urnák. Tényleg mi jártunk oda, mi adtunk támogatást, mi adtunk segítséget, mi adtunk erkölcsi bátorságot arra, hogy végigküzdje azt a nehéz harcot, amelyet neki végig kellett küzdenie Magyarországon. Hiszen, nézzük meg azt a sok, sok ezer és tízezer számra menő munkanélkülit, méltóztassanak végignézni őket és megmondani nekem, hogy mit segit ezeken a szegény, dolgozni akaró embereken a kormány ? Egy lépést nem tesz érdekükben, egy fillér munkanélküli segélyt nem ad nekik, nem gondoskodik közmunkákról, nem gondoskodik arról, hogy munkához jussanak. Mi és ők maguk adták össze azokat a garasokat a szakszervezetekben, amely garasokkal támogatják egymást és ezekből a garasokból tudják magukat fenntartani, de a kormány ezek érdekében semmit sem csinál. (Vanczák János : A szakszervezetek milliárdokat adnak erre a célra !) A miniszterelnök ur tehát jogosan gondolja, hogy amikor a munkások érdekében nem csinált semmit, nem számithat azok támogatására. Igaza van, de tessék ezen változtatni. Mi nem zárjuk el a miniszterelnök urat attól, hogy elmenjen hozzájuk. Nem tesszük lehetetlenné ezt, sőt meghívjuk őt és azt mondjuk, tessék a miniszterelnök és kormányának ezeket a munkásokat munkához a nyomorgókat kenyérhez juttatni, tessék nekik munkanélküli segélyt biztosítani és tessék nekik megadni azokat a jogokat, amely jogok minden más polgárnak kijárnak. Elégedetlen emberekkel egy országot felépíteni nem lehet, s ép ugy nem lehet egy országot elégedetlen emberekkel fentartani. A kormány kötelessége gondoskodni, hogy az állampolgárok meg legyenek elégedve, a kormány kötelessége gondoskodni, hogy az állampolgárok fedél alá jussanak, kenyeret kapjanak, politikai jogokhoz jussanak. Tessék lehetővé tenni nekik azt, hogy azok is meg tudjanak élni és ha azok megélhetése biztosítva lesz, akkor nem kell ezektől az emberektől a kormányoknak félniök. A Bethlen-kormány, a minist erein ök ur maga, számtalan izben hivatkozott arra, hogy a polgárságnak frontját kell megteremteni és hogy ő, az ő kormányzását a polgárságra kivánja alapítani. Nekünk igazán semmi kifogásunk nem lehet ez ellen, csak azt akarom még ehhez hozzátenni, hogy ha a kormány az ő hatalmát a polgárságra akarja felépíteni, akkor kötelessége gondoskodni arról, hogy minél több polgár legyen az országban, ne legyenek kitaszított emberek, ne legyenek nincstelen proletárok, törekedjék arra, hogy a földbirtok megoszlása révén minél több polgár birtokában legyen 5—10 vagy 20 hold földnek, hogy abból meg tudjon élni s családját el tudja tartani. A kormány tegyen olyan intézkedéseket, hogy az országban minél több polgár legyen, hogy a vagyon ne egyes emberek kezében, hanem szétosztva legyen, mert ha valakinek vagyona van, akkor az már konzervatív azáltal, hogy vagyona van. Akinek finom porcellánedényei vannak, azzal az emberrel nem igen lehet forradalmat csinálni, mert félti porcellánedényeit. A kormány tehát gondoskodjék arról, hogy minél több embernek porcellánedényeik legyen és akkor nem kell félnie attól, hogy forradalom lesz ebben az országban. Ha ellenben a kormány azt a politikát folytatja, ezt az elnyomatási politikát, melyet eddig is folytatott, akkor nincs kizárva, hogy bekövetkezik az az idő, amikor ráeszmél arra, hogy mindaz, amit csinált, nagyon helytelen és nagyon rossz volt. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után rátérjek csak nagyjában magára a törvényjavaslatnak tárgyalására és rámutassak néhány pontra, amelyek, szerintem n óc'ositásra szorulnak. Ezt annyival is inkább moi teszem szóvá, hogy az előadó ur — amennyiben módjában van — ezeken a dolgokon eseti? ; változtatni tudhasson addig, amig a részletes ' árgyalás elérkezik. Itt van mindjárt a szőnyegen lévő törvényjavaslat 4. §-a, amelyet én, a magam részéről, nem fogadhatok el, mert kifogásaim vannak ellene. A 4. § megállapítja a két évi helybenlakást és ez alól kivételeket statuál, kivételeket állapit meg, hogy kiknek nem kell ,a kétévi helybenlakást igazolni. Ha ezt végignézzük, akkor ebből a szakaszból megállapíthatjuk azt, hogy a kormány azokat menti fel a kétévi helybenlakás igazolása alól, akik függő viszonj^ban vannak a kormánnyal szemben. A függő viszonyban lévő embereknek nem kell a két évi helybenlakás, azoknak azonban, akik függetlenek a kormánytól, kétévi helybenlakás szükséges. A 4. § taxatíve felsorolja, hogy kiknek nem kell a kétévi helybenlakást igazolni és ezek közé természetesen az állami alkalmazottak, a törvényhatósági, községi, közintézeti, közalapítványi, stb., stb. tisztviselők és alkalmazottak tartoznak, tehát az állami alkalmazottaknak, a közalkalmazottaknak nem kell a kétévi helybenlakást igazolniuk, azoknak van szavazati joguk, ha félév óta vagy rövidebb idő óta laknak is az illető községben. Igazoini kell ellenben a kétévi helybenlakást minden iparosnak, abban az esetben is, ha 30 éve lakik az illető városban vagy ha több gyára van is. Igazolni kell a gyárosnak is a kétévi helybenlakást, mert ha nem igazolja, vagy ha az ország bármely más területén