Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-417

À nemzetgyűlés 417. ülése 1925. évi május hó 27-én, szerdán. 247 szót szólni az eskü-szakaszról, bár erről már szintén szó volt. Ez kényes pont és én-, aki nem vagyok sem a demagógia hive, sem pedig nem akarok senkit megsérteni, aki a sértésre rá nem szolgált, nem szivesen beszélek erről a témáról. Mégis beszélnem kell róla, mert én nem tudom, t. képviselőtársaim, a túlsó oldalon hogyan gondolkoznak erről az esküformuláról, amelyről Peidl képviselőtársam már tegnap beszélt, de én ezt olyasvalaminek látom, mint amikor egy gyermeket először bevisznek a kisdedóvóba és aztán erkölcsi prédikációt tartanak annak a 3—4 éves kis babának, hogy miként viselkedjék. Ez sértés a választópolgársággal szemben is, amely ugyebár — legalább is ugy kellene ennek lenni — a maga elitjét küldi be a törvényhozás házába, és akkor nekünk esküt kell tennünk arra, hogy hazafiak leszünk, igy meg ugy meg fogjuk magunkat becsülni és semmit sem teszünk, ami az ország kárára lenne. (Propper Sándor : A királyra sem fogunk lövetni !) Épen kivette a szót Propper képviselőtársam a számból, ebben az országban akarnak esküformával jönni, ahol nincs az az eskü a világon, amelyet már meg nem szegtek ; az esküszegés klasszikus országa Magyarország, ezt meg kell állapítani. Mert én, mint szociáldemokrata, nem csinálok titkot belőle, hogy a demokrácia követelményének megfelelően a köztársasági államformát tartom ideálnak, a magam módja szerint ezért harcolok, egészen nyiltan megmondom ; de vannak olyan királyságok, mint például Anglia, Dánia, Svédország, Norvégia, ahol a királyság ellenére tényleg demokrácia van, ahol a királyok inkább reprezentatív emberek, valóban pedig a köztársasági szellem uralkodik. Én, mint köztársasági gondolkozású szociáldemokrata, nem tudnék lövetni a királyra és nem tudnám kiadni őt az ellenfélnek, mint ahogyan az osztrák szociáldemokraták sem lövettek a királyra és nem is adták ki az ellenségnek, hanem összeállitottak egy külön vonatot és kisérettel elküldték Svájcba. Nálunk, ahol pedig olyan nagy dolgot csinálnak az esküből, épen azokat fogták perbe, — Andrássy Gyula grófot és Rakovszky Istvánt — akik a királynak tett esküjüket meg akarták tartani, ahhoz hűek maradtak, nálunk tehát fordított jogrend érvényesült. Miért állnak hát elő ezzel az esküvel? Aki meg akarja tartani, megtartja, aki nem, az nem tartja meg. A történtek után semmi ereje, semmi szent alapja nincs az eskünek. (Peyer Károly : Nem is szólva a különítmények külön esküjéről ! —(Propper Sándor : És a Kettőskereszt Vérszövetség esküjéről !) T. Nemzetgyűlés ! Az indokolásban az van, hogy az általános, egyenlő, titkos választójognak akkor, amikor azt az első nemzetgyűlési választásnál alkalmazták, még volt valami értelme, mert annak népszavazásszerü rendeltetése volt, azonban azt mondja szó szerint az indokolás (olvassa) : »Ennek a rendszernek alkalmazása nem volna helyénvaló az országgyűlési képviselő választásánál, tehát a normális viszonyok között való működésre hivatott egyik törvényhozási tényező összeállításánál«. Itt elfelejtette a kodifikátor, aki ezt a választójogi törvényjavaslatot csinálta, hogy magát az államfőt, a kormányzót is egy olyan nemzetgyűlés választotta, amely az általános, egyenlő és titkos választójog alapján jött létre, —és, ugy látszik, megválasztotta hosszú időre — és amikor ő azt mondja, hogy »ennek a rendszernek alkalmazása nem helyénvaló az országgyűlési képviselők választásánál, tehát a normális viszonyok között való működésre hivatott egyik törvényhozási tényező összeállításánál«, megfeledkezik arról, hogy a kormányzó is az egyik törvényhozási tényező, tehát az ő megválasztása is már semmis, lejárt, mert hiszen az első nemzetgyűlésnek nem volt meg sem szellemi, sem az erkölcsi kvalifikációja arra, hogy kormányzót választhasson hosszú időre ; akkor tessék ennek a konzekvenciáját is levonni. Nekem nagyon mindegy, bogy a kormányzó meddig kormányzó, mert ez engem nem nagyon érint, de ha igy mókáznak a szavakkal, — ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes — és az elvet ott alkalmazzák, ahol jól esik : ez nem becsületes és nem őszinte politika ! T. Nemzetgyűlés ! Az angol történelemből tudjuk, hogy az irek évszázados politikai küzdelemben vannak az angolokkal, tudjuk, hogy harcoltak felszabadításukért minden angol kormánnyal szemben. S Lord Gladstone, a nagy angol liberális vezér és többször ministerelnök, amikor első izben beterjesztette azt a törvényjavaslatát, amellyel ő az írek évszázados igényeit ki akarta elégíteni, és ugyanazt a politikai szabadságot akarta Írországban is megtestesíteni, mint amely Angliában van, — mondom, amikor ő kommentálta ezt a törvényjavaslatát, az úgynevezett home rule-t, amely óriási politikai harcokat váltott ki Angliában, akkor gyönyörű szavakkal megmagyarázta, hogy az angol nemzet nagysága, az angol nemzet nagy és szent tradíciói megkövetelik, hogy az Íreknek is adják meg ugyanazt a szabadságot, ugyanazokat a jogokat, amelyekkel az angolok bírnak, mert az irek integráns részei az angol birodalomnak, az irek egy angol szigeten laknak, és »azért, mert ők katholikusok, mi pedig anglikánusok vagyunk, vallási szempontból nem szabad különbséget tennünk« — s kijelentette, hogy kabinetkérdést csinál abból, hogy a javaslat törvénnyé váljék. Belebukott ; az angol felsőház megbuktatta javaslatát és akkor le is mondott. Én is azt mondom : sajnos, ebben az országban már csak magyarok élnek ; hiszen a nemzetiségeket az erőszakos trianoni békeszerződés lekapcsolta rólunk ; ma már nem hivatkozhatunk arra, hogy a nemzetiségek miatt ezt vagy azt nem szabad megtenni ; csak magyarok laknak ezen a földön, és jóllehet, tőlünk, szociáldemokratáktól — elég helytelenül és elég gonoszul ! — el akarják vitatni azt, hogy mi magyarok vagyunk, ma már csak magyarok laknak itt. Ennélfogva mi célja van ezeknek a megszorításoknak, mi alapja van a félelemnek ? Ez a nagy magyar nép, amely itt lakik, egységes nyelvében, egységes nevelésében ; ha pedig felfogásában nem is egységes, mert hiszen, hiába akarják eltagadni, az osztálytagozódás meg van Magyarországon is épen ugy, mint másutt, a gazdasági érdekek különfélék és a világnézetek is különfélék — mindez nem változtat azon, hogy végeredményben közös az érdekünk, az az érdekünk, hogy a magyar nép boldog legyen, hogy a magyar nép gazdasági és kulturális nivója . növekedjék, hogy akármilyen felfogású valaki, akár polgár, akár munkás, akár keresztény nemzetinek vallja magát, akár szociáldemokratának : munkája után megélhessen ebben az országban. Ezt csak ugy lehet elérni, ha olyan törvényhozás van, amelyben igazán a nép véréből és a nép húsából származott férfiak és asszonyok ülnek. T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarom a t. túloldalt azzal megsérteni, hogy semmi érzékük nincs az ország bajai iránt ; hiszen lehetetlen, hogy ne lássák a bajokat. De az önzés, a hatalom megtartásáért való aggodalom s az az elgondolás, hogy : »Ha pedig mi itt nyugateurópai módszerrel csináljuk mëg a választójogot, akkor befellegzett a mi hatalmunknak«, annyira eltávolítja őket a helyzet helyes felismerésétől, hogy nem képesek és nem tudnak objektivitásra emelkedni. Hiszen az előbb Kéthly Anna is megmondotta, hogy például a nők választójoga körül a mi tapasztaltaink alapján mi nagyon jól tudjuk, hogy a nőknek a választójoggal nagy tömegekben való felruházása pillanatnyilag nekünk, szociáldemokratáknak nem kedvez, mert a falun a papság befolyása és a nők 38*