Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-409

A nemzetgyűlés 409. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. {9 jólesett. ÍSzijj Bálint: Azért kaptuk a nevelet­len címet!) Szijj Bálint képviselőtársam azu­tán igy folytatta (olvassa): „Április 1-én azon­ban — azt hiszem, a mezőgazdasági hitelről szóló törvényj avaslat tárgyalása alkalmával — mondott egy beszédet Griger t. képviselőtár­sunk, amikor is ezen az oldalon egy páran összesúgtunk". Tisztelettel kijelentem, hogy ez több volt az összesugásnál. Olyan fesztelenül és olyan hangosan beszéltek, hogy érveim súlya mellett hangom terjedelmét is igénybe kellett vennem. Jó hosszú félóráig tartott ez a beszél­getés. (Szijj Bálint: Közel sem volt olyan zaj, mint a mai és nem mi csináltuk! — Lendvai István: Épen a kisgazdák érdekében beszélt! — Szijj Bálint: De nem mi beszéltünk! Ön be­szélt mindig"! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Végre kijöttem a sodrom­ból, nem minthogy ha azt kívánnám, hogy szerény felszólalásaimat a Ház osztatlan figye­lemmel kisérje, hanem mert én is gyarló^ és főleg ideges ember vagyok, és mert törvény­hozói kötelességeimet komolyan veszem. így folytatja azután Szijj Bálint képviselő ur (olvassa): „ . . .mire ő ledobta a ceruzáját és azt a kijelentést tette 1 , hogy neveletlen em­bereknek nem beszélek". (Meskó Zoltán: Ez el lett már intézve itt a Házban!) A ceruzát valóban le­dobtam, ez tény, és sajnos, azt is mondottam, hogy neveletlen emberednek nem beszélek. Azonban olyan csendesen és olyan elfojtott hangon mondottam ezt, hogy legközelebbi szomszédaim sein hallották, az újságíró urak sem hallották s a naplóban sincs nyoma ennek, pedig a naplót nem revideáltam, s az elnök ur sem hallotta, mert akkor kötelessége lett volna engem rendreutasítani. (Szijj Bálint: De beis­merte, hogy mondotta! — Huszár Károly: De nem Önökre! — Meskó Zoltán: Ezt már elin­tézte, a Házban bocsánatot kért!) Mivel azon­ban éreztem, hogy vétettem a parlamenti illem ellen, beszédem befejezése előtt bocsánatot kértem a t. Háztól, és mivel a^ t. túloldal egyik tagját névszerint is aposztrofáltam a folyosón és igy neve a lapokba is belekerült, másnap tőle Írásban teljes tisztelettel bocsánatot kér­tem. Ip-az, hogy szőrcsuhába nem bújtam, ha­mut nem hintettem a fejemre és mezítláb az egységes párt Esterházy-uceai palotája előtt Canossát nem jártam, de mint férfi és becsüle­tet; ember, kötelességemet telj esitettem. (Ras­say Károly: És aki ezek után szóvá teszi, az neveletlen ember! — Ugy van! balfelöl. — Szijj Bálint: De mi nem tudtunk róla! — Lendvai István: Maguk sok mindenről nem tudnak!) Miért támadott engem az igen t. képviselő ur? (Szijj Bálint: Mert megbélyegzett bennün­ket!) Politikai működésemben nevezetesen fel­szólalásaimban rendesen a zsoltárosnak az a gondolata lebeg szemeim előtt: Iustitia et pax osculatae sünt, — az igazság ölelkezik a béké­vel. Nehéz dolog itt a politikai küzdőtéren ezt az elvet érvényesíteni, de amennyire gyarlósá­gomtól kitelik, iparkodtam és amikor nem töre­kedtem ennek az elvnek az érvényesítésére, amikor például Friedrich igen t. képviselőtár­samat megtámadtam és fényes parlamenti si­kerben volt részem, kijelentem, hogy utána bántott a lelkiismeretem, és bár szegény ember vagyok, sok pénzért nem adtam volna, ha meg nem tettem! volna. (Lendvai István: Talán épen azért, mert szegény ember vagy. nincs malmod Karcagon!) Ez a regard különösen a kisgazdaképviselő urakkal szemben vezetett engem, mert ismerem érzékenységüket. Épen ezért még a politikai objektivitás rovására is tekintetbe vettem ezt a szempontot. Most például, amikor választó­jogi beszédemre készültem, kitűnő csemegém volt; ilyen dolgokat tudtam volna mondani a kisgazda urakról: Nagyatádi sírján még ki sem züldült a fű, ők már otthagyták az ő programját — és sok-sok más kellemetlen dolgot is mond­hattam volna. (Szijj Bálint: Ezt nekem nem mondhatja! — Meskó Zoltán: Szijj Bálintnak nem! De vannak kollégák is!) Miért támadott engem az igen t. képviselő ur, amikor maga bevallotta felszólalásában, hogy (olvassa): „azért vonatkoztattam ma­gamra az ő megjegyzését, mert az összes la­pokban megjelent másnap vastag betűkkel, hogy a kisgazdák neveletleneknek lettek minő­sítve". Kérem, én nem sértettem meg a kisgaz­dákat, én a Házat sértettem meg, a Házat pedig megkövettem. A kisgazdákat nem említettem, a kisgazdákra külön nem gondoltam és épen ezért teljesen alaptalan volt a képviselő ur tá­madása. Ha a képviselő urnák baja van a la­pokkal, akasszon tengelyt â lapokkal, de ne ve­lem. (Szijj Bálint: Beszéde nyomán írták meg a lapok!) Itt van a napló! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Miért mondotta a képviselő ur azt, hogy én meg akartam bélyegezni a kis­gazdákat? Én becsülöm a kisgazdatársadalmat annyira, mint a t. képviselő ur. Én köztük élek. Sőt azt is tudom, hogy ha nem lenne földmives­társadalom, akkor én misézni se tudnék az ő verejtékük és kezük munkájának gyümölcse, a kenyér és bor nélkül. Nincs tehát szükség arra, hogy a képviselő ur erre a tiszteletre engem kioktasson. Mi volt a célja? Hangulatot akart csinálni ellenem a kisgazdatársadalomban? (Zaj és el­lentmondások jobbfelőlj Ez nem fog sikerülni a képviselő ürnak. Mert ha van a kisgazdatár­sadalomnak rétege, amelyre, mint sziklára tá­maszkodik a kormány, van olyan rétege is, amelyre mi, ellenzékiek is támaszkodhatunk és ez a szikla akkor is szikla lesz, amikor az a másik szikla, mint a jég, elolvad a tavaszi nap­sugárban. (Szijj Bálint: Nem érdemeltük meg azt a bánásmódot, amelyben bennünket részesí­tett! Az egész országban az összes lapokban ki voltunk téve, mint neveletlen emberek!) A babérkoszorút is emlegette a t. képviselő ur. Nem tudom, hogy volt-e egyáltalában a homlokomon. Szívesen viselem a babérkoszo­rút, ha azt a nép. vagy a nép barátai helyezik a fejemre, mint mindenkinek, ugy nekem is jól esik a nép hálája, de el vagyok készülve a tö­viskoszorura is, ha azt a nép ellenségei teszik a fejemre. (Tetszés half elől.) Elnök: Lendvai István képviselő ur a ház­szabályok 205. $-ának a) pontja alapján kért szót. Á szó a képviselő urat megilleti. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Soha­sem szólaltam fel szívesen személyes kérdésben ebben a nemzetgyűlésben, a nemzet színe előtt. Kezdettől fogva mindig rosszul esett nekem, ha a képviselőknek itt egymás idejét és az or­szág pénzét személyes kérdések miatt kellett pocsékolniuk. Amikor azonban valaki támadta­tik, amikor valakit személyében sértenek, ak­kor természetes joga, sőt egyúttal kötelessége is, hogy épen a sértés színhelyén a maga iga­zának, a maga becsületének megvédésére szót emeljen. Kétszeresen rosszul esik nekem t. Nemzet­gyűlés, hogy már másodszor kényszerittettem arra. hogy Csontos Imre igen t. képviselőtár­sammal és volt ébredő bajtársammal szemben

Next

/
Thumbnails
Contents