Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
20 A nemzetgyűlés 409, ülése 1921 személyes megtámadtatás eímén szót emeljek; azonban méltóztatott az én személyemet provokálni. méltóztatott itt egyfelől sértő kijelentést tenni velem szemben, másfelől méltóztatott azt mondani, hogy az én véleményemre nem sokat ad, velem szemben nincs sok mondanivalója. (Dénes István: A kis hamis!) Bármilyen politikai, vagy talán taktikai ellentétek is vannak közöttünk, én mindig tisztelni akartam t. képviselőtársamban azt. hogy onnan a magyar földből nőtt fel, hogy a magyar földben gyökerezett és annál fájdalmasabban érint, hogy épen vele kell szembeszállanom, akit minden ellentét dacára épen származása és vérsége jogán százszor közelebb érzek magamhoz, mint a másik oldalon lévő olyanokat, akik nagy szabadság-jelszavakkal harcolnak,^ de rettenetes verség jogán vannak itt. És egyénileg is •— hogy emlékeimről is beszéljek —. annál inkább fáj nekem, mert épen azzal a képviselőtársammal szemben kell felszólalnom és védekeznem, aki annakidején Karcag városában ott volt azon a hegyi beszéden, amelyet én, mint ébredő magyar tartottam a karcagi ligetben;. Az én t. képviselőtársam akkor, annak ellenére, hogy nem volt a programba beillesztve, szót kért, hogy szóhoz jusson ott azon az ébredő gyűlésen, a karcagi ébredő keresztény magyarság ezreinek jelenlétében és ott hatalmas filippikát mondott a keresztény magyarságot elnyomó zsidó bankokrácia ellen, ama zsidó bankokrácia ellen, amely soha inkább uralmon nem volt, mint most, annak a kormánynak jóvoltából, amelyet ébredő bajtársamnak méltóztatik itt támogatni. (Kassay Károly: Uram, ilyen a politika! — Derültség. — Zsirkay János: Karcagon tört ki belőle az ébredés!) Már volt egyszer alkalmam hallani, amikor az igen t. képviselő ur itt egyszer megmondotta, hogy az ő kormánypártisága nem egészen biztos alapon nyugszik, mert hiszen megméltóztatott cselekedni a képviselő urnák többizben azt, különösen egyszer, amikor egy ceglédi küldöttség megjelent itt a fogadóteremben, hogy a ceglédi küldöttség előtt méltóztatott engem felszólítani arra, hogy csak harcoljak keményen a kormány ellen, ő is velem egy véleményen van. (Élénk derültség a báloldalon. — Csontos Imre: Nem] igy igaz!) Cegléd város főügyészének vezetésével volt itt egy küldöttség a fogadóteremben, t. képviselő ur. Épen az önt rendkívül érdeklő problémáról, amelynél az ön számára talán csak a malomipar fontosabb, a kisüstről volt szó (Zaj a haloldalon.) és akkor méltóztatott engem felszólítani arra. hogy csak harcoljak és keményen támadjam meg a kormányt, mert nekem módomban van ez, az ellenzéki oldalon, majd ő titokban támogatni fog engem. (Zaj. — Élénk derültség a balközépen és a baloldalon). Elnök: Csendet kérek! Lendvai István: Ami a t. képviselő urnák azt az inszinuációját illeti (Folytonos zaj. — Elnök csenget.), hogy az én nevemet egy kalap alá méltóztatott venni a szociáldemokratákkal, legyen szabad megjegyeznem, igen t. képviselő ur, hogy bármily élvezettel hallgattam első felszólalását az újságírói karzatról annakidején, amikor a Magyarság című. ön által nyilván karlistának nyilvánított újságban különösen zamatos, szép, jó magyar nyelvezetét megdicsértük — mert hiszen egyéb dicsérnivaló nem volt rajta, legfeljebb az, hogy akkor ön kitört a zsidóság ellen —, az ön nevét és szereplését nem láttam és nem hallottam sehol, amikor 1918-ban május hónaptól kezdve egészen októberig különböző lapokban figyelmeztetni bátorkodtam mindenkit... (Dénes István (Csontos >. évi május hó 14-én, csütörtökön. Imre felé): Forradalmár volt! — Csontos linre: Nem igaz! — Hegymegi Kiss Pál: A Nemzeti Tanácsnak nem volt tagja? — Zaj. — Dénes István: Kommunista volt!) Elnök: Dénes István képviselő urat harmadszor is rendreutasítom. Lendvai István:... hogy milyen forradalom készül itt, és amikor az én újságcikkeim miatt az akkori Uj Nemzedék című hetilap nyomdáját szétrombolták és sajnálattal nélkülöztem önnek ezt a vehemenciáját a szociáldemokrácia és a forradalmiság ellen, amely szociáldemokráciával és forradalmisággal engem ön itt, a nemzetgyűlés színe előtt, egy kalap alá akar helyezni. Ami pedig a képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy velem nem sok beszélni valója van és az én véleményemre nem sokat ad (Csontos Imre: Mikor támad, nem!), megállapítom, ez nyilván azóta van, amióta a képviselő ur csakugyan, még az én jelenlétemben sem tesz ellenzéki kijelentéseket. (Zsirkay János: Nekem tesz! Engem kért, hogy Almásy sógorát tétessem el Karcagról, mert üldözi a népet, mint rendőrkapitány! — Zaj. — Almásy László: Rólam beszél? —Zsirkay János: Ö kért, hogy Almásy képviselő ur sógorát tétessem el Karcagról, mert üldözi a népet! — Folytonos zaj.) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kérem, szíveskedjék a folytonos közbeszólásoktól tartózkodni. Lendvai István: Azzal végzem felszólalásomat, amivel kezdtem, hogy tudniillik soha még személyes kérdésben való felszólalás nekem annyira nem fájt, mint a mai. Megmondom most a harmadik okot, hogy miért. Azért, mert épen a kisgazdapárt egyik tagja szólalt fel itt és az ő felszólalása s az ellenem való kitörése I megerősített abban a régi véleményemben, hogy j a magyar kisgazdatársadalomnak, amely a j nemzet legfentartóbb osztálya, épen az a polij tikai tragédiája, hogy nem jól találta megvá1 iasztani azokat a t. képviselő urakat, akik an| nak a kisgazdatársadalomnak nevében jöttek ! be ide. (Ngy zaj a jobb- és baloldalon. — Griger ' Miklós: Monopóliumot csinálnak, csizma-monopóliumot! — Cserti József: Kivéve Szijj Bálintot! — Szabó Sándor: Ez nem személyeskedés? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urat kérem, méltóztassék a személyes megtámadás visszautasitása keretében maradni. Ne méltóztassék felszólalását ujabb személyes megtámadásra alkalmul felhasználni. Lendvai István: Én ebben látom a rettenetes veszedelmet. Nekem nincs jogom és házszabályadta módom az elnök ur enunciáeiójával szemben kijelentést tenni, azonban Ugy érzem, hogy értelmi összefüggésben vagyok az imént mondottakkai. Minthogy épen a kisgazdapárt részéről és épen olyan összefüggésben, mintha én ismét a kisgazdapártot támadtam volna, ellenem támadás hangzott el, meg kell állapitanom, hogy az ország kisgazdatársadalma — mint ahogy Griger Miklós igen t. képviselőtársam már az imént helyesen mutatott rá — egészen' más véleményen van, és az ország kisgazdatársadalma — ezt szabad nekem mondanom, aki mint Cegléd város követe állok itt ezen a helyen, amely város az Alföldnek egyik legbecsületesebb, legderekabb kisgazdavárosa — személy szerint nem találta meg a kellő képviseletét. (Zaj a jobboldalon.) A t. képviselő ur engem megtámadott; én ezzel szemben csak egyet mondok: én soha nem éreztem, mint különös kritériumot azt, hogy én
