Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-409
18 A nemzetgyűlés àOQ. ülése 1925. évi május hó 14-én, csütörtökön. ném, hogy a városomban ilyen embernek kezébe kerüljön az a szerencsétlen nép, amelyet nekem erkölcsi kötelességem itt a hazám érdekében szolgálni! (Meskó Zoltán: Kinek a kezébe? Az én kezemről beszél? — Zaj.) Azt mondotta tegnap Dénes István ur a. maga irott malasztjában (Zaj baljelöl.), hogy Karcagon nem kaptak házhelyet, földet az igényjogosultak. Megmondom, mert meg kell mondanom azt is, hogy miért nem kaptak idáig. Azért, mert olyan ügyvéd kezére bizta Karcag a sorsát, mint ön. (Derültség és taps jobbfelől. — Dénes István: Ez nem érv! Beismerte, hogy nem kaptak! — Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! (Dénes István: Épen maga mer itt beszélni? A direktórium tagja volt! Maga mer beszélni? Kommunista volt, leleplezem! — Nagy zaj.) Csendet kérek, t, képviselő urak! Csendet kérek a jobboldalon is! Dénes István képviselő urat 'figyelmeztetem!, méltóztassék csendben maradni! (Dénes István: Ö mer beszélni!) Dénes István képviselő urat rendreutasítom! Csontos Imre: Meg kell mondani magyarul, hogy én képviselője vagyok annak a polgárságnak! (Dénes István: De direktóriumi tag volt! — Felkiáltások jobbfelől: Na, na! — Dénes István: Kommunista volt, ne beszéljen! Tudom, kit akart maga felakasztatni, itt van az az ügyvéd, akit fel akart akasztatni! — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Vizet!) Elnök: Csendet kérek! Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni! Csontos Imre: Ki kell jelentenem azt, hogy az a beállítás nem volt, igazságos. Méltóztassék a képviselő urnák megengedni: határozottan magam vettem annak a szegénynek dolgát, sorsát kezembe. És bebizonyítom önnek a birtokrendező bírósággal — megértsük egymást! — hogy igenis a kisgazdáknak birói segítség kell, 600 hold földet juttattam a kisgazdák kezébe, a szegényeknek pedig 250-et idáig. (Kiss Menyhért: Kevés!) 400 pedig most megy számukra. (Zsirkay János: Hatszázan nem kaptak semmit! — Nagy Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak csendben maradni! Csendet kérek, Zsirkay képviselő ur! A felszólaló képviselő urat pedig kérem méltóztassék a napirenden levő tárgyhoz közeledni! Csontos Imre: Igen t. Nemzetgyűlés! Ezeket a beállításokat épen mint a választójoghoz tartozókat hoztam ide, csak azért, hogy határozottan gondolkoznunk kell azon ... (Dénes István: Hogy mondjon le! Arról gondolkozzék! — Zaj jobbfelől. — Dénes István: Csak az árulókkal van dolgom, a többit becsülöm!) Elnök: Dénes képviselő urat már kétezer figyelmeztettem. Ha a tanácskozást tovább is zavarja, kénytelen leszek erősebb eszközökhöz nyúlni! Csontos Imre: Déneis István ur Karcagon foltot nem lel az én életemben, vegye tudomásul! Ha csak egy foltot is talál az életemben, tüstént alávetem magamat az ebből a parlamentből való kimenetelnek! Tessék tudomásul venni! Az, egész várost hi vom tanúnak, nem önt! Akkor, amikor az előtt a kérdés előtt állunk, hogy a titkos vagy nyilt szavazás mellett foglaljunk-e állást, az embernek a lelkiismeretéhez kell fordulnia, hogy az döntse el, melyik rosszabb: a hivatalos erőszak-e, vagy a demagógia felbujtása-e. (Ugy van! jobbfelől. Zaj balfelőL) Ezek közt kell választania az én lelkiismeretemnek. Itt pedig eltérek a képviselő úrtól és a magam lelkiismeretéhez fordulok. .Latom azokat a szerencsétlen, szegény embereket, akiket igazán vak eszközként politikailag akarnak kihasználni. Csak egy példát mondok; nem akarok bántani senkit. Méltóztassék azt a Debrecent megnézni! Helyes-e az az eljárás, hogy ott behozták a titkosságot és most szélsőségben van az a Debrecen, ahonnan pedig a magyar Alföldön határozottan a jó politikai irányzatot várnánk? (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Szomorú dolog!) Hát nem fájó lélekkel kell-e tapasztalnunk, hogy aki televan intelligenciával, tudással, az határozottan szélsőséges embereket támogat ott?! (Lendvay István közbeszól.) Bocsánatot kérek, én magával nem sokat beszélek! Sajnálom, hogy maga van Cegléden! (Zaj.) Annyit mondok csak, tessék az ellenzéknek a kisgazdák politikai állásfoglalásáról meggyőződni, tessék belátni, hogy nekünk igenis, arról kell gondoskodnunk, hogy az a szerencsétlen Alföld, az Alföld népe át ne jusson olyan térre, hogy a szocialisták karmai közé kerüljön. _ Én csak ezeket akartam mondani. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Majd megadjuk Karcagon a választ! — Meskó Zoltán szólásra jelentkezik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Zaj.) Minthogy a Háznak az ülés elején hozott határozata szerint %2 órakor Huszár Károly képviselő ur sörgős interpellációjára kell áttérnünk, a vitát megszakítom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólani. (Meskó Zoltán: Én jelentkeztem szólásra!) A jelentkezés sorrendjét az elnök tudja. (Zaj.) Ne méltóztassék erre kioktatni! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Zsirkay János: Ugy szidta Bethlent a vonaton, hogy én szegyeitem magamat! — Derültség.) Zsirkay János képviselő urat már több ízben figyelmeztettem, kénytelen vagyok állandó közbeszólásai miatt rendreutasítani! (Zsirkay János : Nem hallottam a figyelmeztetést!) Ha a képviselő ur nem hallotta, csak saját zajongásának tudhatja be! Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Másnemű elfoglaltságom miatt legnagyobb sajnálatomra nem lehettem itt az ülés elején, amikor Szeged és Pécs városok érdemes képviselői napirend előtt felszólaltak a vidéki egyetemek ügyében. A takarékossági bizottság előtt folyó bizalmas tárgyalásokról lévén szó, természetesnek fogják találni, hogy e kérdéssel ezidőszerint érdemben nem foglalkozhatom. Mivel azonban bizonyos a nyilvánosságra kiszivárgott hirek alkalmasak arra, hogy vidéki egyetemi városainkban nyugtalanságot keltsenek, mégis kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy abban a nem alaptalannak látszó reményben élek, hogy a vidéki egyetemeinket fenn fogjuk tartani. (Élénk helyeslés és taps!) Elnök: A házszabályok 205. §-a a) pontja alapján Griger Miklós képviselő ur kért szót, A szó a képviselő urat megilleti. Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! Szijj Balint t. képviselőtársam tegnap engem aposztrofálva a következőket mondotta (olvassa): „Griger Miklóst mi szívesen meghallgattuk és öt éven keresztül arról győződtünk meg, hogy a nép igazi barátja, a népnek jogokat, kenyeret akar adni, mi tehát rendesen ovációban részesítettük őt, tisztelettel fogadtuk, sőt hódolatunka is kifejeztük előtte". Nekem ez a tény és a kisgazdapártnak ez a rokonszenve mindig
