Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-416

*25. évi május hó 26-án, kedden. 220 A nemzetgyűlés 416. ülése 19 lünk — s ennek ezer oka van, különösen történelmi oka -— a képviselőválasztásokon túltengenék a személyi kérdések, valamint, hogy túlságos sok személyi éle van azoknak. Most én megmondom nyiltan : a magyar ember egyfelől olyan, hogy nem szeret politikai párthoz tartozni, épen ennek következtében, mert valahogyan túlságosan személyes kérdésnek is tekinthető az, hogy kit ajánl, ki az, aki mellé áll, az egyik-e vagy a másik. Én a magam kerületében láttam, — ma már hála Istennek, nem látom olyan nagymértékben. — Nyílt szavazás esetén, természetesen mindenki tudhatja, hogy ki szavazott a másikra. Én — hála Istennek — talán személy szerint nem hiába mondottam annakidején, de megtörténhetett volna, hogy hiába mondom, a mandátum birtokában, hogy most már kedves magyar testvéreim, — kivéve természetesen a zsidóságot, (Derültség.) mert ahhoz semmi közöm — mindnyájatok képviselőjének érzem magamat, kell hogy mindnyájatok érdekében dolgozzam és nem szeretném, ha bármiféle tövis maradna akármelyikőtöknek lelkében is csak azért, mert ő az én ellenjelöltjeim valamelyikével megbukott. Hiába magyarázom neki ezt, mert az alapjában arisztokratikusnak született magyar faj, ha egyedei egyébként talán nem is valami nagy vagyonnal, vagy dominiammal rendelkeznek, mégis mindegyikben rejtőzködik egy kis Csák Máté, egy kis kényúr, aki talán közben tudja a működésemről, mert látja is, hogy hiszen hát nem olyan veszedelmes ember ez és talán jó is volt, hogy ezt választottuk meg, de mert ő nem rám szavazott, mert nem az ő pártja jelszavának lett igaza, a keresztény magyarság között olyan szükséges társadalmi béke, sőt nem egyszer felekezeti béke is megbomlik, arra is kell utalnom, hogy nagyon sokszor még azt is nézik, hogy a megválasztott képviselő római katolikus, református, vagy evangélikus-e? (Förster Elek : Vágj? zsidó !) A szavazás titkosságánál ilyesmi elő nem fordulhat, mert senkisem tudhatja, hogy kire szavazott, legalább is mérséklődik, mert hisz tudjuk, hogy a magyar emberben egyúttal ; különben azt hiszem, a világ minden népében megvan egy kis csufondároskodó, egy kis csipkelődési hajlam is, amely talán, ha ártatlannak látszik is, azonban a folytonos együttélés hétköznapjain, hetein és hónapjain keresztül óriási szakadékká tágul és igy a magyar lelkek egységét sohasem tudjuk megteremteni. Mindezen érveknél fogva természetes hive vagyok a választások titkosságának, nem azért, mintha a titkosságot vagy nyíltságot valami dogmatikus dolognak tartanám. Beszédem elején utaltam talán is rá, hogy maga a választójog és a választási technika tulaj donképen nem olyan elsőrendű kérdés egy egészséges, fejlett országban, az egészséges fejlődésen évszázadokon átesett országban igazán nem is lehet elsőrendű kérdés, én azonban az ország és a lelkek mai helyzetében nem ott látom a kérdést helyesen feltéve, hogy a magyar nép még nem érett meg a titkos szavazásra, hanem ott látom feltéve helyesen a kérdést és helyesen megállapítva a problémát, hogy a magyar politikai élet szinte mintha még nem érett volna meg a titkosságra. De mindenekfelett állónak tartom az államhatalomnak azt a kötelességét, hogy vagy adjon jogot, vagy ne adjon. Ha ad jogot, természetesen biztosítania kell annak emberi számítás szerint lehető legfüggetlenebb, legzavartalanabb gyakorlását, mert amig ezt nem biztosította, az a jog papíron meglehet, de a valóságban nincs meg. Ez késztet engem, aki ismétlem nem vagyok dogmatikus hive a választás titkosságának, arra, hogy épen keresztény nemzeti szempontból, általános erkölcsi szempontból a választás titkossága mellett szavazzak. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hozzájárulok mindazon képviselőtársaim kijelentéséhez, akik nem akarnak tudni általános választójogról, mert hisz ilyen tulaj donképen nincs, az általános választójog lehetetlen, az államhatalomnak nemcsak joga, hanem kötelessége, hogy nagyon,, de nagyon megrostálja, amennyire emberileg lehetséges, (Ugy van ! a jobboldalon.) de természetesen pártatlanul, hogy kik azok, akik egy nemzeti élet intézésébe beleszólhatnak, elsősorban pedig azt állapítsa meg, nem párt- és hatalmi szempontokból, hogy kik azok, akik egyáltalán a nemzeti élet irányításába mint törvényhozók beleszólhatnak. (Hoinonnay Tivadar : Nagyon helyes !) E tekintetben teljes mértékben csatlakozom azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket itt ugyancsak Eckhardt Tibor képviselőtársam a korrektivumok dolgában elmondott. A részletes vita idején azt hiszem módom lesz majd hozzászólni az egyes paragrafusokhoz, most méltóztassék azt is megengedni, hogy az egyik szakasszal szemben erőteljes kifogásaimat elmondjam. Én ezt a szakaszt, amelyik a választójogi javaslatnak 100. §-a, helyesebben annak 3. pontja, ugy nevezném, hogy Döhmel-szakasz. Azt olvasom ebben a harmadik pontban, hogyha a második pontban vagy a jelen törvény bekezdésében megjelölt cselekményeket a választókkal szemben a képviselő előzetes tudta és előzete s beleegyezése nélkül követték el s a felmerült és bebizonyított tényekből alaposan lehet következtetni, hogy azok a választás eredményére döntő befolyással voltak, akkor a választás érvénytelen, az érvénytelenség megállapítását panasszal lehet kérni». Azért neveztem el ezt a szakaszt Döhmelszakasznak, mert hiszen emlékezünk talán mindannyian arra a hírhedt Döhmel-botrányra, amelynek az lett a vége, hogy a m. kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria is Ulain Ferenc t. képviselőtársunkat bűncselekmény hiányában felmentette. Döhmel, a szász kommunista méltóan az ő magyar politikai szövetségeseihez, csak mint agent provocateur szerepelt. (Farkas István : Méltóan Ulainhoz !) Ha jól emlékszünk, mások voltak azok a politikai szövetségesek, mások ruházták fel, mások pénzelték, mások vitték kétségtelenül még a magyar miniszterelnök megtévesztésére is a miniszterelnök elé és rendeztettek valóságos minisztertanácsot az ő jelenlétében. Azt hiszem erre igazán nem kell rátérnem. (Zaj a szélsőbaloldalon — Barla-Szabó József : Ki ruházta őt fel ? •—Elnök csenget.) Ez a szakasz lehetővé teszi, hogy bármelyik becsületes, komoly képviselő ellen agent provocateurök talán abba az álarcba bújva azt hangoztassák, hogy az ő kortesei, az ő megbízottjai; az ő bizalmasai olyasmiket vigyenek véghez, akár a kormány akár más jelöltek megbízásából, amely cselekmények következtében azt az ártatlan képviselőjelöltet, akiről itt meg is állapitják, hogy tudta és előzetes beleegyezése nélkül történt a dolog, mandátumától elüthetik. Nem tudom megérteni, hogyan büntethető valaki nemcsak a választással kapcsolatban, de általában olyasvalamiért, ami az ő tudta és előzetes beleegyezése nélkül történt.' Hiszen szent Isten, akkor a japán földrengésért minket felelősségre lehetne vonni, vagy azért is, ha az Istennyila beütne valahol a közelben — bár igaz&n tudtunk és beleegyezésünk nélkül történnek. Lehet ezért valakit felelősségre vonni és megbüntetni ? Meg vagyok győződve róla, hogy a nemzetgyűlés többsége be fogja látni ennek a szakasznak, ennek a pontnak teljes képtelenségét, teljes lehetetlenségét és a részietes vita alkalmával gondoskodni fog róla, hogy ezt a mulasztást, amely már a bizottsági tárgyalás folyamán elkövettetett, helyrehozzák. Mert ha ez a szakasz igy életbelép, akkor igazán senki sem lehet bizo-