Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-415
A nemzetgyűlés 415. ülése Ï925. gyének nyilatkozatát, (ügy van! a szélsőbaloldalon, — Szakács Andor: Mái* kétezer évvel ezelőtt titkos volt a szavazás alkotmányos államokban! — Tankovics János: Micsoda vármegyei múmiák? — Szabó Sándor: Az ilyen szavak meg csak újdonsült hernyók szájába valók, ha ön múmiákra hivatkozik. — Baross János: Athénban Írásban titkosan szavaztak! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Baross János: Hol voltak a kommün alatt ezek a testületek?) Eőry-Szabó Dezső: Ezt a kifejezést esak arra értettem, hogy körülbelül 15—16 esztendeje megválasztott tagok ülnek ott nagyrészben. A múmia kifejezés ezekre vonatkozott. (Szabó Sándor: Becsülettel végzik alkotmányos kötelességüket! — Baross János: Hol voltak a kommün alatt? — Tankovich János: A képviselő ur hol volt? — Baross János: Én nem voltam törvényhatósági bizottsági tag!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tankovics János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Kww P,András közbeszól.) Eőri-Szabó Dezső: Ha ezek a törvényhatósági bizottságok a forradalmi időkben bátorkodtak volna hangjukat ilyen erélyesen felemelni, akkor a legnagyobb eréllyel léphetnének fel most is. Azonban sajnos, nagyon elment a hangjuk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Lendvai István: Egyedül Fejér megye mert felszólalni!) Lendvai István képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Méltóztassanak az állandó közbeszólásokat minden oldalon megszüntetni. Eőri-Szabó Dezső: Én végtelenül szomorúnak és fájdalmasnak tartom azt, hogy most azok, akik a titkos szavazásnak és ebből kifolyólag az igazán tiszta választásoknak esküdt ellenségei, most a kisgazdákra hivatkoznak, mint pl. tegnap a Budapesti Hírlap vezércikke is; a kisgazdákra hivatkoznak, akik a kormánypártban helyet foglalnak és azokkal indokolják meg, hogy nem lehet demokráciaellenesnek mondani a nyilvános szavazást, mert ime az igen t. kisgazdák, akik a nép fiai, akik az eke, a kapa mellől jöttek el, szintén a nyilvános szavazás mellett foglalnak állást. (Zsirkay János: Szegény kisgazdák! Mädchen für Alles! — Derültség.) Végtelenül sajnálom és fájlalom azt, hogy a tiszta és titkos szavazás ellenségei legfőbb érvüket abból meríthetik, hogy hivatkozhatnak azokra a kisgazda képviselőtársaimra, akiknek pedig, azt hiszem, nem is olyan régen programjukban, sőt szivükben is még ott élt a titkos szavazásnak, mint a tiszta választás egyedül megközelíthető biztositékának követelése. (Tankovics János: Most is a titkos szavazást valljuk! Majd ha az ország nem lesz forradalmi állapotban! — Baross János: Hol van a forradalom? — Tankovics János: Ugyan, képviselő ur, egyszer játszottak már az urak a tűzzel! — Baross János: Olyan csendben leszavazott Budapest a titkosság alapja«, hogy öröm volt látni!) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak csendben maradni. Eőri-Szabó Dezsö^ Igen t. képviselőtársain, akinek jóhiszeműségét soha kétségbe nem vontam, csak arra utalok, hogy 1919-ben, amikor a Friedrich-féle általános titkos szavazás alapján történt a választás, távolabb voltunk a forradalom lehetőségétől mint most? (Nagy János (tamási): Bizony, akkor a kommunisták nem mertek a nyilvánosság elé jönni!) Jobb évi május hó 25-én, hétfőn. 189 helyzetben voltunk, mint most! (Tankovics János: Szerencse, hogy nem történt semmi baj!) Nyugodt vagyok afelől, pedig féltein annyira a hazámat, mint t. képviselőtársam — azt hiszem, ön sem vonja ezt kétségbe —, hogy egy becsületes, titkos és tiszta választás a legtávolabbról sem ingatná meg a magyar nemzet, a . magyar haza f enmaradásának pilléreit (Ugy van! Ugy van! a baloldalon! — Baross János: Kielégiiinének a tömegek!), sőt meg vagyok győződve arról, hogy egy tiszta, alkotmányos, titkos választás alapján összeült parlament hatványozottabb mértékben tudná szolgálni e nyomorult ország előremenetelének, jövőjének és jövendő nagyságának megalapozását. A képviselői esküről akarok még pár szót ejteni, mert ez is a vita anyagába vettetett, minthogy a törvényjavaslatban benfoglaltatik. Ezt a kérdést nem tartom olyan végtelenül súlyosnak és lényegesnek, hogy a képviselői eskü miatt itt nagy csatározásokat folytassunk egymással. A képviselői eskü lehet jó és megfelelő, de lehet szükségtelen és rossz is. Mindenesetre fel kell tételezni a magyar törvényhozás tagjairól azt, hogy csak a nemzet és a haza érdekeit tartják szem előtt. Ebben a tekintetben, azt hiszem, minden törvényhozó, minden magyar képviselő nyugodt lélekkel teszi le az esküt. Ha ilyen értelemben kívánják az esküt, ez ellen semmi kifogásom nem lehet. Ha azonban a képviselő esküt arra használnák fel, hogy vele a hatalomnak, a többségnek, a kormánynak nem tetsző embereket holmi előráncigált ürügyek alapján lehetetlenné tegyenek, törvényhozói hivatásától megfosszanak, akkor mindenesetre már a legteljesebb mértékben tiltakoznom kellene ellene. Ha tehát a kormány ragaszkodik a képviselői eskühöz, ugy kell azt megfogalmazni, hogy az tiszta és világos legyen, abban ne legyen más, mint aminek lennie kell: a magyar nemzethez, a magyar hazához való hűség fogadalma. Legyen benne az, hogy a képviselő csak a maga lelkiismeretére hallgatva, önzetlenül, szolgálja képviselői hivatását. És ha már a képviselői eskü meglesz, végtelenül fontosnak és megokoltnak tartanám, ha többek között ez a tétel is bennfoglaltatnék: „a képviselőséget anyagi előnyök szerzésére soha fel nem használom". (Általános helyeslés.) Erre nézve a részletes tárgyalás folyamán leszek bátor indítványt is beterjeszteni. Remélem, hogy a t. túloldal olyan fontosnak, annyira a nemzet érdekében állónak és olyan erkölcsösnek tartja ezt, hogy meg is fogja szavazni. Beszédem befejezéséül rá akarok mutatni arra, amit már az előbb is röviden jeleztem, hogy nyilvánvaló dolog — egyik képviselőtársunk őszintén, férfiasan be is vallotta —, hogy ennek a választójogi javaslatnak, _ ennek a nyílt szavazási módszernek az a célja, hogy a kormány, a többség a hatalmat továbbra is kezében tarthassa. Bethlen ministerelnök : ur ezzel akarja betetőzni arra irányuló munkáját, hogy a hatalmat, ameddig csak lehet, a maga kezében, a maga ministerelnöksége alatt megtartsa. (Tankovics János: Ezt parancsolja az ország jól felfogott érdeke! — Baross János: Ezt az ország fogja megmondani, nem az, aki hatalmon van! Azért kell ráhagyni, hogy szabadon megmondhassa véleményét! — Kuna P. András: Nyíltan, szabadon is ezt fogja mondani! — Zsirkay János:..Szeretnék látni olyan ministerelnököt, akiről Ön ezt ne állítaná! — Kuna P. András: Micsoda gyanúsítás! — Zaj.) 29*
